62014TJ0798[1]

A Törvényszék ítélete (hatodik tanács), 2018. szeptember 13. DenizBank A.Ş. kontra az Európai Unió Tanácsa. Közös kül- és biztonságpolitika - Az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedések - A felperesben tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet nevének a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetek jegyzékébe való felvétele - Indokolási kötelezettség - Védelemhez való jog - A hatékony bírói jogvédelemhez való jog - EU - Törökország társulási megállapodás - Alapvető jogok - Arányosság. T-798/14. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (hatodik tanács)

2018. szeptember 13. ( *1 )

"Közös kül- és biztonságpolitika - Az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedések - A felperesben tulajdonosi jogokat gyakorló szervezet nevének a korlátozó intézkedések hatálya alá tartozó szervezetek jegyzékébe való felvétele - Indokolási kötelezettség - Védelemhez való jog - A hatékony bírói jogvédelemhez való jog - EU-Törökország társulási megállapodás - Alapvető jogok - Arányosság"

A T-798/14. sz. ügyben,

a DenizBank A. Ş. (székhelye: Isztambul [Törökország], képviselik: O. Jones, D. Heaton barristers, R. Mattick, S. Utku solicitors és M. Lester QC)

felperesnek

az Európai Unió Tanácsa (képviselik kezdetben: S. Boelaert és A. de Elera-San Miguel Hurtado, később: S. Boelaert és P. Mahnič Bruni, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen,

támogatja:

az Európai Bizottság (képviselik: D. Gauci, Havas L. és F. Ronkes Agerbeek, meghatalmazotti minőségben)

beavatkozó fél,

a felperest érintő részeikben először is a 2014. szeptember 8-i 2014/659/KKBP tanácsi határozattal (HL 2014. L 271., 54. o.), a 2014. december 4-i 2014/872/KKBP tanácsi határozattal (HL 2014. L 349., 58. o.), a 2015. december 21-i (KKBP) 2015/2431 tanácsi határozattal (HL 2015. L 334., 22. o.), a 2016. július 1-jei (KKBP) 2016/1071 tanácsi határozattal (HL 2016. L 178., 21. o.), valamint a 2016. december 19-i (KKBP) 2016/2315 tanácsi határozattal (HL 2016. L 345., 65. o.) módosított, az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. július 31-i 2014/512/KKBP tanácsi határozat (HL 2014. L 229., 13. o.), valamint másodszor a 2014. szeptember 8-i 960/2014/EU tanácsi rendelettel (HL 2014. L 271., 3. o.) és a 2014. december 4-i 1290/2014/EU tanácsi rendelettel (HL 2014. L 349., 20. o.) módosított, az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló, 2014. július 31-i 833/2014/EU tanácsi rendelet (HL 2014. L 229., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 246., 59. o.) megsemmisítése iránt az EUMSZ 263. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács),

tagjai: G. Berardis elnök (előadó), D. Spielmann és Csehi Z. bírák,

hivatalvezető: L. Grzegorczyk tanácsos,

tekintettel az eljárás írásbeli szakaszára és a 2017. november 16-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1 A felperes, a DenizBank A. Ş. Isztambulban (Törökország) székhellyel rendelkező török kereskedelmi bank, amely 50%-nál magasabb arányban áll a moszkvai (Oroszország) székhellyel rendelkező kereskedelmi bank, a Sberbank of Russia OAO (a továbbiakban: Sberbank) tulajdonában.

2 2014. február 20-án az Európai Unió Tanácsa a legszigorúbban elítélte az erőszak alkalmazásának minden formáját Ukrajnában. Az erőszak azonnali beszüntetésére, valamint az emberi jogoknak és alapvető szabadságoknak Ukrajnában történő teljes körű tiszteletben tartására szólított fel. A Tanács az emberi jogok megsértéséért, az erőszak alkalmazásáért és a túlzott erő alkalmazásáért felelős személyekkel szembeni korlátozó intézkedések bevezetését is előirányozta.

3 A 2014. március 3-i rendkívüli ülésen a Tanács elítélte az orosz fegyveres erők által alkalmazott, Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának nyilvánvaló megsértését képező agressziót, valamint Ukrajna területén a fegyveres erők bevetésére a Soviet Federatsii Federal'nogo Sobrania Rossiskoï Federatsii (az Orosz Föderáció szövetségi gyűlésének föderációs tanácsa) által 2014. március 1-jén adott engedélyt. Az Európai Unió felszólította az Oroszországi Föderációt, hogy nemzetközi kötelezettségeinek megfelelően haladéktalanul vonja vissza fegyveres erőit állandó állomáshelyükre.

4 2014. március 5-én a Tanács az ukrán államhoz tartozó, hűtlenül kezelt pénzeszközök befagyasztására és visszatérítésére irányuló korlátozó intézkedéseket fogadott el.

5 2014. március 6-án az Európai Unió állam- és kormányfői jóváhagyták a 2014. március 3-i tanácsi következtetéseket. Határozottan elítélték azt, hogy az Oroszországi Föderáció indokolatlanul megsértette Ukrajna szuverenitását és területi integritását, továbbá felszólították az Oroszországi Föderációt, hogy a vonatkozó megállapodásokkal összhangban haladéktalanul vonja vissza fegyveres erőit állandó állomáshelyükre. Az Unió állam- és kormányfői kijelentették, hogy az Oroszországi Föderációnak az ukrajnai helyzetet destabilizáló minden további intézkedése az egyrészről az Európai Unió és tagállamai, másrészről az Oroszországi Föderáció közötti kapcsolatokban számos gazdasági területen fog újabb és messzemenő következményekkel járni. Felszólították az Oroszországi Föderációt, hogy haladéktalanul biztosítson szabad bejutást a területre nemzetközi megfigyelők számára, hangsúlyozva, hogy az ukrajnai válság megoldásának az ország területi integritásán, szuverenitásán és függetlenségén, valamint a nemzetközi normák szigorú tiszteletben tartásán kell alapulnia.

6 2014. március 16-án a Krími Autonóm Köztársaság parlamentje és Szevasztopol város önkormányzata - amelyek mindegyike Ukrajnához tartozik - népszavazást tartott a Krím jogállására vonatkozóan. E népszavazáson a Krím lakosságát arról kérdezték, hogy kíván-e az Oroszországi Föderációhoz tartozni föderális jogalanyként, vagy hogy az 1992-es alkotmányt és a Krím Ukrajna részeként fennálló jogállását kívánja-e visszaállítani. A Krími Autonóm Köztársaságban bejelentett eredmény szerint 83,1%-os részvétel mellett a szavazatok 96,77%-a a régiónak az Oroszországi Föderációba való integrációját támogatta.

7 2014. március 17-én a Tanács más következtetéseket is elfogadott Ukrajnával kapcsolatban. A Tanács határozottan elítélte az Oroszországi Föderációhoz való csatlakozásra vonatkozó népszavazásnak a Krímben 2014. március 16-án történt megtartását, amelyre - a Tanács meglátása szerint - az ukrán alkotmány nyilvánvaló megsértésével került sor. A Tanács nyomatékosan felszólította az Oroszországi Föderációt, hogy tegyen lépéseket a válság enyhítése érdekében, nemzetközi kötelezettségvállalásaival összhangban az Ukrajnában állomásozó hadereje létszámát haladéktalanul csökkentse a válság kialakulását megelőző szintre, és vezényelje azokat vissza a válságot megelőzően kijelölt helyőrségükre, kezdjen közvetlen tárgyalásokat az ukrán kormánnyal, és vegyen igénybe minden rendelkezésre álló nemzetközi mechanizmust egy békés és tárgyaláson alapuló megoldás megtalálása érdekében, teljes mértékben eleget téve az Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának tiszteletben tartására irányuló kétoldalú és többoldalú kötelezettségvállalásainak. E tekintetben a Tanács sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa az Oroszországi Föderáció vétója miatt nem tudott határozatot elfogadni. Ezen túlmenően a Tanács nyomatékosan felszólította az Oroszországi Föderációt arra, hogy ne tegyen lépéseket a Krím nemzetközi jogba ütköző annektálására.

8 Ugyanezen a napon a Tanács az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatt korlátozó intézkedések bevezetéséről szóló 2014/145/KKBP határozatot (HL 2014. L 78., 16. o.; helyesbítés: HL 2014. L 263., 35. o.), valamint az EUMSZ 215. cikk alapján az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető intézkedések miatti korlátozó intézkedésekről szóló 269/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 78., 6. o.; helyesbítések: HL 2014. L 121., 60. o.; HL 2014. L 294., 50. o.), amelyekkel az Ukrajna területi integritását, szuverenitását és függetlenségét aláásó vagy fenyegető cselekményekért felelős személyekre, valamint a velük kapcsolatban álló személyekre és szervezetekre vonatkozóan utazási korlátozásokat és pénzeszközeik befagyasztását írta elő.

9 2014. március 17-én az Oroszországi Föderáció hivatalosan elismerte a Krímben 2014. március 16-án tartott népszavazás eredményeit. E népszavazást követően a Krím legfelsőbb bírósága és Szevasztopol városi tanácsa kikiáltotta a Krím Ukrajnától való függetlenségét, és kérte az Oroszországi Föderációba való felvételét. Ugyanezen a napon az orosz elnök rendeletet írt alá, amely szuverén és független államnak ismerte el a Krími Köztársaságot.

10 2014. március 21-én az Európai Tanács emlékeztetett az Unió állam- és kormányfőinek 2014. március 6-i nyilatkozatára, és kérte az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyenek fontolóra más lehetséges célzott intézkedéseket.

11 2014. június 23-án a Tanács úgy határozott, hogy a Krímből vagy Szevasztopolból származó áruk Unióba történő behozatalát meg kell tiltani a Krímből vagy Szevasztopolból származó olyan áruk kivételével, amelyekre vonatkozóan az ukrán kormány származási bizonyítványt állított ki.

12 A Malaysia Airlines MH17-es járatának Donyeckben (Ukrajna) történt megsemmisülését eredményező 2014. július 17-i balesetet követően a Tanács felkérte a Bizottságot és az Európai Külügyi Szolgálatot (EKSZ), hogy zárják le a lehetséges célzott intézkedésekre vonatkozó előkészítő munkát, és hogy legkésőbb 2014. július 24-ig tegyenek javaslatot konkrét intézkedésekre, többek között a tőkepiacokhoz való hozzáférés, a védelmi ipar és a kettős felhasználású termékek, valamint - többek között - az energiaágazatban alkalmazott érzékeny technológiák területén.

13 2014. július 31-én a Tanács - a bizonyos természetes és jogi személyekre vonatkozó utazási korlátozásoknak és pénzeszközeik befagyasztásának 2014 márciusában történt elfogadása ellenére az ukrajnai helyzet súlyosságára figyelemmel - az EUSZ 29. cikk alapján elfogadta az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló 2014/512/KKBP határozatot (HL 2014. L 229., 13. o.) azért, hogy célzott korlátozó intézkedéseket vezessen be a tőkepiacokhoz való hozzáférés, a védelmi ipar és a kettős felhasználású termékek, valamint - többek között - az energiaágazatban alkalmazott érzékeny technológiák területén.

14 A Tanács - mivel úgy vélte, hogy ezen utóbbi intézkedések az EUM-Szerződés hatálya alá tartoznak, valamint hogy végrehajtásukhoz uniós szintű jogszabályalkotás szükséges - ugyanezen a napon az EUMSZ 215. cikk (2) bekezdése alapján elfogadta az ukrajnai helyzetet destabilizáló orosz intézkedések miatt hozott korlátozó intézkedésekről szóló 833/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 229., 1. o.; helyesbítés: HL 2014. L 246., 59. o.), amely részletesebb rendelkezéseket tartalmaz annak érdekében, hogy mind az Unió, mind pedig a tagállamok szintjén biztosítsa a 2014/512 határozatban foglalt rendelkezések érvényesülését.

15 E korlátozó intézkedések célja az volt, hogy az Oroszországi Föderáció - Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló - intézkedéseinek költségei megnövekedjenek, továbbá hogy előmozdítsák a válság békés rendezését. E célból a 2014/512 határozat többek között tilalmakat állapított meg az oroszországi olajágazatnak szánt bizonyos termékek és érzékeny technológiák kivitele tekintetében, valamint ezen ágazat bizonyos gazdasági szereplőivel szemben korlátozásokat vezetett be az európai tőkepiachoz való hozzáférést illetően.

16 Ezután a Tanács 2014. szeptember 8-án elfogadta a 2014/512 határozat módosításáról szóló 2014/659/KKBP határozatot (HL 2014. L 271., 54. o.) és a 833/2014 rendelet módosításáról szóló 960/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 271., 3. o.) azzal a céllal, hogy a bizonyos pénzügyi eszközökkel kapcsolatban 2014. július 31-én elhatározott tilalmat kiterjessze, és további korlátozásokat írjon elő a tőkepiacokhoz való hozzáféréssel kapcsolatban.

