A Fővárosi Törvényszék Pf.632231/2013/4. számú határozata kártérítés tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 239. §, 254. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 114. §, 200. §, 215. §, 301. §, 318. §, 339. §, 355. §, 474. §, 655. §, 657. §, 1972. évi V. törvény (Ütv.) 1. §, 23. §] Bírók: Bodor Krisztina, Haupt Egon, Póta Henriett

Kapcsolódó határozatok:

Pesti Központi Kerületi Bíróság P.93041/2011/30., *Fővárosi Törvényszék Pf.632231/2013/4.*, Kúria Pfv.21816/2013/4.

***********

Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság

43. Pf. .../2013/4.

A Fővárosi Törvényszék mint másodfokú bíróság dr. Vida Sándor ügyvéd (....) által képviselt felperes neve (....) a Kosik Ügyvédi Iroda (... által képviselt alperes neve (... ellen ártérítés iránt indult perében - amely perbe az alperes pernyertességének előmozdítása végett beavatkozott a beavatkozó neve (....) - a Pesti Központi Kerületi Bíróság 2012. november 29-én kelt 20. P. .../2011/30. sz. alatti ítélete ellen az alperes által 31. sorszám alatt előerjesztett fellebbezés folytán tárgyaláson meghozta az alábbi

í t é l e t e t :

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 330.000 (azaz háromszázharmincezer) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I n d o k o l á s :

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 4.377.413 Ft-ot, valamint ezen összeg után 2011. március 30. napjától a kifizetésig járó, a Ptk. 301. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamatot, továbbá 666.931 Ft perköltséget. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította. A Ptk. 474. § (1) és (2) bekezdésére, az Ütv. 1. §-ára és Ütv. 23. § (2) bekezdésére, valamint a Ptk. 318. § (1) bekezdésére és Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapított ítélete jogi indokolásában ez elsőfokú bíróság kifejtette, hogy mivel a felek nem foglalták írásba megbízási szerződésüket, az alperest terhelte a szerződés tartalmának bizonyítása, az alperes azonban semmilyen módon nem bizonyította azt, hogy megbízói kifejezetten tartási szerződést kívántak kötni, ahogy azt sem, hogy vállalták volna az eljárást az Bank hozzájáruló nyilatkozatának beszerzése érdekében az elidegenítési és terhelési tilalom törléséhez. Önmagában az a tény, hogy a felek aláírták a tartási szerződést, ezt nem bizonyítja, ők ugyanis jogban járatlanok és éppen azért fordultak ügyvédhez, hogy az általuk előadott problémát az ügyvéd a megfelelő jogi megoldás megtalálásával megoldja. Az alperes szintén csupán állította, de nem bizonyította, hogy fél az ingatlanok tulajdonjogát a szerződés megkötésével egyidejűleg kívánta a felperesre ruházni, ezért a bíróság a felperes alperes által nem cáfolt előadását fogadta el, amely szerint a felek célja az volt, hogy a felperes tartást nyújt félnek, melynek ellenértékeként megszerzi az ingatlanok tulajdonjogát függetlenül attól, hogy az milyen jogcímen és mikor történik.

A tartási szerződés megkötése az ingatlannal való rendelkezést jelent, ezért az a Ptk. 114. § (3) bekezdése értelmében az elidegenítési és terhelési tilalom jogosultjának hozzájárulása hiányában semmis. A Ptk. 655. § szerinti öröklési szerződéssel azonban a tulajdonos nem idegeníti el ingatlanát, a szerződés az örökhagyó részéről végintézkedést tartalmaz, így ahhoz hozzájárulás nem szükséges. Az alperes nem tudta bizonyítani, hogy tájékoztatta arról megbízóit, miszerint a tulajdonosváltozáshoz az Bank hozzájárulása szükséges. Ahogy nem bizonyította azt sem, hogy a felperes és fél vállalták volna, hogy maguk szerzik be a hozzájárulást. Az alperes akkor járt volna el megfelelően a hivatásától elvárható legjobb tudása szerint, ha az 517/6 helyrajzi számú ingatlanra nézve öröklési szerződést szerkeszt. Ez felelt volna meg ugyanis a felek akaratának, hiszen így szerezte volna meg a felperes valamennyi ingatlan tulajdonjogát. Mivel az alperes nem ezen szabályoknak megfelelően járt el, ezen magatartásával okozati összefüggésben keletkezett károkat köteles megtéríteni a felperesnek. A kártérítés alapja tehát a nem megfelelő szerződéstípus kiválasztása. A kár a Ptk. 355. § (4) bekezdése szerinti elmaradt vagyoni előnyként jelentkezik, annak összege az ingatlan teherrel csökkentett értéke, melyet a bíróság szakértő közbejöttével határozott meg.