A Fővárosi Ítélőtábla Gf.40403/2019/10. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 209. §] Bírók: Buglyó Gabriella Éva, Csonka Balázs, Ráczné dr. Szunyogh Zsófia

Fővárosi Ítélőtábla

20.Gf.40.403/2019/10.

A Fővárosi Ítélőtábla az egyéb érdekelt (cím; ügyintéző: dr. Orgován István ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe.) I. rendű és II.rendű felperes neve (I. rendű felperes címe.) II. rendű felpereseknek a dr. Nebl Bernadett kamarai jogtanácsos által képviselt alperes neve (alperes címe.) alperes ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt indított perében a Fővárosi Törvényszék 2019. július 5-én kelt 25.G.41.877/2018/19-I. számú ítélete ellen a felperesek részéről 25., az alperes részéről 21. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán indult másodfokú eljárásban - tárgyaláson kívül - meghozta a következő

í t é l e t e t:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felpereseket, hogy 15 (tizenöt) napon belül egyetemlegesen fizessenek meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint jogtanácsosi munkadíjból és 8.000 (nyolcezer) forint fellebbezési illetékből álló másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

[1] A felperesek megváltoztatott keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a felperesek mint adósok és az alperes mint hitelező által 2009. május 19. napján 20...09 számon megkötött kölcsönszerződés általános részének 2.3. pontja tisztességtelen. Az érvénytelenség jogkövetkezményeként kérték a szerződés hatályossá nyilvánítását az érvénytelenségi ok kiküszöbölésével, annak megállapításával, hogy 11.556.130,39 forinttal tartoznak az alperesnek.

[2] Keresetük jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: r.Ptk.) 4. § (4) bekezdésére, 209. §-ára és a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (a továbbiakban: r.Hpt.) 203. § (6) és (7) bekezdésére hivatkoztak. Kifejtették, hogy nem kaptak az alperestől az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) C-26/13, C-186/16. és C-51/17. számú ítéletében, illetve a Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozatában rögzített követelményeknek megfelelő tájékoztatást az árfolyamkockázatról.

[3] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint világos és érthető az árfolyamkockázatot az adósokra terhelő feltétel. Magából a kölcsönszerződésből és a kölcsönigénylő nyomtatványból is egyértelműen kitűnik, hogy a szerződés euró alapú. A kölcsönigénylő nyomtatvány aláírásával az adósok azt is elismerték, hogy tájékoztatást kaptak az árfolyamkockázatról. A kockázatfeltáró nyilatkozatot nem tudta ugyan csatolni, de hangsúlyozta, hogy a hitelezési folyamatának része a nyilatkozat átadása, ez kitűnik egy erre vonatkozó igazgatói utasításból is. Arra is hivatkozott, hogy a törlesztőrészleteket főszabályként euróban kell megfizetni, ami az adósok által aláírt konverziós nyilatkozatból is egyértelmű, és a törlesztések négy kivételével euróban is történtek. Vitatta, hogy érvénytelenség esetén a felperes által kért jogkövetkezmény alkalmazható lenne.

[4] Az elsőfokú bíróság fellebbezéssel támadott ítéletével a keresetet elutasította és egyetemlegesen kötelezte a felpereseket 700.000 forint perköltség alperes, valamint 1.140.000 forint feljegyzett illeték állam részére történő megfizetésére.

[5] Ítéletének indokolásában tényként rögzítette, hogy a peres felek 2009. május 19-én "Felhasználási célhoz nem és Pénzügyi Intézmény által nyújtott kölcsön kiváltásának céljához kötött forint bankszámlára folyósított EUR kölcsönről" megnevezésű 20...09 számú fogyasztói kölcsönszerződést kötöttek. A szerződést "Általános Rész" és "Különös Rész" elnevezésű, egymástól elválaszthatatlan dokumentumok alkotják.

[6] A "Különös Rész" 1.2. pontja alapján a bank 74.512 euró, de legfeljebb a folyósítás napján a bank által jelzett devizavételi árfolyamon számított 19.000.000 forintnak megfelelő összegű kölcsönt nyújt. Az "Általános Rész" 2.3. pontja értelmében "a devizakölcsön forintban történő folyósításából és az árfolyamváltozásból eredő esetleges költséget, veszteséget az Adós viseli."

[7] A felperesek aláírásával ellátott, 2009. március 12-én kelt "Kölcsönigénylő magánszemélyek részére" megnevezésű kérelemben rögzítésre került, hogy a kölcsön forintban igényelt és folyósított deviza - euró - alapú kölcsön. A felperesek ezen okiratban úgy nyilatkoztak, hogy "kijelentem továbbá, hogy tájékoztatást kaptam a Központi Hitelinformációs Rendszerről (KHR kockázatfeltáró nyilatkozat) és az igényelt devizakölcsön árfolyamváltozásból eredő külön kockázatairól (Devizakölcsön Kockázatfeltáró nyilatkozat)."

[8] A felperesek négy alkalom kivételével mindvégig euró devizanemben teljesítették a kölcsönszerződés alapján fennálló fizetési kötelezettségüket.

[9] Az alperes az egyes fogyasztói kölcsönszerződések devizanemének módosulásával és a kamatszabályokkal kapcsolatos kérdések rendezéséről szóló 2014.évi LXXVII. törvény alapján a felperesek tartozását 2015.február 1-i elszámolási fordulónappal 308,97 HUF/EUR devizaárfolyamon forintkövetelésre átváltotta, majd 2016. november 29-én azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést a felpereseket terhelő fizetési kötelezettség elmulasztása miatt.

[10] Ítéletének jogi indokolásában rögzítette az elsőfokú bíróság, hogy a peres felek deviza alapú kölcsönszerződést kötöttek, így az alperesnek az r.Hpt. 203. § (4) és (5) bekezdése, valamint a Kúria 2/2014. Polgári jogegységi határozata alapján fel kellett tárnia a fogyasztót érintő árfolyamkockázatot. Az alperes nem tudta csatolni a felperesek által aláírt kockázatfeltáró nyilatkozatot, így az elsőfokú bíróság azt mérlegelte, hogy az átlagos fogyasztónak tudnia kellett-e az árfolyamkockázatról.

[11] Kifejtette, hogy a szerződés 2009. május 19-én jött létre, ekkor az átlagos fogyasztónak már tudomással kellett bírnia az intervenciós sávokról. A forint euróhoz viszonyított középárfolyama és az ahhoz tartozó ingadozási sáv megszüntetéséről szóló 1009/2008. (II. 25.) Kormányhatározattal 2008. február 6-i hatállyal hatályon kívül helyezett, a forint euróhoz viszonyított középárfolyamának megállapításáról szóló 1050/2003. (VI. 4.) Kormányhatározat szerint ugyanis a kormány - a Magyar Nemzeti Bankkal egyetértésben - 2003. június 4-én azonnali hatállyal a forint középárfolyamát 282,36 forint/euróban állapította meg az árfolyam +- 15%-os ingadozási sávjának változatlanul hagyása mellett. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint ez azt jelentette, hogy az átlagos fogyasztó tudhatott arról, hogy az EUR/HUF árfolyam - 2003. június 4-e és 2008. február 26. között - 240 és 324,71 EUR/HUF árfolyam között mozoghatott. Ezt a sávot 2018 júliusáig nem is hagyta el az árfolyam. A felpereseket terhelő, árfolyamváltozásból eredő fizetési kötelezettség nem lépte túl a 324,71 EUR/HUF árfolyamot, ezért a kölcsönszerződés "Általános Rész" 2.3 pontja nem tekinthető tisztességtelennek.