17 A 2014/659 határozat 1. cikkével módosított 2014/512 határozat 1. cikke (1) bekezdésének szövege a következő: "(1) Tilos az alábbiak által 2014. augusztus 1-től 2014. szeptember 12-ig kibocsátott, 90 napot meghaladó futamidejű, vagy 2014. szeptember 12. után kibocsátott, 30 napot meghaladó futamidejű kötvényeknek, tagsági részesedéseknek vagy hasonló pénzügyi eszközöknek a közvetlen vagy közvetett vétele vagy értékesítése, a velük kapcsolatos befektetési szolgáltatások közvetlen vagy közvetett nyújtása, illetve a kibocsátásukkal kapcsolatos segítségnyújtás és az ezekkel kapcsolatos bármely egyéb tranzakció:

a) az I. mellékletben szereplő azon oroszországi székhelyű meghatározó hitelintézetek vagy finanszírozásfejlesztési intézmények, amelyek 2014. augusztus 1-jén 50%-nál magasabb arányban voltak állami tulajdonban vagy álltak állami ellenőrzés alatt;

b) az Unión kívüli székhelyű minden olyan jogi személy, szervezet és szerv, amely tulajdonosi jogainak több mint 50%-ával az I. mellékletben felsorolt valamely szervezet rendelkezik; vagy

c) az e bekezdés b) pontjában említett kategóriába tartozó vagy az I. mellékletben felsorolt valamely szervezet nevében vagy irányítása szerint eljáró minden jogi személy, szervezet vagy szerv."

18 A Sberbank neve a 2014/659 határozattal módosított 2014/512 határozat I. mellékletének 1. pontjában szerepel.

19 A 960/2014 rendelettel módosított 833/2014 rendelet 5. cikke (1) és (3) bekezdésének szövege a következő: "(1) Tilos az alábbiak által 2014. augusztus 1-jétől 2014. szeptember 12-ig kibocsátott, 90 napot meghaladó futamidejű, illetve a 2014. szeptember 12. után kibocsátott, 30 napot meghaladó futamidejű átruházható értékpapírokat és pénzpiaci eszközöket közvetlenül vagy közvetve vásárolni, értékesíteni, kibocsátásukhoz befektetési szolgáltatást vagy egyéb segítséget nyújtani, illetve ezekkel kapcsolatos bármely egyéb tranzakciót végrehajtani, amennyiben azokat a következők bocsátották ki: [...] (3) Tilos 2014. szeptember 12. után - akár közvetlenül, akár közvetve - az (1) vagy a (2) bekezdésben említett bármely jogi személy, szervezet vagy szerv számára 30 napot meghaladó futamidővel új kölcsönt vagy hitelt nyújtani vagy kölcsön- vagy hitelnyújtás céljából létrejött megállapodásban részt venni, kivéve az olyan kölcsönöket vagy hiteleket, amelyek konkrét és dokumentált célja áruknak az Unió és Oroszország közötti olyan behozatalának, illetve kivitelének, valamint nem pénzügyi szolgáltatásoknak az Unió és Oroszország közötti olyan nyújtásának a finanszírozása, amely nem esik korlátozó intézkedések hatálya alá, illetve kivéve az olyan kölcsönöket, amelyek konkrét és dokumentumokkal megfelelőképpen alátámasztott célja olyan sürgősségi finanszírozás biztosítása, amely az Unióban székhellyel rendelkező jogi személyekre vonatkozó tőke- és likviditási kritériumoknak való megfelelés érdekében szükséges, és e jogi személyek több mint 50%-ban egy, a III. mellékletben említett szervezet tulajdonában állnak."

a) 2014. augusztus 1-jétől az orosz gazdaság versenyképességének, diverzifikációjának és a beruházások ösztönzésének előmozdítására kifejezett megbízással rendelkező, oroszországi székhelyű, 50%-nál magasabb arányban állami tulajdonban vagy állami ellenőrzés alatt álló, a III. mellékletben felsorolt meghatározó hitelintézet vagy más meghatározó intézmény; vagy

b) olyan Unión kívüli székhelyű jogi személy, szervezet vagy szerv, amely tulajdonosi jogainak több mint 50%-ával közvetve vagy közvetlenül a III. mellékletben felsorolt valamely szervezet rendelkezik; vagy

c) olyan jogi személy, szervezet vagy szerv, amely az e bekezdés b) pontjában említett vagy a III. mellékletben felsorolt valamely szervezet nevében vagy irányítása szerint jár el.

20 A Sberbank neve a 833/2014 rendelet III. mellékletében szerepel.

21 2014. december 4-én a Tanács elfogadta a 2014/512 határozat és a 2014/659 határozat módosításáról szóló 2014/872/KKBP határozatot (HL 2014. L 349., 58. o.), valamint a 833/2014 rendelet és a 960/2014 rendelet módosításáról szóló 1290/2014/EU rendeletet (HL 2014. L 349., 20. o.).

22 Az 1290/2014 rendelet elfogadását követően a 833/2014 rendelet 5. cikkének (3) bekezdése a következőképpen módosult: "(3) Tilos 2014. szeptember 12. után - akár közvetlenül, akár közvetve - az (1) vagy a (2) bekezdésben említett bármely jogi személy, szervezet vagy szerv számára 30 napot meghaladó futamidővel új kölcsönt vagy hitelt nyújtani vagy kölcsön- vagy hitelnyújtás céljából létrejött megállapodásban részt venni. A tilalom nem alkalmazandó az alábbiakra:

a) olyan kölcsönök vagy hitelek, amelyek konkrét és dokumentált célja áruknak az Unió és bármely harmadik állam közötti olyan behozatalának, illetve kivitelének, valamint nem pénzügyi szolgáltatásoknak az Unió és bármely harmadik állam közötti olyan nyújtásának a finanszírozása, amely nem esik korlátozó intézkedések hatálya alá, ideértve egy másik harmadik országból származó árukkal vagy szolgáltatásokkal kapcsolatos, az export- vagy importszerződés teljesítéséhez szükséges kiadást; vagy

b) olyan kölcsönök, amelyek konkrét és dokumentált célja olyan sürgősségi finanszírozás biztosítása, amely az Unióban székhellyel rendelkező jogi személyekre vonatkozó tőke- és likviditási kritériumoknak való megfelelés érdekében szükséges, és e jogi személyek több mint 50%-ban egy, a III. mellékletben említett szervezet tulajdonában állnak."

23 2015. december 21-én a Tanács elfogadta a 2014/512 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2015/2431 határozatot (HL 2015. L 334., 22. o.). 2016. július 1-jén a Tanács elfogadta a 2014/512 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2016/1071 határozatot (HL 2016. L 178., 21. o.). Végül, 2016. december 19-én a Tanács elfogadta a 2014/512 határozat módosításáról szóló (KKBP) 2016/2315 határozatot (HL 2016. L 345., 65. o.).

Az eljárás és a felek kérelmei

24 A Törvényszék Hivatalához 2014. december 5-én benyújtott keresetlevelével a felperes megindította a jelen keresetet.

Beavatkozás

25 A Törvényszék Hivatalához 2015. április 14-én benyújtott beadványában a Bizottság kérte, hogy a Tanács kérelmeinek támogatása érdekében beavatkozhasson a jelen eljárásba.

26 2015. június 30-i végzésében a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy helyt ad ennek a kérelemnek.

27 2015. augusztus 24-én a Bizottság beavatkozási beadványt nyújtott be.

28 A felperes és a Tanács e beadvánnyal kapcsolatban az e célból előírt határidőn belül, 2015. október 9-én, illetve 2015. szeptember 1-jén észrevételeket tett.

Az eljárás felfüggesztése

29 2015. március 12-én a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy meghallgatja a feleknek az eljárás esetleges, a C-72/15. sz. Rosneft ügyben az eljárást lezáró bírósági határozatig történő felfüggesztésére vonatkozó álláspontját. A Törvényszék Hivatalának 2015. március 23-i levelében e célból határidőt tűztek a felek számára.

30 A Tanács és a felperes a Törvényszék Hivatalához 2015. március 27-én, illetve 2015. április 7-én benyújtott beadványában tett észrevételeket az esetleges felfüggesztésről.

31 A Törvényszék eljárási szabályzata 69. cikkének a) pontja alapján elfogadott 2015. október 29-i határozatában a Törvényszék kilencedik tanácsának elnöke úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, mivel legalább részben átfedés van azon rendelkezések között, amelyek hatályának és érvényességének értékelésére a C-72/15. sz. Rosneft ügyben a Bíróságot felkérték és a jelen ügyben releváns rendelkezések között.

32 A 2017. március 28-iRosneft ítéletet (C-72/15, EU:C:2017:236) követően az eljárás felfüggesztése - a Törvényszék eljárási szabályzata 71. cikke (3) bekezdésének megfelelően - véget ért.

33 A feleket ebben a kontextusban kérték fel, hogy ismertessék a 2017. március 28-iRosneft ítéletből (C-72/15, EU:C:2017:236) levonandó következtetésekre vonatkozó észrevételeiket a jelen kereset keretében felhozott jogalapokat és érveket illetően. A felek ennek az előírt határidőn belül eleget tettek.

A keresetlevél kiigazításai

34 A Törvényszék Hivatalához 2015. február 16-án benyújtott beadványában a felperes kiigazította a keresetet, hogy az a 2014/872 határozat és az 1290/2014 rendelet megsemmisítésére is kiterjedjen.

35 A Tanács a Törvényszék Hivatalához 2015. február 24-én benyújtott beadványában észrevételeket tett erre a beadványra vonatkozóan.

36 A Törvényszék Hivatalához 2015. december 24-én benyújtott beadványában a felperes kiigazította keresetét, hogy az a 2015/2431 határozat abban a részében történő megsemmisítésére is kiterjedjen, amelyben meghosszabbítja a 2014/512 határozatban előírt korlátozó intézkedések alkalmazandóságát.

37 A Törvényszék Hivatalához 2017. április 13-án benyújtott beadványában a felperes kiigazította a keresetet, hogy az a 2016/1071 határozat és a 2016/2315 határozat abban a részében történő megsemmisítésére is kiterjedjen, amelyben azok meghosszabbítják a 2014/512 határozatban előírt korlátozó intézkedések alkalmazandóságát.

38 A Tanács e beadványokkal kapcsolatban nem terjesztett elő észrevételt.

A tanácsok összetételének módosulása

39 Mivel a Törvényszék tanácsainak összetétele módosult, az előadó bírót a hatodik tanácshoz osztották be, következésképpen az ügyet - az eljárási szabályzat 27. cikke (5) bekezdésének megfelelően - e tanács elé utalták.

A felek kérelmei

40 A felperes lényegében azt kéri, hogy a Törvényszék:

- a felperest érintő részeikben semmisítse meg az egyrészről a 2014/659 határozattal, a 2014/872 határozattal, a 2015/2431 határozattal, a 2016/1071 határozattal és a 2016/2315 határozattal meghosszabbított, illetve módosított 2014/512 határozatot (a továbbiakban: megtámadott határozat), másrészről pedig a 960/2014 rendelettel és az 1290/2014 rendelettel módosított 833/2014 rendeletet (a továbbiakban: megtámadott rendelet; a továbbiakban együttesen: megtámadott jogi aktusok), amennyiben azok nem értelmezhetők úgy, hogy a felperes ki van zárva azok hatálya alól;

- a Tanácsot kötelezze a költségek viselésére.

41 A Tanács azt kéri, hogy a Törvényszék: A 2017. március 28-iRosneft ítéletet (C-72/15, EU:C:2017:236) követően a Törvényszék által feltett kérdésre adott írásbeli válaszában a Tanács pontosította, hogy már nem kérdőjelezi meg, hogy a Törvényszék hatáskörrel rendelkezik a megtámadott határozat jogszerűségének felülvizsgálatára, amennyiben az az EUMSZ 275. cikk második bekezdése értelmében vett korlátozó intézkedéseket tartalmaz, ezt pedig a tárgyaláson is megerősítette.

