BH 2014.11.340 I. Mivel a tartásdíj a jogosult megélhetését szolgálja, nem indokolt, hogy hat hónapon túl is lehetőség nyíljon annak visszamenőleges érvényesítésére, ha a jogosult a követelés érvényesítésében nincs akadályozva.

II. Magyarországon lakó gyermek tartásával kapcsolatos kötelezettségre a magyar jogot kell alkalmazni, ha a nemzetközi magánjog kapcsolódó szabályai alapján külföldi jog alkalmazásának lehetősége fel sem merülhet [1952. évi IV. tv. (Csjt.) 68. §; 1979. évi 13. tvr. (Nmjtvr.) 3. § (1) bek., 11. § (1) bek., 45. § (1) bek., 46. §].

[1] A felperes keresetében a felek 1998. július 25. napján született V. utónevű gyermekének a nála történő elhelyezését, az alperes szülői felügyeleti jogának megszüntetését, valamint az alperes arra való kötelezését kérte, hogy a gyermek születésétől kezdődően fizessen meg neki havi 5000 svéd korona gyermektartásdíjat, illetve azt, hogy osztrák jog alkalmazásával állapítsa meg a gyermektartásdíjat, ha az a gyermek számára kedvezőbb.

[2] Az alperes a gyermek elhelyezésére és a szülői felügyeleti joga megszüntetésére vonatkozó kereseti kérelme teljesítését nem ellenezte, és - a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségének jogalapját nem vitatva - 2011. január 1. napjától kezdődően havi 2500 svéd korona tartásdíj megfizetését vállalta, a 2010 májusától decemberével bezárólag terjedő időszakra vonatkozóan pedig a svéd egészségbiztosító által a gyermeknek kifizetett összeget ajánlotta fel.

[3] Az elsőfokú bíróság ítéletével a felek közös gyermekét a felperes anya nevelésébe és gondozásába helyezte el, az alperes szülői felügyeleti jogát megszüntette. Kötelezte az alperest, hogy a gyermek tartására 2008. november 1. napjától fizessen meg a felperesnek havi 3700 svéd koronát. A 2008. november 1. napjától 2011. november 23. napjáig terjedő időszakra az alperest terhelő gyermektartásdíj hátralékot 107 766 svéd koronában állapította meg, melynek megfizetésére az alperes számára havi 600 svéd koronás részletfizetést engedélyezett, 2012. január 1. napjától induló teljesítéssel.

[4] Az elsőfokú bíróság az ítéletének a felülvizsgálattal érintett, az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét megállapító rendelkezését a Csjt.69/A. §-ára alapította.

[5] A felperes keresetének csak részben adott helyt, s nem a gyermek születésének időpontjára visszamenőleg, hanem - a Csjt. 68. § (1) bekezdése alapján - csak a keresetlevél beadásától számított hat hónapra visszamenőleg kötelezte az alperest gyermektartásdíj megfizetésére. A kötelezettség kezdő időpontjának meghatározását azzal indokolta, a felperes nem bizonyította, hogy önhibáján kívül nem érvényesítette a tartásdíj iránti igényét. Ezt ugyanis a felperes több alkalommal megtette, de a perek minden esetben a felperes kérésére kerültek megszüntetésre.

[6] A gyermektartásdíj összegét a bíróság a bizonyítási eljárás adatainak és a felek nyilatkozatainak mérlegelésével állapította meg. Álláspontja szerint az alperes kiemelkedően magas jövedelemmel rendelkezik, a felperes jövedelmére és a gyermek szükségleteire figyelemmel a havi 3700 svéd korona tartásdíj indokolt.

[7] Az alperest terhelő hátralék összegének meghatározásakor az elsőfokú bíróság nem vette figyelembe alperesi teljesítésként a svéd biztosító pénztár által a felperesnek fizetett tartásdíj támogatást, mert a svéd biztosító nyilatkozatából azt a következtetést vonta le, hogy a biztosító által a felperesnek kifizetett összeget az alperes nem térítette meg a biztosítónak. Az alperes által ebben a tárgyban becsatolt igazolást hivatalos pecsét hiányában nem fogadta el hiteles bizonyítéknak.

[8] Az elsőfokú ítélet ellen mindkét peres fél fellebbezéssel élt.

