BH 2007.4.117 Egy meghatározott személyre vonatkozóan nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozat téves állításainak megítélése [Ptk. 78. §; PK 12. sz. állásfoglalás II. pont.]

A jogerős ítélet a felperes keresetét, amelyben jóhírneve megsértésének megállapítását, valamint az alperes további jogsértéstől való eltiltását és az alperes 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítésben marasztalását kérte, elutasította.

A jogerős ítélet által megállapított tényállás szerint a perbeli cselekmény elkövetésekor, 2004-ben mindkét fél országgyűlési képviselő volt és az alperes az Országgyűlés alelnöki tisztségét is betöltötte. Ebben az időben jelentős társadalmi felháborodást váltott ki és a későbbiek során az alperes országgyűlési alelnöki tisztségéről való lemondásához is vezetett annak a ténynek az ismertté válása, hogy az alperes családja szőlőültetvény telepítésére igen nagy összegű, vissza nem térítendő állami támogatásban részesült. Az alperes az őt ért támadásokra reagálva a Magyar Távirati Irodának adott nyilatkozatában, 2004. augusztus 9-én azt mondta, hogy nem csak az ő családja, hanem ellenzéki politikusok, mások mellett a felperes képviselő is kapott szőlőtelepítésre vissza nem térítendő támogatást.

A felperes az 1998-as országgyűlési választásokon nyert képviselői mandátumot és 1998. június 18-án lett az Országgyűlés tagja, mint képviselő. Ezt megelőzően a felperes mezőgazdasági tevékenységet folytatott és 1998. április 9-én, korábbi igénylésének megfelelően, szilvafa telepítésére 338 000 forint vissza nem térítendő állami támogatásban részesült.

Az alperes nagy nyilvánosságot kapott nyilatkozata miatt a felperes személyiségvédelmi pert kezdeményezett. Keresetében azt állította, hogy országgyűlési képviselőként nem részesült vissza nem térítendő állami támogatásban. Az alperes nyilatkozata miatt ugyanakkor vele szemben is kifejezésre jutott az a társadalmi rosszallás, amit az alperesnek juttatott állami támogatás ténye is kiváltott.

A felperes keresete alapján az elsőfokú bíróság ítéletében megállapította, hogy az alperes a 2004. augusztus 9-én tett kijelentésével megsértette a felperes személyiségi jogát. Az alperest a további jogsértő magatartás tanúsításától eltiltotta és kötelezte, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 300 000 forint nem vagyoni kártérítést. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú ítélet indokolása szerint a felperes nem szőlőtelepítésre, hanem szilvafa ültetvény telepítésére kapott még országgyűlési képviselői mandátumának elnyerése előtt nagyságrendileg kisebb összegű vissza nem térítendő állami támogatást, mint az alperes családja. Miután az alperes a felperes országgyűlési képviselői tevékenységével kapcsolatban valótlan tényt állított, a Ptk. 78. §-ba ütköző jogsértést követett el. Az alperes nyilatkozata miatt a felperes által elszenvedett bizalomvesztés a felperesnek nem vagyoni hátrányt okozott, melynek kárpótlásaként a Ptk. 84. § (1) bekezdés e) pontja, valamint a Ptk. 339. § (1) bekezdés és a 355. § (4) bekezdés alapján 300 000 forint megítélését látta indokoltnak.

Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és a keresetet teljes egészében elutasította.

A jogerős ítélet a Ptk. 78. § (2) bekezdés alapján vizsgálta, hogy a kifogásolt nyilatkozattal az alperes a felperes jóhírnevét megsértette-e. Megállapította, hogy az alperes nyilatkozatának lényegi tartalma az volt, hogy azt a cselekedetet, amivel őt vádolják, más személyek is elkövették, azaz vissza nem térítendő állami támogatást vettek igénybe. Ez tényszerűen a felperes vonatkozásában is a valóságnak megfelelt. Az ügy lényegét tekintve annak nem tulajdonított jelentőséget, hogy az állami támogatás igénylésekor a felperes országgyűlési képviselő volt-e vagy sem. Azt tekintette ügydöntő kérdésnek, hogy az alperes nyilatkozatának megtételekor a felperes országgyűlési képviselő volt. Annak sem tulajdonított jelentőséget a jogerős ítélet, hogy az alperes állításával ellentétben a felperes nem szőlő, hanem szilvafa telepítésére kapott állami támogatást. Az alperes nyilatkozatának alapvető mondanivalójához képest a fellelhető pontatlanságok nem szolgálhattak alapul személyiségvédelemre. Miután az alperes valótlan tényt nem állított, való tényt nem tüntetett fel hamis színben, nem sértette meg a felperes személyhez fűződő jogait.

A jogerős ítélet ellen, jogszabálysértésre hivatkozással, a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérve a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogsértés megállapítása, valamint az alperes eltiltása mellett a csatlakozó fellebbezésének megfelelően 1 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megítélését. A felperes álláspontja szerint a jogerős ítélet a Ptk. 76-78. §-aiba ütköző módon tévesen jutott arra a következtetésre, hogy az alperes valótlan tényt nem állított, azaz nem sértette meg a felperes jóhírnevét.