- utasítsa el a keresetet, amennyiben az részben nem tartozik hatáskörébe és amennyiben az teljes egészében elfogadhatatlan, illetve mindenesetre megalapozatlan;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

42 A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék utasítsa el a keresetet.

A jogkérdésről

43 Keresetének alátámasztására a felperes négy jogalapot hoz fel, amelyek közül az első az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt, a Tanácsra háruló indokolási kötelezettség megsértésén, a második a védelemhez való jog és a hatékony bírósági felülvizsgálathoz való jog megsértésén, a harmadik az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulás létrehozásáról szóló, 1963. szeptember 12-én aláírt megállapodás (a továbbiakban: ankarai megállapodás), valamint az 1970. november 23-án aláírt kiegészítő jegyzőkönyv és pénzügyi jegyzőkönyv (a továbbiakban együttesen: ankarai megállapodások), a negyedik pedig az alapvető jogok, valamint a hátrányos megkülönböztetés és az arányosság elvének indokolatlan megsértésén alapul. A felperes ezen túlmenően a megtámadott határozat 1. cikkét és a 960/2014 rendelet 1. cikkének (5) bekezdését illetően egy, az EUMSZ 277. cikken alapuló jogellenességi kifogást is felhoz.

44 Elöljáróban a kereset elfogadhatóságát kell vizsgálni.

Az elfogadhatóságról

45 A Tanács azzal érvel, hogy a felperesnek a megtámadott jogi aktusok megsemmisítésére irányuló kérelmét azon az alapon kell elutasítani, hogy az nem felel meg az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt elfogadhatósági feltételeknek.

46 Először is a Tanács úgy véli, hogy a felperest az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében nem "érintik közvetlenül" a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában, valamint a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) és b) pontjában (a továbbiakban együttesen: a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései) előírt intézkedések. E tekintetben előadja, hogy az, hogy a felperes ezen intézkedések hatálya alá tartozik, nem jelenti azt, hogy rá közvetlenül vonatkoznak ezek az intézkedések. A megtámadott rendelet 5. cikkének (1) bekezdése nem a pénzügyi eszközöknek az érintett szervezetek általi kibocsátását, hanem az érintett pénzügyi eszközöknek az Unió joghatósága alá tartozó természetes vagy jogi személyek általi vásárlását vagy értékesítését, valamint a kibocsátásukhoz befektetési szolgáltatások vagy segítség említettek általi nyújtását tiltja. A felperes olyan szervezet, amely kibocsáthat pénzügyi eszközöket, ugyanakkor nem bizonyította, hogy a szóban forgó pénzügyi eszközök tiltott kibocsátásával kapcsolatos szolgáltatások piacán működik, ahogyan az a 2011. szeptember 6-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács végzés (T-18/10, EU:T:2011:419) alapjául szolgáló ügyben történt.

47 Másodszor, a Tanács másodlagosan azzal érvel, hogy a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései a felperest személyében sem érintik. A felperest ugyanis e jogi aktusok mellékletei nem nevezik meg név szerint. Ezenkívül nem meghatározó az, hogy azonosítani lehet azokat a szervezeteket, amelyekre az intézkedések alkalmazandók. Egyebekben az, hogy egy általános hatályú intézkedés alacsony számú szervezetre alkalmazandó, vagy hogy az bizonyos szereplőket jobban érint a versenytársaiknál, nem elegendő annak bizonyítására, hogy a szóban forgó szervezeteket az intézkedés személyükben érinti.

48 A felperes vitatja ezeket az érveket.

49 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében bármely természetes vagy jogi személy az első és második bekezdésben említett feltételek mellett eljárást indíthat a neki címzett vagy az őt közvetlenül és személyében érintő jogi aktusok ellen, továbbá az őt közvetlenül érintő olyan rendeleti jellegű jogi aktusok ellen, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket. Az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második fordulata tehát pontosítja, hogy ha a megsemmisítés iránti keresetet benyújtó természetes vagy jogi személy nem címzettje a megtámadott jogi aktusnak, akkor a kereset elfogadhatósága attól függ, hogy a megtámadott jogi aktus a felperest közvetlenül és személyében érintse. A Lisszaboni Szerződés az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdését emellett egy harmadik fordulattal is kiegészítette, amely rugalmasabbá tette a természetes és jogi személyek által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatósági feltételeit. Ez a fordulat ugyanis - anélkül hogy a természetes és jogi személyek által benyújtott megsemmisítés iránti keresetek elfogadhatóságát alárendelné a személyes érintettség feltételének - e jogorvoslatot az olyan "rendeleti jellegű jogi aktusok" tekintetében biztosítja, amelyek nem vonnak maguk után végrehajtási intézkedéseket és amelyek a felperest közvetlenül érintik (lásd ebben az értelemben: 2013. október 3-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács ítélet, C-583/11 P, EU:C:2013:625, 56. és 57. pont).

50 Először is a felperes közvetlen érintettségével kapcsolatos feltételt illetően emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésében előírt azon feltétel, amely szerint a természetes vagy jogi személynek közvetlenül érintettnek kell lennie, azt kívánja meg, hogy a kifogásolt uniós intézkedés közvetlen hatást gyakoroljon a jogalany jogi helyzetére, és ne hagyjon mérlegelési lehetőséget az intézkedés végrehajtásával megbízott címzettek számára, mert az ilyen végrehajtás tisztán automatikus jellegű, és köztes szabályok alkalmazása nélkül, egyedül az uniós szabályozás alapján történik (lásd ebben az értelemben: 2008. március 13-iBizottság kontra Infront WM ítélet, C-125/06 P, EU:C:2008:159, 47. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

51 A jelen ügyben a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja, valamint a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja valamennyi uniós gazdasági szereplő számára megtiltja, hogy bizonyos típusú pénzügyi műveleteket végezzen az oroszországi székhellyel rendelkező azon hitelintézetekkel, amelyek megfelelnek az említett cikkekben rögzített feltételeknek és amelyek neve szerepel a megtámadott határozat I. mellékletében vagy a megtámadott rendelet III. mellékletében. A megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja, valamint a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontja az említett szereplők számára megtiltja, hogy ezeket a műveleteket az Unión kívüli székhelyű bármely olyan jogi személlyel, szervezettel és szervvel végezzék, amelyek 50%-nál magasabb arányban vannak egy olyan szervezet tulajdonában, amelynek neve szerepel a megtámadott jogi aktusok megfelelő mellékleteiben.

52 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései közvetlenül érintik a felperest. A szóban forgó korlátozó intézkedések ugyanis vele szemben közvetlenül alkalmazandók, annak közvetlen következményeként, hogy tőkéje 50%-nál magasabb arányban áll a Sberbank tulajdonában, amelynek neve szerepel e jogi aktusok mellékletében, a végrehajtásukkal megbízott címzettek pedig semmiféle mérlegelési lehetőséggel nem rendelkeznek. E tekintetben nem sok jelentősége van annak, hogy az említett rendelkezések nem tiltják a felperes számára, hogy az említett műveleteket az Unión kívül végezze. Nem vitatott ugyanis, hogy a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései a felperesnek az uniós tőkepiacokhoz való hozzáférésével kapcsolatos korlátozásokat írnak elő.

53 Ugyanígy el kell utasítani a Tanács azon érvelését, amely szerint a felperes jogi helyzete nem közvetlenül érintett, mivel a megtámadott jogi aktusokkal bevezetett intézkedések kizárólag az Unióban székhellyel rendelkező szervezetekre vonatkoznak. Igaz ugyan, hogy a megtámadott jogi aktusok olyan tilalmakat állapítanak meg, amelyeket elsősorban az Unióban székhellyel rendelkező hitelintézetekre és más szervezetekre kell alkalmazni, e tilalmak célja és hatása az, hogy közvetlenül érintsék a felpereshez hasonló olyan szervezeteket, amelyek gazdasági tevékenysége - ezen intézkedések velük szembeni alkalmazása következtében - korlátozódik. Magától értetődik, hogy az Unióban székhellyel rendelkező szervezetek feladata az említett intézkedések alkalmazása, mivel az uniós intézmények által elfogadott jogi aktusokat - főszabály szerint - az Unió területén kívül nem kell alkalmazni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a megtámadott jogi aktusokkal érintett szervezeteket nem érintik közvetlenül a velük szemben alkalmazott korlátozó intézkedések. Annak megtiltása ugyanis, hogy az uniós gazdasági szereplők bizonyos típusú műveleteket végezzenek az Unión kívül székhellyel rendelkező szervezetekkel, annak megtiltásával egyenértékű, hogy e szervezetek az uniós gazdasági szereplőkkel végezzék a szóban forgó műveleteket. Ezen túlmenően a Tanács ezzel kapcsolatos érvelésének elfogadása azt jelentené, hogy még az egyes pénzeszközök befagyasztásainak esetében sem érintik közvetlenül a korlátozó intézkedések azokat a jegyzékbe vett személyeket, akikre ezek az intézkedések vonatkoznak, mivel elsősorban az uniós tagállamok és az ő joghatóságuk alá tartozó természetes és jogi személyek feladata azok alkalmazása.

54 A Tanács egyébként hiábavalóan támaszkodik e tekintetben a 2011. szeptember 6-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács végzés (T-18/10, EU:T:2011:419) alapjául szolgáló ügyre. Ebben az ügyben ugyanis a Törvényszék úgy vélte, hogy a fókatermékek kereskedelméről szóló, 2009. szeptember 16-i 1007/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2009. L 286., 36. o.) csak azon felperesek jogi helyzetét érintette, akik a fókatermékek Unióban való forgalomba hozatalával foglalkoztak, és akiket érintett az e termékek forgalomba hozatalára vonatkozó általános tilalom, eltérően azoktól a felperesektől, akik tevékenységét nem ezeknek a termékeknek a forgalomba hozatala képezte, illetve akik az 1007/2009 rendeletben előírt kivétel hatálya alá tartoztak, mivel - főszabály szerint - az inuit és egyéb őslakos közösségek által hagyományosan, létfenntartás céljából folytatott vadászat formáiból származó fókatermékek Unióban történő forgalomba hozatala továbbra is engedélyezett (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 6-iInuit Tapiriit Kanatami és társai kontra Parlament és Tanács végzés, T-18/10, EU:T:2011:419, 79. pont). A jelen ügyben azonban meg kell állapítani, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben említett pénzügyi szolgáltatások piacán, nem pedig e szolgáltatások valamely upstream, illetve downstream piacán működik, amint azzal a Tanács érvel. A megtámadott jogi aktusok tették ugyanis lehetetlenné a felperes számára, hogy bizonyos tiltott pénzügyi műveleteket az Unióban székhellyel rendelkező szervezetekkel elvégezzen, holott az ilyen műveletek végzésére e jogi aktusok hiányában jogosult lett volna.

55 Ennélfogva azt a következtetést kell levonni, hogy a felperest közvetlenül érintik a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseinek a rá vonatkozó részei.

56 Másodszor - anélkül, hogy vizsgálni kellene, hogy a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései tartalmaznak-e végrehajtási intézkedéseket, vagy sem -, meg kell állapítani, hogy az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdésének második fordulatában előírt, a személyében való érintettséggel kapcsolatos feltétel is teljesül a jelen ügyben.

57 E tekintetben emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek vagy szervezetek jegyzékébe való bármely felvétel megnyitja e személy vagy szervezet számára - amennyiben e jegyzékbe vétel e személy vagy szervezet tekintetében hasonlít az egyedi határozatokhoz - az uniós bírósághoz való fordulás jogát az EUMSZ 263. cikk negyedik bekezdése értelmében, amelyre az EUMSZ 275. cikk második bekezdése utal (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28-iTanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C-348/12 P, EU:C:2013:776, 50. pont; 2016. március 1-jeiNational Iranian Oil Company kontra Tanács ítélet, C-440/14 P, EU:C:2016:128, 44. pont; 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 103. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

58 Márpedig a jelen ügyben a felperes - mivel 50%-nál magasabb arányban áll a Sberbank tulajdonában, amelynek neve szerepel a megtámadott határozat I. mellékletében és a megtámadott rendelet III. mellékletében - azon szervezetek közé tartozik, amelyek tekintetében a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben előírt korlátozó intézkedések alkalmazandók.

59 Egyebekben emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben egy jogi aktus annak elfogadásakor a csoport tagjaira jellemző szempontok alapján azonosított vagy azonosítható személyek csoportját érinti, e személyeket e jogi aktus azért érintheti személyükben, mert gazdasági szereplők meghatározott köréhez tartoznak (lásd ebben az értelemben: 2008. március 13-iBizottság kontra Infront WM ítélet, C-125/06 P, EU:C:2008:159, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

60 Márpedig a jelen ügyben a felperes a gazdasági szereplők azon meghatározott köréhez tartozik, amelyek jogait érintette a megtámadott jogi aktusok elfogadása, mivel az uniós tőkepiacokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos korlátozások alkalmazandók a felperesre amiatt, hogy ő olyan, Unión kívüli székhelyű jogi személy, szervezet vagy szerv, amely tulajdonosi jogainak több mint 50%-ával a megtámadott határozat I. mellékletében vagy a megtámadott rendelet III. mellékletében felsorolt valamely szervezet rendelkezik.