[9] A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit részben megváltoztatta és az alperest terhelő gyermektartásdíj hátralék összegét 84 852 svéd koronára mérsékelte. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[10] A másodfokú bíróság a fellebbezéssel érintett körben módosította az elsőfokú ítéletben megállapított tényállást a svéd biztosító által kiállított, az alperes által hiteles fordításban csatolt, és - annak tartalmát a per további adataival is összevetve - a másodfokú bíróság által is aggálytalannak talált igazolások alapján annyiban, hogy a svéd biztosító pénztár a felperesnek 2004. november 1. napjától havi 1 173 svéd korona, 2006. február 1. napjától havi 1 273 svéd korona tartásdíjat fizetett, 2010. június 1. napjától a tartásdíj folyósítása megszűnt. A biztosító pénztár által a felperesnek kifizetett tartásdíjat az alperes a biztosító pénztárnak megtérítette. A svéd biztosító pénztár 2004. május hótól 2005. szeptember hóig havi 950 svéd korona, 2005. októbertől 2006. júliusig havi 1050 svéd korona családi pótlékot fizetett ki a felperesnek.

[11] Kiegészítette a másodfokú bíróság a tényállást a felperes másodfokú tárgyaláson tett nyilatkozata alapján azzal, hogy a felperes munkaviszonya időközben megszűnt, s a másodfokú ítélet meghozatalának időpontjában nem rendelkezett munkaviszonnyal.

[12] A másodfokú bíróság álláspontja szerint nem vitatható ugyan, hogy a felperest eljárásában kizárólag gyermeke érdeke vezérelte. Ugyanakkor a másodfokú bíróság - az első fokú bírósággal egyezően - úgy ítélte meg, hogy a felperes eljárására figyelemmel nincs lehetőség arra, hogy az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége kezdő időpontját a gyermek születésének időpontjában határozza meg. A felperes igényérvényesítésével kapcsolatos tényeket megfelelően értékelve, a Csjt. 68. § (1) bekezdésére figyelemmel az elsőfokú bíróság helyesen határozott, amikor az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége kezdő időpontját a keresetlevél beadásától számított hat hónapra visszamenőleg határozta meg. Ebből következően a felperes fellebbezésének a kezdő időpontra vonatkozó kérelme nem alapos.

[13] A tartásdíj mértéke tekintetében a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felek nyilatkozatainak és a bizonyítási eljárás során beszerzett adatok mérlegelésével hozott döntést. A következetes fellebbviteli ítélkezési gyakorlat szerint a másodfokú bíróságnak akkor van lehetősége az elsőfokú bíróság mérlegeléssel hozott döntésének felülmérlegelésére, ha az elsőfokú bíróság mérlegelése iratellenes, okszerűtlen vagy logikai ellentmondásokat hordoz. Jelen esetben a felülmérlegelés egyik feltétele sem valósult meg.

[14] A másodfokú bíróság az alperest terhelő gyermektartásdíj hátralékot azért mérsékelte, mert - az első fokú bíróság álláspontjától eltérve - elszámolta alperesi teljesítésként a svéd biztosító pénztár által a 2008. november 1. napjától 2010. június 1. napjáig a felperes részére kifizetett tartásdíjelőleget. Így a 18 hónapra a biztosító által kifizetett 22 914 svéd koronával csökkentette az elsőfokú bíróság által megállapított hátralékot (107 752 - 22 914 = 84 852) a tényállás módosítása körében már kifejtett okok miatt. Ebben a kérdésben tehát az alperes fellebbezése alapos volt.

[15] A jogerős ítélet ellen a felperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő annak részbeni megváltoztatása és az alperes gyermektartásdíj fizetési kötelezettsége kezdő időpontjának a gyermek születése napjában, a tartásdíj mértékének az alperes havi nettó jövedelme 20%-ában, de legalább havi 3700 svéd koronában, az alperest terhelő hátraléknak pedig 122 hónapra járó elmaradt gyermektartásdíj alapulvételével, de a svéd egészségbiztosító által folyósított tartásdíjelőleg beszámításával való meghatározása és az alperesnek a hátralék után járó kamatok megfizetésében való marasztalása iránt.