BH 1969.5.6057 Az öröklési szerződést - miként a tartási (életjáradéki) szerződést - a bíróság a felek megfelelő kielégítésével szünteti meg. A megfelelő kielégítés nem azonos az eredeti állapot helyreállításával [Ptk. 589., 658., 97., 297. §].

A felperes nevelt leányával az alperesek fia házasságot kötött, és a felperes házába költözött. A felperes nevelt leánya férjével megszakította az életközösséget olymódon, hogy a lakásból elköltözött. Ezt követően - 1960. június 1-én - a felperes megállapodott az alperesekkel abban, hogy gondoskodnak az ő tartásáról, viszont hozzájárult ahhoz, hogy az alperesek az ő házához egy szobából álló toldaléképületet létesíthessenek, abba beköltözhessenek, és ezen kívül birtokba vegyék a felperes előző eltartója (D. B.) által létesített egy szobás toldalékrészt is.

A peres felek 1961. év elején "öröklakás társbérleti szerződés"-nek nevezett szerződést kötöttek, majd azt 1961. október 22-én öröklési szerződés formájában megújították. Az alperesek 1960. június 1-től 1963. március 31-ig a felperest háztartásukon belül élelmezték és ellátták. A felperes 1961. február 21-től július 25-ig a k-i szanatóriumban, 1963. február 9-től március 12-ig az Sz. utcai kórházban kezelés alatt állott, - így a fenti időszakokban az alperesek az ő eltartásáról nem gondoskodtak.

A felperes kérelmére az alperesek 1963. április 1-től a természetbeni tartás helyett havi 400 Ft járadékot fizettek a felperes részére, takarították az általa használt lakrészt, és gondoskodtak annak fűtéséről.

A szerződés megkötését követő 7 hónapon át a felperes jelentős mértékben közreműködött a háztartási munkálatok végzésénél.

A peres felek között a jóviszony fokozatosan megromlott, és 1964. június 30-tól az alperesek a felperes részére természetbeni vagy egyéb szolgáltatást nem nyújtottak.

A felperes keresetében azt kérte, hogy a bíróság az alperesekkel kötött öröklési szerződését szüntesse meg, egyben kötelezze az alpereseket az ingatlan elhagyására. Amennyiben erre nem volna mód, úgy kérelme arra irányult, hogy az alperesek tartsák továbbra is birtokukban az általuk felépített toldalékszobát, viszont a D. B. által létesített lakószobát kiürített állapotban bocsássák az ő birtokába.

Az elsőfokú bíróság a felek között létrejött öröklési szerződést akként módosította, hogy 1964. november 1. napjától kezdődően az alpereseket természetbeni tartás helyett havi 600 Ft járadék megfizetésére kötelezte.

A másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felek között 1961. október 22-én létrejött öröklési szerződést megszüntette, és az elsőfokú bíróságot a felek megfelelő kielégítése kérdésében további eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az elsőfokú bíróság újabb bizonyítási eljárás lefolytatása után a felperest arra kötelezte, hogy az alpereseknek 67 950 Ft-ot fizessen meg.

A másodfokú bíróság ezt az ítéletet hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot további eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

Az elsőfokú bíróság újabb bizonyítási eljárást folytatott le, majd ítéletet hozott, és kötelezte az alpereseket, hogy a házas-ingatlant 90 nap alatt bocsássák a felperes rendelkezésére akként, hogy egyidejűleg a felperes köteles 63 325 Ft-ot az alpereseknek megfizetni. Feljogosította a felperest, hogy a telekkönyvi hatóságnál kérhesse az alperesek javára telekkönyvileg is bejegyzett elidegenítési és terhelési tilalom törlését. Az I-II. r. alpereseket - egyetemlegesen - kötelezte arra, hogy 1966. április 1-től kezdődően havi 300 Ft lakáshasználati díjat fizessenek meg a felperesnek. Kimondotta, hogy a felek saját költségeiket maguk viselik, a felperes költségmentessége folytán le nem rótt illeték pedig az államot terheli.

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet részben és akként változtatta meg, hogy a felperes terhére megállapított marasztalási összeget 59 500 Ft-ra leszállította. Viszont az alpereseket arra kötelezte, hogy 1967. november 1-től az általuk birtokolt lakrész kiürítéséig havi 400 Ft lakáshasználati díjat fizessenek meg a felperesnek. Kimondotta, hogy az alperesek "nem jogosultak a lakáshasználati díj tartozásukat a felperessel szemben fennálló követelésükbe beszámítani." Kiegészítette az elsőfokú ítéletet azzal, hogy a felperes a marasztalási összeg megfizetése esetén megszerzi a toldaléképület tulajdonjogát, a perköltségre vonatkozó ítéleti rendelkezéseket pedig helybenhagyta.