61 Ennélfogva azt a következtetést kell levonni, hogy a felperes jogosult kérni a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben megállapított korlátozó intézkedéseknek az őt érintő részeikben történő megsemmisítését.

Az ügy érdeméről

62 A megsemmisítési jogalapokat illetően a Törvényszék mindenekelőtt az indokolási kötelezettség megsértésére alapított első jogalap, ezt követően a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított második jogalap, majd a felperes alapvető jogainak, valamint a hátrányos megkülönböztetés és az arányosság elvének indokolatlan megsértésére alapított negyedik jogalap, végül pedig az ankarai megállapodások megsértésére alapított harmadik jogalap vizsgálatát tartja célszerűnek.

Az első, lényegében az EUMSZ 296. cikk második bekezdésében előírt indokolási kötelezettség megsértésére alapított jogalapról

63 Első jogalapjában a felperes azzal érvel, hogy a Tanács - az EUMSZ 296. cikk második bekezdésének megsértésével - nem szolgált megfelelő vagy elegendő indokolással ahhoz, hogy őt a megtámadott jogi aktusok hatálya alá vonja.

64 A felperes előadja elsősorban, hogy a Tanácstól nem kapott sem levelet, sem értesítést, amelyben tájékoztatnák arról, hogy őt a megtámadott jogi aktusok hatálya alá vonták, még kevésbé pedig azokról az okokról - az ezeket alátámasztó bizonyítékokkal együtt -, amelyek miatt a Tanács őt e jogi aktusok hatálya alá kívánta vonni. A felperes e tekintetben úgy véli, hogy nincs jelentősége annak, hogy a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései nem minősülhetnek a pénzeszközök befagyasztására irányuló intézkedéseknek, mivel ezek a rendelkezések az egyénileg megcélzott természetes vagy jogi személyeket kedvezőtlenül érintő korlátozó intézkedéseket képeznek. A Tanács tehát köteles lett volna a felperessel közölni a megtámadott jogi aktusok hatálya alá vonását igazoló okokat, a szóban forgó intézkedéseknek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzététele pedig nem elegendő.

65 A Tanács elsődlegesen úgy véli, hogy a jelen ügyben nem kell alkalmazni az indokolási kötelezettségre vonatkozóan az ítélkezési gyakorlatból eredő kritériumokat, amelyekre a felperes hivatkozik. A szóban forgó intézkedések ugyanis nem pénzeszközök befagyasztásának, hanem általános hatályú intézkedéseknek vagy aktusoknak minősülnek. Ebben az összefüggésben az indokolási kötelezettség teljesül, ha a jogi aktus preambuluma egyrészt ismerteti az elfogadásához vezető általános helyzetet, másrészt pedig azokat az általános célkitűzéseket, amelyek megvalósítását javasolja. A Tanács azzal érvel, hogy a megtámadott rendelet preambuluma teljesíti ezeket az ítélkezési gyakorlatból eredő kritériumokat.

66 Másodlagosan a Tanács azt állítja, hogy a felperes által hivatkozott ítélkezési gyakorlattal összhangban teljesítette az indokolási kötelezettséget. A Tanács előadja, hogy a felperes által a keresetlevelében mindvégig tett állítások alapján utóbbi teljes mértékben ismerte azt az összefüggést, amelyben az intézkedéseket elfogadták, valamint azokat az okokat, amelyek alapján a Tanács a felperest a megtámadott jogi aktusok hatálya alá vonta.

67 A Bizottság egyetért a Tanács azon véleményével, amely szerint a megtámadott jogi aktusok teljesítik az indokolási kötelezettséget. Azt állítja, hogy a felperessel szembeni korlátozó intézkedések elfogadásához vezető okokat a megtámadott határozat (1)-(12) preambulumbekezdése részletezi. A Bizottság egyébként azzal érvel, hogy a felperessel szembeni korlátozó intézkedések alkalmazását az igazolja, hogy utóbbi - jogállásánál fogva és gyakorlatilag - megfelel a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben foglalt kritériumoknak. Csak az számít, hogy a felperes teljesíti ezeket a feltételeket, és ennélfogva nem szükséges egyénileg igazolni a megtámadott jogi aktusok mellékleteiben foglalt szervezetek jegyzékbe történő felvételét.

68 Az EUMSZ 296. cikk második bekezdése szerint "[a] jogi aktusoknak indokolást kell tartalmazniuk [...]".

69 Egyébként az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (2) bekezdésének c) pontja értelmében - amelynek az EUSZ 6. cikk (1) bekezdése ugyanolyan jogi kötőerőt tulajdonít, mint a Szerződéseknek - a megfelelő ügyintézéshez való jog magában foglalja többek között "az igazgatási szervek azon kötelezettségét, hogy döntéseiket indokolják".

70 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az EUMSZ 296. cikkben és a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában előírt indokolásnak a megtámadott jogi aktus jellegéhez és elfogadási körülményeihez kell igazodnia. A jogi aktust kibocsátó intézmény érvelésének olyan világosan és félreérthetetlenül kell belőle kitűnnie, hogy lehetővé tegye az érintett számára a meghozott intézkedés indokainak megismerését és az illetékes bíróság számára a felülvizsgálat elvégzését. Az indokolási kötelezettséget az eset körülményeire tekintettel kell vizsgálni (lásd: 2016. április 14-iBen Ali kontra Tanács ítélet, T-200/14, nem tették közzé, EU:T:2016:216, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

71 Nem követelmény, hogy az indokolás az összes releváns ténybeli és jogi elemet tartalmazza, mivel azt, hogy egy jogi aktus indokolása megfelel-e az EUMSZ 296. cikkben és a Charta 41. cikke (2) bekezdésének c) pontjában foglalt követelményeknek, nemcsak szövegére, hanem kontextusára, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességére is figyelemmel kell vizsgálni. Így egyfelől valamely sérelmet okozó jogi aktus akkor kellően indokolt, ha az érintett előtt ismert olyan összefüggésben került sor az elfogadására, amely lehetővé teszi a vele szemben hozott intézkedés terjedelmének megértését. Másfelől az ilyen jogi aktus indokolása pontossága mértékének arányosnak kell lennie a tényleges lehetőségekkel, és azon technikai feltételekkel vagy határidővel, amelyek között, illetve amelyen belül meg kell hozni (lásd: 2016. április 14-iBen Ali kontra Tanács ítélet, T-200/14, nem tették közzé, EU:T:2016:216, 95. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

72 Elsősorban a felperes azon érvelését illetően, amely szerint a megtámadott jogi aktusokat egyénileg kellett volna közölni, meg kell állapítani, hogy ez a kifogás inkább a védelemhez való jog megsértésére alapított jogalapba tartozik, ezért azt a Törvényszék e jogalap keretében fogja vizsgálni.

73 Másodsorban, konkrétabban a jelen ügyben a Tanácsot terhelő indokolási kötelezettség terjedelmét illetően emlékeztetni kell arra, hogy a felperes a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseinek megsemmisítését csak az őt érintő részek tekintetében kéri. E tekintetben meg kell állapítani, hogy az e rendelkezésekből eredő korlátozó intézkedések tárgyát konkrét szervezetekre hivatkozással határozzák meg, amennyiben ezek az intézkedések megtiltják többek között különböző pénzügyi műveletek végrehajtását a megtámadott határozat I. mellékletében és a megtámadott rendelet III. mellékletében felsorolt szervezetek, köztük a Sberbank, valamint az olyan jogi személyek, szervezetek vagy szervek vonatkozásában, amely tulajdonosi jogainak több mint 50%-ával az e mellékletekben felsorolt valamely szervezet rendelkezik, ami a felperes és a Sberbank viszonylatában egyértelműen megállapítható. A felperes vonatkozásában tehát egyedi korlátozó intézkedésekről van szó (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 100. és 119. pont).

74 Az ítélkezési gyakorlat pontosította, hogy az egyedi korlátozó intézkedést előíró tanácsi aktusok indokolásának nemcsak ezen intézkedés jogalapját kell meghatároznia, hanem azokat az egyedi és konkrét okokat is, amelyek miatt a Tanács mérlegelési jogköre gyakorlása során úgy ítéli meg, hogy az érintettel szemben ilyen intézkedést kell hozni (lásd ebben az értelemben: 2014. július 3-iNational Iranian Tanker Company kontra Tanács ítélet, T-565/12, EU:T:2014:608, 38. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

75 Ennélfogva el kell utasítani a Tanács azon érvelését, amely szerint a jelen ügyben nem kell alkalmazni az egyedi korlátozó intézkedéseket előíró jogi aktusokkal kapcsolatos indokolási kötelezettségre vonatkozóan az ítélkezési gyakorlatból eredő kritériumokat.

76 A fenti 71. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatnak megfelelően azonban figyelembe kell venni a korlátozó intézkedések elfogadásának kontextusát, valamint az adott tárgyra vonatkozó jogszabályok összességét.

77 A jelen ügyben először is meg kell állapítani, hogy a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiből eredő korlátozó intézkedések a megtámadott jogi aktusok elfogadását megelőző nemzetközi feszültségnek a felperes számára ismert - és a fenti 2-12. pontban felidézett - kontextusába illeszkednek. A megtámadott határozat (1)-(8) preambulumbekezdéséből és a megtámadott rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy a megtámadott jogi aktusoknak az a deklarált célja, hogy megnöveljék az Oroszországi Föderáció - Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló - intézkedéseinek költségeit, továbbá hogy előmozdítsák a válság békés rendezését. E jogi aktusok tehát ismertetik az elfogadásukhoz vezető általános helyzetet, valamint azokat az általános célkitűzéseket, amelyek megvalósítását javasolják (2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 123. pont).

78 Másodszor, ami konkrétabban a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseit illeti, emlékeztetni kell arra, hogy azok előírják, hogy az uniós gazdasági szereplők számára tilos a 2014. augusztus 1-je után és 2014. szeptember 12-ig az e rendelkezésekben megállapított feltételeknek megfelelő jogi személyek által kibocsátott, 90 napot meghaladó, illetve 2014. szeptember 12. után az általuk kibocsátott, 30 napot meghaladó futamidejű kötvényeknek, tagsági részesedéseknek vagy hasonló pénzügyi eszközöknek a közvetett vagy közvetlen eladása vagy vásárlása, a kibocsátásukhoz befektetési szolgáltatás vagy egyéb segítség nyújtása, illetve az azokkal kapcsolatos bármely más művelet végzése, amely feltételek között szerepel, hogy e jogi személyek 50%-nál magasabb arányban az orosz állam tulajdonában vagy ellenőrzése alatt állnak, és nevük szerepel a megtámadott határozat I. mellékletében és a megtámadott rendelet III. mellékletében, vagy pedig hogy azok tulajdonosi jogainak több mint 50%-ával az e mellékletekben felsorolt jogi személyek, szervezetek vagy szervek rendelkeznek (lásd a fenti 17. és 19. pontot). Maguk ezek a mellékletek semmiféle konkrét indokolást nem tartalmaznak az ott felsorolt egyes szervezetekre vonatkozóan.

79 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben - a fenti 74. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében - megfelelnek a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben rögzített kritériumoknak azok a "egyedi és konkrét okok", amelyek miatt a Tanács a mérlegelési jogkörének gyakorlása során úgy vélte, hogy a felperesnek a szóban forgó intézkedések hatálya alá kell tartoznia.

80 A felperessel szemben e jogi aktusok értelmében ugyanis azért írtak elő korlátozó intézkedéseket, mert olyan szervezetnek minősült, amely tulajdonosi jogainak több mint 50%-ával a megtámadott jogi aktusok mellékleteiben felsorolt valamely szervezet, a jelen esetben a Sberbank rendelkezik.

81 E tekintetben meg kell állapítani, hogy a több személyre vonatkozó korlátozó intézkedések elfogadása céljából ugyanazon megfontolások alkalmazása nem zárja ki, hogy az említett megfontolások minden egyes érintett személy esetében kellően konkrét indokolást eredményeznek (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2014. február 27-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, T-256/11, EU:T:2014:93, 115. pont).

82 Egyébként a felperes által a keresetlevél mellékletében előterjesztett bizonyítékokból kitűnik, hogy utóbbi tökéletesen megértette, hogy vele szemben azért írták elő a szóban forgó korlátozó intézkedéseket, mert olyan szervezetnek minősült, amely 50%-nál magasabb arányban a Sberbank tulajdonában áll.

83 E megfontolásokra figyelemmel meg kell állapítani, hogy a Tanács kellően indokolta a megtámadott jogi aktusoknak a felperesre alkalmazandó releváns rendelkezéseit, ennélfogva az első jogalapot mint megalapozatlant kell elutasítani.

