BH 2001.3.98 I. A devizagazdálkodás megsértésének a kísérletét megvalósító, Magyarországon üzleti vállalkozásokkal rendelkező, magyar állampolgárságú vádlott - aki a devizahatóság engedélye nélkül szándékozott elrejtve az ország területéről különösen nagy értékű külföldi fizetőeszközt kicsempészni - a társadalomra veszélyességben való tévedésre eredményesen nem hivatkozhat azon az alapon, hogy addig külföldön élt, és 5 éve nem járt Magyarországon [Btk. 27. § (2) bek., 309. § (5) bek. a) pont].

II. A törvényes vád hiánya nem állapítható meg, ha a bíróság olyan bűncselekményben is megállapítja a vádlott bűnösségét, amelyre a nyomozás nem terjedt ki, de az ügyész a tárgyaláson felmerült tények alapján élt a vádkiterjesztés lehetőségével [Be. 209. § (2) bek., 250. § III. pont].

A kerületi bíróság az 1997. március 25-én meghozott ítéletével az I. r. terheltet különösen nagy értékre elkövetett devizabűntett, valamint közokirat-hamisítás bűntette miatt 2 évi börtönbüntetésre ítélte, ennek végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette, egy millió forint pénz-mellékbüntetést szabott ki vele szemben, és kötelezte egymillió forint elkobzás alá eső érték megfizetésére.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A terhelt 1995. január 25-én a repülőtéren devizahatósági engedély nélkül akart külföldre vinni 170 265 DEM-et, amelynek értéke 12 039 438 forint volt. A DEM-et a vámvizsgálat után a biztonsági vizsgálat során találták meg egy cipős dobozban.

A terhelt ezt követően 1995. január 31-én a gyanúsítotti kihallgatása során bemutatott egy, a határátkelőhelyen 1995. január 24-i dátummal ellátott hamis tartalmú értékbehozatali tanúsítványt. Ezt az okiratot K. S. közbenjárására az akkor pénzügyőri szolgálatot teljesítő F. Á. hamisította meg úgy, hogy a vámhivatal bélyegzőjét 1995. január 26-ról január 24-re visszaállította, és a hamisítványt ezzel bélyegezte le. F. Á. mindezért K. S. útján 5000 forintot kapott.

Az ítélet ellen az ügyész az elkobzás alá eső érték összegének a felemelése; a terhelt és a védő felmentés végett jelentett be fellebbezést.

A másodfokú bíróság az 1997. október 21-én meghozott ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatva a terhelt cselekményeit a devizagazdálkodás különösen nagy értékre elkövetett megsértése bűntette kísérletének és felbujtóként hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének minősítette, a büntetést 1 év börtönbüntetésre és 500 000 forint pénz-mellékbüntetésre enyhítette, az elkobzás alá eső érték összegét pedig kétmillió forintra felemelte.

A bíróság a tényállást kiegészítette azzal, hogy a terheltnek magyarországi vállalkozásai is vannak, ebből származó jövedelmére nincs adat.

Nem értett egyet azzal a védői állásponttal, mely szerint a terhelt a deviza-bűncselekményt abban a téves feltevésben követte el, hogy az nem veszélyes a társadalomra. A bíróság álláspontja szerint mivel a terhelt magyar állampolgár, felnőtt korában távozott külföldre, Magyarországon üzleti vállalkozásai vannak, a devizaszabályok ismeretének hiányára nem hivatkozhat alapos okkal, ezenkívül a külföldi fizetőeszközt nem önként, hanem csak a cipősdoboz átvilágítása utáni rákérdezésre adta át, ezért a társadalomra veszélyességben való tévedést nem lehet megállapítani, a terhelt bűnösségének a megállapítása tehát törvényes. Tekintettel azonban arra, hogy a külföldi fizetőeszköz nem jutott ki az országból, a devizabűncselekmény csupán a kísérletig jutott el.

A jogerős határozatok ellen a terhelt védője felülvizsgálati indítványt nyújtott be. Az indítvány szerint a jogerős határozatok négy ok miatt törvénysértőek. A terhelt 1982-ben távozott el Magyarországról, 5 évig nem is járt itthon, azóta is szinte kizárólag külföldön tartózkodik, üzleti érdekeltsége, devizához vagy készpénzfizetéshez kötött ügylete Magyarországon nem volt. Nyugat-Európában a deviza be- és kivitele nincs értékbehozatali tanúsítványhoz vagy engedélyhez kötve. A terhelt 13 éve külföldön él, módja sem volt a magyar szabályok megismerésére, e körülmények miatt az állapítható meg, hogy a terhelt a deviza-bűncselekményt abban a téves feltevésben követte el, hogy az nem veszélyes a társadalomra, és e feltevésre alapos oka volt.

A terheltet a felbujtóként hivatalos személy által elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének vádja alól fel kellett volna menteni. K. S.-t a terhelt csak egy pénzbehozatali igazolás megszerzésére kérte meg, K. S. ezután önállóan - a terhelttől függetlenül - kérte meg F. Á.-t a hamis tartalmú közokirat kiállítására. Nincs adat arra, hogy a terhelt azzal a szándékkal kérte meg K. S.-t, hogy az bárkit is hamis közokirat készítésére bírjon rá. Ezen kívül felmentésnek van helye azért is, mivel a felbujtás csak egyenes szándékkal követhető el, s a terheltnek itt még eshetőleges szándéka sem volt.

A közokirat-hamisítással kapcsolatos bűncselekményben való bűnösség megállapítása eljárásjogi okból is törvénysértő, mivel a nyomozás során a terhelttel nem közölték, hogy közokirat-hamisítással is gyanúsítják, ami azt jelenti, hogy cselekményre nézve nem volt nyomozás. Nyomozás nélkül nem lehetett volna vádat emelni, a vád tehát nem volt törvényes.

Utóbb a védő az indítvány indokolását kiegészítette azzal, hogy a deviza-bűncselekményben való bűnösség megállapítása azért is törvénysértő, mert a terhelt ekként értékelhető cselekménye nem volt veszélyes a társadalomra, vagy csak csekély mértékben volt az, mivel a terhelt a devizát külföldről hozta be, így az a jogvédte érdek, hogy ne vigyenek ki az országból itt szerzett devizát, nem szenvedett sérelmet.

A legfőbb ügyész a megtámadott ítéletek hatályban fenntartását indítványozta. Álláspontja szerint a társadalomra veszélyességben való tévedés kizárólag akkor állapítható meg, ha az elkövetőnek a téves feltevésre alapos oka volt. Helyesen és helyes indokokkal állapította meg a másodfokú bíróság, hogy a terheltnek itt ilyen oka nem volt.

Az uralkodó elméleti és gyakorlati felfogással ellentétes az az álláspont, mely szerint a felbujtás csak egyenes szándékkal követhető el. Mindennek azonban a terhelt bűnösségének a megítélésénél nincs jelentősége, mivel a terhelt egyenes szándékkal vette rá K. S.-t a bűncselekmény elkövetésére, mert kifejezetten kívánta, hogy az a valótlan tartalmú közokiratot a hivatalos személlyel kiállíttassa, mivel a védekezése alátámasztásához szüksége volt arra.