A második, lényegében a védelemhez való jog és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére alapított jogalapról

84 Második jogalapjában a felperes a védelemhez való jog - ezen belül a meghallgatáshoz való jog - és a Törvényszék általi hatékony bírói jogvédelemhez való jog megsértésére hivatkozik, figyelemmel egyrészről arra, hogy nem kapott személyes értesítést a megtámadott jogi aktusokról, másrészről pedig arra, hogy a Tanács semmilyen bizonyítékot nem terjesztett elő a rendelkezésére álló azon indokok alátámasztása céljából, amelyekkel a vele szemben hozott korlátozó intézkedéseket igazolta, és nem engedte meg neki azt, hogy e tekintetben észrevételeket tegyen. A Tanács a felperesnek a megtámadott jogi aktusok hatálya alá vonására vonatkozó határozattal kapcsolatban olyan dokumentumokat közölt, amelyek e határozat tekintetében egyáltalán nem szolgálnak ténybeli alappal.

85 A Tanács vitatja a felperes érveit, és úgy véli, hogy - mivel a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései nem képeznek "célzott" korlátozó intézkedéseket, és nem érintik közvetlenül és személyében a felperest - nem volt köteles személyesen őt értesíteni. A felperes egyebekben nem bizonyította, hogy a személyes értesítés hiánya mennyiben sértette a jelen ügyben a védelemhez való jogát. Ezenkívül a felperes az őt érintő dokumentumokhoz való hozzáférést a keresete benyújtásának napján, azaz 2014. december 5-én kérte. A Tanács erre a kérelemre 2015. január 29-én, vagyis a kérelem kézhezvételét követő másfél hónappal később válaszolt. A Tanács ennélfogva úgy véli, hogy támaszkodhat a Törvényszék azon ítélkezési gyakorlatára, amely elismeri a felperessel a kereset benyújtását követően közölt dokumentumok figyelembevételének lehetőségét.

86 Emlékeztetni kell arra, hogy a védelemhez való jog tiszteletben tartása és a hatékony bírói jogvédelemhez való jog olyan alapvető jogok, amelyek az uniós jogrend elválaszthatatlan részét képezik, és amelyekre tekintettel az uniós bíróságoknak biztosítaniuk kell valamennyi uniós jogi aktus jogszerűségének - főszabály szerint - teljes felülvizsgálatát (lásd ebben az értelemben: 2016. május 24-iGood Luck Shipping kontra Tanács ítélet, T-423/13 és T-64/14, EU:T:2016:308, 47. és 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

87 A védelemhez való jog tiszteletben tartása, amelyet a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontja kifejezetten rögzít, magában foglalja a korlátozó intézkedések elfogadását megelőző eljárás során a meghallgatáshoz való jogot, valamint az iratokba a bizalmas adatkezeléshez fűződő jogos érdekek tiszteletben tartása mellett való betekintés jogát (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28-iTanács kontra Fulmen és Mahmoudian ítélet, C-280/12 P, EU:C:2013:775, 60. pont; 2017. június 15-iKiselev kontra Tanács ítélet, T-262/15, EU:T:2017:392, 139. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

88 A hatékony bírói jogvédelemhez való jog, amelyet a Charta 47. cikke állapít meg, megköveteli, hogy az érintett megismerhesse a rá vonatkozóan hozott határozat alapjául szolgáló indokokat - akár magának a határozatnak a szövege, akár ezen indokoknak a kérésére történő közlése alapján -, a hatáskörrel rendelkező bíróság azon hatáskörének sérelme nélkül, hogy az érintett hatóságtól megkövetelje azok közlését annak érdekében, hogy lehetővé tegye az érintett számára jogainak lehető legjobb feltételek mellett történő védelmét, és az ügy teljes ismeretében annak eldöntését, hogy hasznos-e a hatáskörrel rendelkező bírósághoz fordulni, valamint azért, hogy utóbbinak teljes mértékben lehetővé tegye a szóban forgó határozat jogszerűségére vonatkozó felülvizsgálat gyakorlását (lásd: 2016. május 24-iGood Luck Shipping kontra Tanács ítélet, T-423/13 és T-64/14, EU:T:2016:308, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

89 E közlés alkalmával az Unió hatáskörrel rendelkező hatóságának lehetővé kell tennie e személy számára, hogy hasznosan ismertethesse a vele szemben felhozott indokokra vonatkozó álláspontját (lásd ebben az értelemben: 2013. július 18-iBizottság és társai kontra Kadi ítélet, C-584/10 P, C-593/10 P és C-595/10 P, EU:C:2013:518, 112. pont).

90 A felperes érveit ezen elvek tükrében kell vizsgálni.

91 Elöljáróban el kell utasítani a Tanács azon érvét, amely szerint az egyedi korlátozó intézkedésekre vonatkozó ítélkezési gyakorlatot a jelen ügyben nem kell alkalmazni, mivel általános hatályú intézkedésekről, nem pedig célzott korlátozó intézkedésekről van szó. A Törvényszéknek a megtámadott határozattal kapcsolatos hatásköre ugyanis éppen abból ered, hogy a jelen kereset az EUMSZ 275. cikk második bekezdése értelmében a természetes vagy jogi személyekkel szemben hozott korlátozó intézkedések jogszerűségének felülvizsgálatára irányul, amint azt a Bíróság a 2017. március 28-iRosneft ítélet (C-72/15, EU:C:2017:236) alapjául szolgáló ügyben megállapította.

92 Elsősorban, a felperes azon érvét illetően, amely szerint a Tanácsnak egyénileg kellett volna vele közölnie a megtámadott jogi aktusokat, amennyiben e jogi aktusok korlátozó intézkedéseket írnak elő vele szemben, meg kell jegyezni, hogy a megtámadott jogi aktusok egyéni közlésének hiánya - noha kihatással van arra a pillanatra, amikor a keresetindítási határidő elkezdődött - önmagában nem igazolja a kérdéses jogi aktusok megsemmisítését. E tekintetben a felperes nem hivatkozik semmiféle olyan érvre, amely bizonyíthatná, hogy a jelen ügyben e jogi aktusok egyéni közlésének hiánya jogai megsértésének következményével járt, ami igazolná e jogi aktusoknak az őt érintő részeikben való megsemmisítését (lásd ebben az értelemben: 2014. november 5-iMayaleh kontra Tanács ítélet, T-307/12 és T-408/13, EU:T:2014:926, 122. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

93 Másodsorban, a felperessel szemben hozott korlátozó intézkedések elfogadását alátámasztó bizonyítékok Tanács általi közlésének állítólagos hiányát illetően, külön-külön kell vizsgálni azokat az eredeti jogi aktusokat, amelyekkel a felperessel szemben első alkalommal korlátozó intézkedéseket állapítottak meg a Sberbank nevének a megtámadott jogi aktusok mellékletében szereplő listába való felvétele miatt (a továbbiakban: eredeti jogi aktusok), és azokat a későbbi jogi aktusokat, amelyek megerősítik ezen intézkedéseket.

94 Először is, az eredeti jogi aktusokat illetően emlékeztetni kell arra, hogy az ítélkezési gyakorlat elismerte, hogy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó eredeti határozat esetében a Tanács nem köteles előzetesen közölni az érintett személlyel vagy szervezettel azokat az indokokat, amelyekre az e személy vagy szervezet nevének a jegyzékbe történő felvételét alapítani kívánja. Az ilyen intézkedésnek ugyanis - hatékonysága veszélyeztetésének elkerülése érdekében - jellegénél fogva meglepetésszerűnek és azonnal alkalmazandónak kell lennie. Ilyen esetben főszabály szerint elég, hogy az intézmény közölje az érintett személlyel vagy szervezettel az indokokat, és a határozat elfogadásával egyidejűleg vagy azt követően azonnal lehetővé tegye a meghallgatáshoz való jog gyakorlását (2011. december 21-iFranciaország kontra People's Mojahedin Organization of Iran ítélet, C-27/09 P, EU:C:2011:853, 61. pont).

95 A tárgyaláson e tárgyban feltett kérdéssel kapcsolatban a Tanács azzal érvelt, hogy a fenti 94. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatot nem kell alkalmazni a jelen ügyben, mivel a szóban forgó korlátozó intézkedések az Unió tőkepiacaihoz való hozzáféréssel kapcsolatos általános hatályú korlátozásokra, nem pedig pénzeszközök befagyasztására irányuló, szigorú értelemben vett egyedi intézkedésekre vonatkoztak. A Tanács másodlagosan úgy véli, hogy még akkor sem lett volna köteles meghallgatni a felperest az eredeti jogi aktusok elfogadását megelőzően, és akkor sem lett volna köteles közölni vele a rá vonatkozó bizonyítékokat, ha a jelen ügyben alkalmazni kellene ezt az ítélkezési gyakorlatot.

96 Ezt az értelmezést nem lehet elfogadni.

97 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a korlátozó intézkedések elfogadását megelőző eljárás során a védelemhez való jog tiszteletben tartásához való alapvető jog közvetlenül a Charta 41. cikke (2) bekezdésének a) pontjából ered (lásd a fenti 87. pontot, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot).

98 Ennélfogva - amennyiben a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezései értelmében a felperesre nézve előírt korlátozások a felperes vonatkozásában egyedi korlátozó intézkedéseket képeznek (lásd a fenti 73. pontot) és az ezen intézkedések hatékonyságának biztosítása érdekében azok meglepetésszerűsége bizonyított szükségességének hiányában - a Tanácsnak a megtámadott jogi aktusok elfogadása előtt közölnie kellett volna az ezen intézkedések felperesre történő alkalmazásával kapcsolatos indokokat.

99 Emlékeztetni kell ugyanakkor arra, hogy a jelen ügyben a korlátozó intézkedések felperes tekintetében történő előírására vonatkozóan a Tanács által felhozott és a magukban a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseiben szereplő indokok abban állnak, hogy a felperes az Unión kívül székhellyel rendelkező olyan jogi személy, szervezet vagy szerv, amely 50%-nál magasabb arányban áll a megtámadott határozatok mellékleteiben foglalt valamely szervezet tulajdonában.

100 Márpedig a felperes nem fejtette ki, hogy az iratokban szereplő, az ezen indokokra vonatkozó bizonyos bizonyítékok Tanács általi előzetes közlésének hiánya mennyiben érintette a védelemhez való jogát vagy a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát ahhoz, hogy az az eredeti jogi aktusok megsemmisítését vonja maga után.

101 Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy ahhoz, hogy a védelemhez való jog megsértése az ilyen jogi aktusok megsemmisítését eredményezze, az szükséges, hogy e szabálytalanság hiányában az eljárás eltérő eredményhez vezessen (lásd ebben az értelemben: 2014. szeptember 18-iGeorgias és társai kontra Tanács és Bizottság ítélet, T-168/12, EU:T:2014:781, 106. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2017. június 15-iKiselev kontra Tanács ítélet, T-262/15, EU:T:2017:392, 153. pont).

102 A jelen ügyben a felperes nem fejtette ki, hogy mely érvekre vagy információkra hivatkozhatott volna, ha korábban kapta volna meg a szóban forgó dokumentumokat, és azt sem bizonyította, hogy ezek az érvek vagy információk az ő esetében eltérő eredményhez vezethettek volna. A felperes ugyanis nem állíthatja érvényesen, hogy az eredeti jogi aktusok elfogadásának időpontjában nem tudott arról, hogy 50%-nál magasabb arányban a Sberbank tulajdonában áll. Ily módon a jelen kifogás nem eredményezheti az eredeti jogi aktusok megsemmisítését.

103 Másodszor, azon későbbi jogi aktusokat illetően, amelyek révén a korlátozó intézkedéseket a felperes vonatkozásában fenntartották, az ítélkezési gyakorlat pontosította, hogy valamely személy vagy szervezet nevének a korlátozó intézkedésekkel érintett személyek vagy szervezetek jegyzékén való fenntartására vonatkozó határozat elfogadása keretében a Tanácsnak tiszteletben kell tartania az e személy vagy e szervezet azon jogát, hogy közölni kell vele az őt terhelő bizonyítékokat, továbbá az e határozat elfogadását megelőző meghallgatáshoz való jogát, amikor vele szemben új bizonyítékokat vesz figyelembe, nevezetesen olyan bizonyítékokat, amelyek nem szerepeltek a nevének az e jegyzékbe történő felvételére vonatkozó eredeti határozatban (lásd ebben az értelemben: 2011. december 21-iFranciaország kontra People's Mojahedin Organization of Iran ítélet, C-27/09 P, EU:C:2011:853, 63. pont; 2015. június 18-iIpatau kontra Tanács ítélet, C-535/14 P, EU:C:2015:407, 26. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

104 Márpedig a jelen ügyben a korlátozó intézkedéseknek a felperessel szemben történő elfogadása tekintetében elfogadott kritériumok a kezdetektől fogva szerepelnek a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában és a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában. A felperesre ugyanis azért vonatkoznak a szóban forgó korlátozó intézkedések, mert 50%-nál magasabb arányban a Sberbank tulajdonában áll, amely maga is 2014. augusztus 1-je óta 50%-nál magasabb arányban állami tulajdonban vagy állami ellenőrzés alatt álló, Oroszországban székhellyel rendelkező hitelintézet, amelynek neve szerepel a megtámadott határozat I. mellékletében és a megtámadott rendelet III. mellékletében foglalt listán. A felperes jól ismerte ezeket a bizonyítékokat, ekként pedig azok nem minősülhetnek a fent említett ítélkezési gyakorlat értelmében vett új bizonyítékoknak.

105 Végezetül emlékeztetni kell arra, hogy amennyiben közölték azokat a kellően pontos információkat, amelyek alapján az érdekelt személy a Tanács által neki felrótt tényekről érdemben ismertetheti az álláspontját, a védelemhez való jog tiszteletben tartásának elve alapján ez az intézmény nem köteles önként biztosítani az ügy irataiban szereplő dokumentumokhoz való hozzáférést. Csak az érdekelt fél kérelmére köteles a Tanács biztosítani a mindazokhoz a nem bizalmas jellegű adminisztratív dokumentumokhoz való hozzáférést, amelyek a szóban forgó intézkedésre vonatkoznak (lásd: 2009. október 14-iBank Melli Iran kontra Tanács ítélet, T-390/08, EU:T:2009:401, 97. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

106 A jelen ügyben meg kell állapítani, hogy a Tanács tiszteletben tartotta ezt a kötelezettséget, és 2015. január 29-i levelében válaszolt a felperes 2014. december 5-i információkérésére. Ennek keretében a Tanács hozzáférést biztosított a birtokában lévő, a korlátozó intézkedéseknek a felperessel szembeni előírására vonatkozó döntésével kapcsolatos dokumentumokhoz.

107 Ennélfogva meg kell állapítani, hogy e bizonyítékok közlésére észszerű határidőn belül került sor, valamint hogy az elegendő volt ahhoz, hogy a felperes számára lehetővé váljon jogainak hatékony érvényesítése és védelemhez való jogának tiszteletben tartatása.

108 Ezért a teljes harmadik jogalapot el kell utasítani.

A negyedik, lényegében a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az arányosság elvének megsértésére, valamint a felperes alapvető jogainak indokolatlan és aránytalan megsértésére alapított jogalapról

109 A felperes előadja, hogy a Tanács feladata annak bizonyítása, hogy a megtámadott jogi aktusok valamely jogszerű célkitűzés elérésének hátrányos megkülönböztetéstől mentes és arányos eszközeit képezik. Egyébként a felperes előadja, hogy a megtámadott jogi aktusokból eredő korlátozó intézkedések az alapvető jogainak aránytalan megsértését jelentik, mivel akadályozzák őt egy gazdasági tevékenység szabad gyakorlásában anélkül, hogy a jogainak e korlátozása szükséges vagy célszerű lenne a Tanács által elérni kívánt célkitűzések megvalósításához.

110 A Bizottság által támogatott Tanács vitatja ezeket az érveket.

111 Először is, emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 16. cikke értelmében "[a] vállalkozás szabadságát, az uniós joggal és a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban, el kell ismerni".

112 Másodszor, a Charta 17. cikkének (1) bekezdése a következőket írja elő:

"Mindenkinek joga van ahhoz, hogy jogszerűen szerzett tulajdonát birtokolja, használja, azzal rendelkezzen, és azt örökül hagyja. Tulajdonától senkit sem lehet megfosztani, kivéve, ha ez közérdekből, a törvényben meghatározott esetekben és feltételekkel, valamint az ezáltal elszenvedett veszteségekért kellő időben fizetett méltányos összegű kártalanítás mellett történik. A tulajdon használatát, az általános érdek által szükségessé tett mértékben, törvénnyel lehet szabályozni."

113 Igaz ugyan, hogy a jelen ügyben szóban forgókhoz hasonló korlátozó intézkedések vitathatatlanul korlátozzák a Charta 16. és 17. cikke értelmében a felperest megillető jogokat (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2016. szeptember 22-iNIOC és társai kontra Tanács ítélet, C-595/15 P, nem tették közzé, EU:C:2016:721, 50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

114 A felperes által hivatkozott alapvető jogok azonban nem korlátlan jogosultságként jelennek meg, következésképpen pedig - a Charta 52. cikkének (1) bekezdésében kimondott feltételek mellett - korlátozhatók (lásd ebben az értelemben: 2013. november 28-iTanács kontra Manufacturing Support & Procurement Kala Naft ítélet, C-348/12 P, EU:C:2013:776, 121. pont; 2014. február 27-iEzz és társai kontra Tanács ítélet, T-256/11, EU:T:2014:93, 195. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

115 E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a Charta 52. cikkének (1) bekezdése értelmében egyrészről a Chartában elismert jogok és szabadságok gyakorlása csak a "törvény" által és "e jogok lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható", másrészről pedig az arányosság elvére figyelemmel, korlátozásukra csak akkor és annyiban kerülhet sor, ha és amennyiben az "elengedhetetlen" és ténylegesen az Unió által elismert általános érdekű célkitűzéseket vagy mások jogainak és szabadságainak védelmét szolgálja.

116 Így ahhoz, hogy a szóban forgó alapvető jogok gyakorlásának korlátozása az uniós jognak megfeleljen, három feltételnek kell teljesülnie. Először is, a korlátozást törvénynek kell előírnia. Másként fogalmazva: a szóban forgó intézkedésnek jogalappal kell rendelkeznie. Másodszor, a korlátozásnak az Unió által ilyenként elismert általános érdekű célkitűzést kell szolgálnia. Harmadszor, a korlátozás nem lehet túlzott. Egyfelől, az elérni kívánt célhoz szükségesnek és azzal arányosnak kell lennie. Másfelől, nem sérülhet a szóban forgó jog vagy szabadság "lényeges tartalma", azaz érdemi része (lásd: 2016. november 30-iRotenberg kontra Tanács ítélet, T-720/14, EU:T:2016:689, 170-173. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

117 Márpedig meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben teljesül ez a három feltétel.

118 Először is, a szóban forgó korlátozó intézkedéseket "törvény" írja elő, mivel azok olyan jogi aktusokban szerepelnek, amelyek többek között általános hatályúak, az uniós jogban egyértelmű jogalappal, valamint megfelelő indokolással rendelkeznek (lásd a fenti 78-93. pontot).

119 Másodszor, a megtámadott határozat (1)-(8) preambulumbekezdéséből és a megtámadott rendelet (2) preambulumbekezdéséből kitűnik, hogy e jogi aktusok deklarált célkitűzése az, hogy az Oroszországi Föderáció - Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló - intézkedéseinek költségei megnövekedjenek, továbbá hogy előmozdítsák a válság békés rendezését. E célkitűzés egybevág a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésére irányuló célkitűzéssel, összhangban az Unió külső tevékenységének az EUSZ 21. cikkben meghatározott céljaival (2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 115. pont).

120 Harmadszor, az arányosság elvét illetően emlékeztetni kell arra, hogy ez - általános uniós jogi elvként - megköveteli, hogy az uniós intézmények jogi aktusai ne haladják meg a szóban forgó szabályozással kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket. Így, amennyiben több megfelelő intézkedés kínálkozik, a kevésbé kényszerítő intézkedéshez kell folyamodni, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célokhoz képest (lásd: 2016. november 30-iRotenberg kontra Tanács ítélet, T-720/14, EU:T:2016:689, 178. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

121 Az ítélkezési gyakorlat e tekintetben pontosítja, hogy az arányosság elve tiszteletben tartásának bírósági felülvizsgálatát illetően széles körű mérlegelési mozgásteret kell elismerni az uniós jogalkotó részére olyan területeken, amelyek a jogalkotó részéről politikai, gazdasági, társadalmi döntéseket és összetett mérlegelést igényelnek. Ennélfogva az e területeken elfogadott intézkedés jogszerűségét csak annak a hatáskörrel rendelkező intézmény által elérni kívánt cél megvalósítására nyilvánvalóan alkalmatlan volta érintheti (lásd: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 146. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

122 Elsősorban, a felperes úgy véli, hogy a vele szemben a megtámadott jogi aktusokban előírt korlátozó intézkedések nem teszik lehetővé az e jogi aktusokkal elérni kívánt célkitűzés megvalósítását - amely abban áll, hogy nyomást gyakoroljanak az orosz kormányra a tőkepiacokhoz való, a Tanács által meghatározott orosz bankok általi hozzáférés korlátozásával -, mivel a felperes semmiféle szerepet nem játszik az Oroszországi Föderáció ukrajnai helyzetet destabilizáló intézkedéseiben.

123 Ugyanakkor nem releváns az a körülmény, hogy a felperes semmiféle szerepet nem játszott az Oroszországi Föderáció ukrajnai helyzetet destabilizáló intézkedéseiben, mivel nem ezért írtak elő vele szemben korlátozó intézkedéseket, hanem azért, mert 50%-nál magasabb arányban áll a Sberbank tulajdonában, amely maga is orosz állami bank, amelynek neve szerepel a megtámadott jogi aktusok mellékletében.

124 Ezen túlmenően, igaz ugyan, hogy a korlátozó intézkedések fogalmilag olyan következményekkel járnak, amelyek érintik a tulajdonhoz való jogot és a szakmai tevékenységek szabad gyakorlását, ezáltal kárt okozva azon feleknek, akiknek semmilyen felelősségük nincs a szankciók meghozatalához vezető helyzetet illetően. A célzott korlátozó intézkedések még inkább ilyen hatással járnak azon szervezetek vonatkozásában, amelyekre irányulnak (lásd: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 149. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

125 Meg kell azonban állapítani, hogy a megtámadott jogi aktusok által elérni kívánt célkitűzések - vagyis Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének védelme, valamint az ezen országban fennálló válság békés rendezésének előmozdítása, amelyek a béke és a nemzetközi biztonság átfogóbb célkitűzésébe illeszkednek, összhangban az Unió külső tevékenységének az EUSZ 21. cikkben meghatározott céljaival - jelentősége igazolhatja a bizonyos olyan gazdasági szereplőket érő, akár jelentős negatív következményeket, akiknek semmilyen felelősségük nincs a szankciók meghozatalához vezető helyzetet illetően (lásd ebben az értelemben: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 149. és 150. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

126 Másodsorban - a felperes állításával ellentétben - észszerű kapcsolat áll fenn a szóban forgó korlátozó intézkedések és a Tanács által ezen intézkedésekkel elérni kívánt célkitűzés között. Amennyiben ugyanis ez a célkitűzés a többek között az Oroszországi Föderáció - Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló - intézkedései költségeinek megnövelésére irányul, az orosz állami bankokat célzó megközelítés következetesen megfelel az említett célkitűzésnek, és semmiképpen nem tekinthető nyilvánvalóan alkalmatlannak a kitűzött cél elérésére (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 147. pont).

127 A Tanács ugyanis jogszerűen vélhette úgy, hogy e cél elérése érdekében nem csupán azokat az oroszországi székhelyű meghatározó hitelintézeteket vagy finanszírozásfejlesztési intézményeket kell célba venni, amelyek 2014. augusztus 1-jén 50%-nál magasabb arányban voltak állami tulajdonban vagy álltak állami ellenőrzés alatt, és amelyek neve szerepelt az I. mellékletben foglalt listán [a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének a) pontja], hanem az Unión kívüli székhelyű minden olyan jogi személyt, szervezetet és szervet is, amelyek 50%-nál magasabb arányban álltak az I. mellékletben felsorolt valamely szervezet tulajdonában [a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének b) pontja], illetve a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének b) pontjában említett kategóriába tartozó vagy az I. mellékletben felsorolt valamely szervezet nevében vagy irányítása szerint eljáró minden jogi személyt, szervezetet vagy szervet is [a megtámadott határozat 1. cikke (1) bekezdésének c) pontja]. Ha a felpereshez hasonló szervezetek nem tartoznának a megtámadott jogi aktusokban előírt intézkedések hatálya alá, az e jogi aktusok mellékletében említett orosz szervezetek könnyen kijátszhatnák a tilalmakat azáltal, hogy azokat leányvállalataikkal vagy a nevükben eljáró szervezetekkel hajtatják végre (lásd ebben az értelemben: 2012. március 13-iMelli Bank kontra Tanács ítélet, C-380/09 P, EU:C:2012:137, 58. pont).

128 E tekintetben nem sok jelentősége van annak, hogy a felperes nem tud pénzátutalásokat teljesíteni a Sberbank részére, mivel ő a török bank szabályozó hatóságának felügyelete alatt áll. Ugyanis még annak feltételezése esetén is, hogy ez a helyzet, a Tanács jogszerűen vélhette úgy, hogy a Sberbank és az 50%-nál magasabb arányban az utóbbi tulajdonában álló szervezetek - mint amilyen a felperes - uniós tőkepiacokhoz való hozzáférésének korlátozása hozzájárulhat a megtámadott jogi aktusok célkitűzésének elérésére, amely abban áll, hogy az Oroszországi Föderáció - Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló - intézkedéseinek költségei megnövekedjenek, továbbá hogy előmozdítsák a válság békés rendezését. Ugyanis amennyiben a szóban forgó korlátozó intézkedések miatt a felperesnél pénzügyi nehézségek lépnek fel, a felperes részvényeseinek, végső soron pedig az orosz államnak a feladata a bank feltőkésítése, ami összhangban áll ezzel a célkitűzéssel.

129 Harmadsorban meg kell állapítani, hogy a Tanács által a jelen ügyben elfogadott intézkedések célzott gazdasági szankciókból állnak, amelyek nem tekinthetők a valamely harmadik országgal fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok teljes megszakításának, jóllehet a Tanács - az EUMSZ 215. cikk értelmében - rendelkezik ilyen jogkörrel.

130 E körülmények között - és tekintettel különösen a Tanács által az ukrajnai válságra reagálva elfogadott korlátozó intézkedések intenzitásának fokozatos erősödésére - a felperes vállalkozási szabadságába és tulajdonhoz való jogába történő beavatkozás nem tekinthető aránytalannak (lásd ebben az értelemben: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 150. pont).

131 A felperes egyetlen más érve sem cáfolhatja ezt a következtetést.

132 Először is a felperes azzal érvel, hogy nem volt abban a helyzetben, hogy a megtámadott rendelet 5. cikkének (3) bekezdésében előírt kivételt az ő tekintetében alkalmazzák, mivel ez a kivétel csak az Unió és Oroszország közötti behozatalokra, illetve kivitelekre alkalmazható. Ez azt bizonyítja, hogy őt nem kellett volna a korlátozó intézkedések hatálya alá vonni, valamint hogy ezek az intézkedések őt hátrányosan megkülönböztették a Sberbankhoz képest, és azok aránytalanok.

133 E tekintetben igaz, hogy a 833/2014 rendelet 5. cikke (3) bekezdésének a) pontjában előírt kivétel a 960/2014 rendeletből eredő változatában (lásd a fenti 19. pontot) csak az olyan kölcsönökre vagy hitelekre volt alkalmazandó, amelyek konkrét és dokumentált célja áruknak az Unió és Oroszország közötti, nem pedig az Unió és egy harmadik ország - mint amilyen a Török Köztársaság - közötti olyan behozatalának, illetve kivitelének, valamint nem pénzügyi szolgáltatások Unió és Oroszország közötti olyan nyújtásának finanszírozása, amelyre nem vonatkozik a tilalom. Ugyanakkor rá kell mutatni, hogy ez a rendelkezés az eredeti változatában csak 2014. szeptember 8-tól december 6-ig, az 1290/2014 rendelet hatálybalépésének időpontjáig volt hatályban. Ez utóbbi rendelettel ugyanis a Tanács úgy határozott, hogy módosítani kell e rendelkezés szövegét a hatály kiterjesztése, valamint annak érdekében, hogy az vonatkozzon azon kölcsönökre vagy hitelekre, amelyek konkrét és dokumentált célja áruknak az Unió és bármely harmadik állam közötti olyan behozatalának, illetve kivitelének, valamint nem pénzügyi szolgáltatásoknak az Unió és bármely harmadik állam közötti olyan nyújtásának a finanszírozása, amelyre nem vonatkozik a tilalom. Márpedig feltéve, hogy ez a rendelkezés a 960/2014 rendeletből eredő változatában hátrányosan megkülönböztető jellegű, illetve aránytalan lehetett, a felperes nem ad magyarázatot arra, hogy annak kevesebb mint három hónapig történő alkalmazása miként vezethet a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseinek megsemmisítéséhez, mivel ezek a rendelkezések a céljukkal összhangban állnak, és azzal arányosak (lásd a fenti 121-130. pontot). Ezt a kifogást tehát mindenesetre mint hatástalant kell elutasítani.

134 Ezenkívül annak feltételezése esetén, hogy ez az érv hatásos, a felperes tévesen véli úgy, hogy a megtámadott rendelet 5. cikke (3) bekezdésének b) pontja - még az 1290/2014 rendeletből eredő módosított változatában is (lásd a fenti 22. pontot) - hátrányosan megkülönböztető jellegű, mivel a Sberbanknak az Unióban székhellyel rendelkező egyik leányvállalata számára lehetővé teszi, hogy sürgősségi finanszírozásban részesüljön, miközben e leányvállalatok valamelyike nem részesülhet abban. Ugyanis rá kell mutatni, hogy egy ilyen érv e rendelkezés hipotetikus értelmezésén alapul, amely szerint csak a megtámadott jogi aktusok mellékleteiben említett szervezetek közvetlen tulajdonában lévő uniós szervezetek tartoznak annak hatálya alá, a közvetett tulajdonban lévő szervezetek nem. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy amikor ugyanannak a rendelkezésnek többféle értelmezése is lehetséges, ezt a rendelkezést a lehető legteljesebb mértékben a célkitűzései alapján és az uniós joggal összhangban kell értelmezni (lásd ebben az értelemben: 2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 141. pont; 2011. július 13-iSchindler Holding és társai kontra Bizottság ítélet, T-138/07, EU:T:2011:362, 149. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

135 Egyebekben, amennyiben a felperes azzal érvel, hogy e kivétel alkalmazási körének ez a korlátozása azt jelenti, hogy ő nem tartozhat a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseinek hatálya alá, meg kell állapítani, hogy egy ilyen kérelem a Törvényszék részéről egy megállapítást vagy kijelentést foglal magában. Márpedig emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében a Törvényszéknek az EUMSZ 263. cikkre alapozott jogszerűségi vizsgálat keretében nincs hatásköre arra, hogy megállapítási ítéletet hozzon (lásd: 2015. február 12-iAkhras kontra Tanács ítélet, T-579/11, nem tették közzé, EU:T:2015:97, 51. pont, valamint a hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

136 Másodszor, a felperes azon érvét illetően, amely szerint - az ezen intézkedésekkel elérni kívánt jogszerű célkitűzéstől függetlenül - mindenesetre aránytalanok az általa elszenvedett súlyos kedvezőtlen hatások, amelyek káros hatást gyakorolnak a versenyhelyzetére Törökországban, elegendő rámutatni, hogy pusztán az, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedések kedvezőtlen hatásokkal járhatnak a felperesre nézve - különösen annak törökországi versenyhelyzetét illetően -, nem elegendő e korlátozó intézkedések aránytalan jellegének bizonyításához (lásd a fenti 124. pontot).

137 Harmadszor, a felperes úgy véli, hogy nem volt szükség ilyen, kárt okozó intézkedések meghozatalára, amennyiben a Sberbank nevében vagy utasításai szerint eljáró valamennyi szervezet a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerinti korlátozások hatálya alá tartozott. Pusztán az, hogy a felperes 50%-nál magasabb arányban áll a Sberbank tulajdonában, tehát nem elegendő annak igazolására, hogy vele szemben korlátozó intézkedéseket írtak elő.

138 E tekintetben az, hogy a megtámadott rendelet 5. cikke (1) bekezdésének c) pontja szerint a Sberbank nevében vagy az annak utasításai szerint eljáró valamennyi szervezet korlátozások hatálya alá tartozik, nem elegendő annak megállapításához, hogy a Tanács ugyancsak nem írhatta elő - e rendelet 5. cikke (1) bekezdésének b) pontjában -, hogy az e rendelet III. mellékletében említett szervezetek valamelyikének 50%-nál magasabb arányban a tulajdonában álló valamennyi szervezet ugyancsak a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alá tartozik. Ugyanis azon széles mérlegelési mozgástérre figyelemmel, amellyel a Tanács e tekintetben rendelkezik, a megtámadott jogi aktusok célkitűzéseire tekintettel nem volt nyilvánvalóan aránytalan korlátozni a Sberbank, valamint az 50%-nál magasabb arányban a tulajdonában álló szervezetek uniós tőkepiacokhoz való hozzáférését (lásd a fenti 15. pontot).

139 Negyedszer, a felperes tévesen véli úgy, hogy a megtámadott rendelet 5. cikke (3) bekezdésének b) pontjában előírt kivétel hátrányosan megkülönböztető jellegű az Unióban székhellyel rendelkező szervezetekhez képest. Ugyanis meg kell állapítani, hogy a felperes helyzete nem hasonlítható össze az Unió szervezeteinek vagy szerveinek helyzetével. Utóbbiak közvetlenül az uniós jog hatálya alá tartoznak, és kötelesek a megtámadott rendelet rendelkezéseit tiszteletben tartani és végrehajtani, amely rendelet minden részében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Ennélfogva - a megtámadott rendelet 12. cikkével összhangban - többek között nem hozhatnak az e jogi aktusokban foglalt tilalmak megkerülésére irányuló intézkedéseket, de nem ez a helyzet a felpereshez hasonló szervezetek esetében, amelyek nem tartoznak az uniós jog hatálya alá. Mindenesetre feltételezve, hogy az egyenlő bánásmód elvének megsértése bizonyítható, meg kell állapítani, hogy az egyenlő bánásmód elvét össze kell egyeztetni a jogszerűség elvével, amely szerint senki sem hivatkozhat valamely harmadik személy javára elkövetett jogsértésre előnyök szerzése végett (lásd: 2014. október 16-iLTTE kontra Tanács ítélet, T-208/11 és T-508/11, EU:T:2014:885, 71. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

140 Ötödször, a felperes tévesen érvel azzal, hogy a Tanács köteles volt figyelembe venni az abból eredő különleges helyzetét, hogy Törökországból kiindulva fejti ki a tevékenységét. Ugyanis mivel ő egy olyan szervezet, amely 50%-nál magasabb arányban áll a megtámadott jogi aktusok mellékletében szereplő Sberbank tulajdonában, a felperest helyénvalóan vonták a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alá, a megtámadott jogi aktusok releváns rendelkezéseivel összhangban. Egyebekben a harmadik jogalap keretében kerül sor azon kérdés vizsgálatára, hogy a felperes által hivatkozott ankarai megállapodások rendelkezései alkalmasak-e a megtámadott jogi aktusok érvényességének megkérdőjelezésére.

141 Hatodszor, az első és második jogalap fenti vizsgálatából kitűnik, hogy a Tanács nem sértette meg az indokolási kötelezettségét, sem pedig a felperes védelemhez és a hatékony bírói jogvédelemhez való jogát azzal, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedéseket előírta. Ennélfogva nem lehet a felperes jogainak az ebből eredő aránytalan megsértését megállapítani.

142 Végezetül a felperes jóhírnévhez való jogát illetően meg kell állapítani, hogy a korlátozó intézkedésekkel érintett személy jóhírnevének az - ezen intézkedéseket igazoló okokból eredő - sérelme önmagában nem képezheti e személy tulajdonhoz való jogának és vállalkozási szabadságának aránytalan megsértését. Ily módon - a jóhírnév felperes által hivatkozott megsértése és az alapvető jogoknak a jelen jogalap tárgyát képező megsértése közötti kapcsolat pontosításának hiányában - ez az érv hatástalan. Másrészről emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében - a tulajdonjoghoz és a vállalkozás szabadságához hasonlóan - a felperes jóhírnevének védelméhez való jog nem jelent korlátlan jogosultságot, és annak gyakorlására vonatkozhatnak az Unió által elérni kívánt közérdekű célokkal igazolt korlátozások. A szóban forgó korlátozó intézkedésekkel elérni kívánt célkitűzések jelentősége tehát igazolhatja az érintett személyek vagy szervezetek jóhírnevét érő, akár jelentős negatív következményeket (lásd: 2016. június 30-iAl Matri kontra Tanács ítélet, T-545/13, nem tették közzé, EU:T:2016:376, 167. és 168. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

143 A fenti megfontolások alapján a negyedik jogalapot el kell utasítani.

A harmadik, az ankarai megállapodások megsértésére alapított jogalapról

144 A harmadik jogalapban a felperes az ankarai megállapodás 19. cikkének, e megállapodás kiegészítő jegyzőkönyve 41. cikke (1) bekezdésének, 50. cikke (3) bekezdésének és 58. cikkének, valamint e megállapodás pénzügyi jegyzőkönyve 6. cikkének megsértésére hivatkozik. E rendelkezéseknek közvetlen hatályuk van, mivel kellően egyértelmű és pontos kötelezettségeket tartalmaznak, amelyek végrehajtása vagy hatálya semmilyen későbbi aktusnak nincs alárendelve.

145 Először is a felperes úgy véli, hogy sérül az ankarai megállapodás 41. cikkének - az EUMSZ 56. cikkel azonos - (1) bekezdésében említett szolgáltatásnyújtás szabadsága, amennyiben egy intézkedés alkalmas arra, hogy e szabadság gyakorlását zavarja vagy kevésbé vonzóvá tegye, amely helyzet a jelen ügyben egyértelműen fennáll. Másodszor, a felperes előadja, hogy abban az esetben, amikor egy szabadság korlátozását igazoló eltérés áll fenn, azt nem hátrányosan megkülönböztető módon kell alkalmazni az ankarai megállapodás 9. cikke és kiegészítő jegyzőkönyvének 58. cikke értelmében, amelyek tiltanak minden, az állampolgárságon alapuló hátrányos megkülönböztetést. Harmadszor, a szóban forgó korlátozó intézkedések sértik az ankarai megállapodás kiegészítő jegyzőkönyve 50. cikkének (3) bekezdése szerinti tőke szabad mozgásával kapcsolatos rendelkezéseket. Negyedszer, ezek az intézkedések ellentétesek az ankarai megállapodás pénzügyi jegyzőkönyve 6. cikkének (1) bekezdésével az Európai Beruházási Bank (EBB) által nyújtott finanszírozásokhoz való hozzájutás tekintetében.

146 A Bizottság által támogatott Tanács vitatja ezeket az érveket.

147 Az EUMSZ 216. cikk (2) bekezdéséből következik, hogy az Unió által megkötött megállapodások - mint az ankarai megállapodás és a kiegészítő jegyzőkönyvei - kötelezőek az Unió intézményeire és tagállamaira. Következésképpen e megállapodásokat elsőbbség illeti meg a másodlagos uniós jogi aktusokkal szemben. Ebből következik, hogy valamely másodlagos uniós jogi aktus érvényességét érintheti annak az ilyen nemzetközi jogi jogszabályokkal való összeegyeztethetetlensége (lásd analógia útján: 2008. június 3-iIntertanko és társai ítélet, C-308/06, EU:C:2008:312, 42. és 43. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

148 Ennélfogva a jelen ügyben a megtámadott jogi aktusok érvényességét az ankarai megállapodás és a kiegészítő jegyzőkönyvei alapján lehet értékelni, azonban azzal a feltétellel, hogy egyrészt a szóban forgó megállapodás természetével és rendszerével az nem ellentétes, másrészt pedig hogy a hivatkozott rendelkezések a tartalmuk vonatkozásában feltétel nélküliek és kellően pontosak (lásd ebben az értelemben: 2008. június 3-iIntertanko és társai ítélet, C-308/06, EU:C:2008:312, 43. és 45. pont; 2016. február 4-iC & J Clark International és Puma ítélet, C-659/13 és C-34/14, EU:C:2016:74, 84. pont).

149 Márpedig a jelen ügyben - feltéve, hogy az ankarai megállapodásnak és kiegészítő jegyzőkönyveinek a rendszerével nem ellentétes a megtámadott jogi aktusok érvényességének az e megállapodásokra tekintettel történő vizsgálata, valamint hogy a hivatkozott valamennyi rendelkezés a tartalma vonatkozásában feltétel nélkülinek és kellően pontosnak tűnik - a felperes érveit figyelmen kívül kell hagyni.

150 Az állandó ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis az Unió által a Szerződések rendelkezései alapján kötött nemzetközi megállapodások az Unió vonatkozásában az uniós intézmények által hozott jogi aktusnak minősülnek (lásd ebben az értelemben: 1998. június 16-iRacke ítélet, C-162/96, EU:C:1998:293, 41. pont; 2010. február 25-iBrita ítélet, C-386/08, EU:C:2010:91, 39. pont). Ennek alapján az ilyen megállapodások a hatálybalépésüktől kezdve az Unió jogrendszerének szerves részét képezik (lásd ebben az értelemben: 1974. április 30-iHaegeman ítélet, 181/73, EU:C:1974:41, 5. pont). Az ilyen megállapodás rendelkezéseinek tehát a Szerződésekkel, valamint az azokból eredő alkotmányos elvekkel teljes mértékben összeegyeztethetőnek kell lenniük (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 3-iKadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-402/05 P és C-415/05 P, EU:C:2008:461, 285. pont). Ekképpen az Unió által kötött nemzetközi megállapodásoknak a másodlagos uniós jogi aktusokkal szembeni elsőbbsége nem terjed ki az elsődleges uniós jogra (lásd ebben az értelemben: 2008. szeptember 3-iKadi és Al Barakaat International Foundation kontra Tanács és Bizottság ítélet, C-402/05 P és C-415/05 P, EU:C:2008:461, 308. pont).

151 Ennélfogva még az ankarai megállapodásokban foglalt olyan kifejezett rendelkezés hiányában is, amely az egyik fél számára lehetővé teszi az általa a biztonsága alapvető érdekeinek megóvásához szükségesnek ítélt intézkedések megtételét, a Tanácsnak lehetősége van korlátozni az ankarai megállapodásokból eredő jogokat az EUSZ 29. cikk és az EUMSZ 215. cikk által rá ruházott hatáskörök alapján, feltéve, hogy ezek a korlátozások hátrányos megkülönböztetéstől mentesek és arányosak, ahogyan azt egyébként maga a felperes is elismeri.

152 E tekintetben először is nem lehet helyt adni az ankarai megállapodás 9. cikkén és a kiegészítő jegyzőkönyve 58. cikkén alapuló azon érvnek, amely szerint a szóban forgó intézkedések hátrányosan megkülönböztető jellegűek. A felperes helyzete ugyanis olyan szervezetként, amely 50%-nál magasabb arányban áll a Sberbank tulajdonában, nem hasonlítható össze a Törökországban működő más olyan bankok helyzetével, amelyek nem a szóban forgó korlátozó intézkedések által érintett valamely orosz szervezet tulajdonában vannak. Egyébként a felperes helyzete nem hasonlítható össze az Unió területén székhellyel rendelkező más pénzügyi intézmények helyzetével sem (lásd a fenti 139. pontot).

153 Másodszor, ami a felperesnek az ankarai megállapodás 19. cikkén, valamint a kiegészítő jegyzőkönyve 41. cikkének (1) bekezdésén és az 50. cikkének (3) bekezdésén, valamint a megállapodás pénzügyi jegyzőkönyve 6. cikkének (1) bekezdésén alapuló, a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságának, valamint a tőke szabad mozgásának korlátozásával kapcsolatos érveit illeti, azoknak még kevésbé lehet helyt adni.

154 Ebben az összefüggésben azt kell vizsgálni, hogy a Tanács az ítélkezési gyakorlatban meghatározott arányosság elvének a tiszteletben tartásával járt-e el (lásd ebben az értelemben analógia útján: 2015. december 4-iEmadi kontra Tanács ítélet, T-274/13, nem tették közzé, EU:T:2015:938, 206. pont).

155 Ugyanakkor meg kell állapítani, hogy a jelen ügyben hivatkozott korlátozásokat - feltételezve bizonyítottságukat - igazolják az EUSZ 29. cikk és az EUMSZ 215. cikk alapján elfogadott megtámadott jogi aktusokban foglalt célkitűzések, nevezetesen hogy az Oroszországi Föderáció - Ukrajna területi integritásának, szuverenitásának és függetlenségének aláásására irányuló - intézkedéseinek költségei megnövekedjenek, továbbá hogy előmozdítsák a válság békés rendezését. E célkitűzés egybevág a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésére irányuló célkitűzéssel, összhangban az Unió külső tevékenységének az EUSZ 21. cikkben meghatározott céljaival (2017. március 28-iRosneft ítélet, C-72/15, EU:C:2017:236, 115. pont).

156 Ezenkívül meg kell jegyezni, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedések nem a Török Köztársasággal, hanem az Orosz Föderációval fennálló gazdasági és pénzügyi kapcsolatok teljes vagy részleges megszakítását írják elő, mégpedig jogszerű külpolitikai eszközként, összhangban az Unió külső tevékenységének az EUSZ 21. cikkben meghatározott céljaival. Másképpen megfogalmazva, a szóban forgó korlátozó intézkedések kizárólag amiatt alkalmazandók a felperesre, mert utóbbi egy olyan szervezet, amely 50%-nál magasabb arányban van a Sberbank tulajdonában, amely maga is olyan orosz szervezet, amelynek neve szerepel a megtámadott jogi aktusok mellékletében foglalt listákon, nem pedig a törökországi székhelyű szervezet minősége miatt.

157 Mivel ezek az intézkedések célzottak és időben korlátozottak, a felperes nem érvelhet azzal, hogy az abból eredő kedvezőtlen hatásokat aránytalannak kellene tekinteni. Az EUSZ 29. cikk alapján elérni kívánt célkitűzések jelentősége ugyanis igazolhatja a bizonyos olyan gazdasági szereplőket érő, akár jelentős negatív következményeket, akiknek semmilyen felelősségük nincs a szankciók meghozatalához vezető helyzetet illetően (lásd ebben az értelemben: 1996. július 30-iBosphorus ítélet, C-84/95, EU:C:1996:312, 23. pont). Ráadásul a fenti negyedik jogalap vizsgálatából kitűnik, hogy a szóban forgó korlátozó intézkedések alkalmasak a kitűzött cél megvalósítására, és nem haladják meg az e cél eléréséhez szükséges mértéket (lásd a fenti 115-142. pontot).

158 Ennélfogva az ankarai megállapodások jelen ügyben hivatkozott releváns rendelkezéseinek az Unió által történő megsértése - feltételezve bizonyítottságukat - a szóban forgó intézkedések által követett célkitűzésekre tekintettel igazoltak, és e célkitűzésekhez képest arányosak.

159 Ennélfogva a harmadik jogalapot mint megalapozatlant el kell utasítani.

A megtámadott határozat 1. cikkével és a 960/2014 rendelet 1. cikkének (5) bekezdésével kapcsolatos jogellenességi kifogásról

160 A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék - az EUMSZ 277. cikk alapján - állapítsa meg a megtámadott határozat 1. cikkének és a 960/2014 rendelet 1. cikke (5) bekezdésének - amely módosítja a 833/2014 rendelet 5. cikkét - jogellenességét.

161 A Bizottság által támogatott Tanács vitatja ezt a kérelmet.

162 Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint amennyiben valamely szervezet vitatni szándékozik az őt érintő korlátozó intézkedések arányosságát, az ezen intézkedéseket elfogadó vagy fenntartó aktusok megsemmisítésére irányuló kereset keretében neki kell az említett általános rendelkezések alkalmazhatatlanságára hivatkoznia az EUMSZ 277. cikk értelmében vett jogellenességi kifogás útján (lásd ebben az értelemben: 2016. szeptember 15-iYanukovych kontra Tanács ítélet, T-346/14, EU:T:2016:497, 57. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

163 A jelen ügyben azonban meg kell jegyezni, hogy a felperes nem hozott fel semmilyen, a korábban már hivatkozottaktól eltérő érvet.

164 Ennélfogva - anélkül hogy szükség lenne e jogalap elfogadhatóságának vizsgálatára - szükségszerűen vissza kell utalni a fenti megfontolásokra, a felperes által felhozott jogellenességi kifogást pedig ugyanazon okok miatt el kell utasítani.

165 Ennélfogva a jogellenességi kifogást, valamint a kereset egészét el kell utasítani, anélkül hogy szükséges lenne határozni a keresetlevél kiigazítására irányuló kereseti kérelmek elfogadhatóságáról.

A költségekről

166 Az eljárási szabályzat 134. cikkének (1) bekezdése alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére, ha a pernyertes fél ezt kérte. A felperest, mivel pervesztes lett, a Tanács kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viselésére.

167 Egyebekben az eljárási szabályzat 138. cikkének (1) bekezdése alapján az eljárásba beavatkozó tagállamok és intézmények maguk viselik saját költségeiket. A Bizottság tehát maga viseli saját költségeit.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (hatodik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék a DenizBank A. Ş.-t kötelezi a saját költségein felül az Európai Unió Tanácsa részéről felmerült költségek viselésére.

3) Az Európai Bizottság maga viseli saját költségeit.

Berardis

Spielmann

Csehi

Kihirdetve Luxembourgban, a 2018. szeptember 13-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.