BH 1996.8.422 Tartozásátvállalás hiányában az engedményes az engedményező tartozásáért csak az engedményezett összeg erejéig tehető felelőssé [Ptk. 329. § (3) bek. 296. §, Pp. 147. § (1) bek.].

A beavatkozó az alperessel kötött szerződéses viszonyból származtatott követelését, 11 899 forintot a felperesre engedményezte. A felperes keresetében engedményesként ezt a követelést érvényesítette. Az alperes viszontkeresetet terjesztett elő - a beavatkozóval kötött, a kereseti követelés alapját képező szerződés beavatkozó általi hibás teljesítése miatt érvényesített szavatossági igénye kielégítéseként - 156 594 forint megfizetése végett. Szerinte figyelembe kell venni azt is, hogy ezen túlmenően van olyan követelése is, aminek beszámításával megszűntnek tekinthető a felperes követelése.

Az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetét alaposnak tekintette, és beszámítás folytán a felperes keresetét elutasította, egyben a felperest további 156 594 forint és járulékai megfizetésére kötelezte, mivel az alperes ennél többet nem igényelt.

A felperes és a beavatkozó fellebbezése folytán a másodfokú bíróság helybenhagyó döntést hozott, de eltérő indokokból.

A másodfokú bíróság nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal az érvelésével, hogy a felperes és a beavatkozó között, a perbeli nyilatkozataik alapján, tartozásátvállalás történt, és csak ezért volt jogi lehetőség a viszontkereset elbírálására. A másodfokú bíróság a következőkkel indokolta döntését.

A Ptk. 329. §-ának (3) bekezdésében foglalt beszámítás tartalmát az anyagi jogi szabály - a Ptk. - határozza meg. A Ptk. 296. §-a szerint a kötelezett a jogosulttal szemben fennálló egynemű és lejárt követelését - ha jogszabály kivételt nem tesz - a jogosulthoz intézett vagy a bírósági eljárás során tett nyilatkozattal tartozásába beszámíthatja. Ezen jogintézmény érvényesítése az eljárásjogi szabályok - a Pp. - alapján történhet akár viszontkeresettel, akár kifogással. Ez utóbbi - beszámítási kifogásnak nevezett - eljárásjogi cselekmény nem azonos a Ptk. 296. §-ában meghatározott beszámítással. Az engedményezés tehát az anyagi jogi beszámíthatóságot fogalmazza meg, mely alakilag - a már hivatkozott indokra tekintettel - viszontkeresettel is jogszerűen érvényesíthető. Ezen indokok alapján a viszontkereset érdemi elbírálásának nem volt akadálya.

A felperes és a beavatkozó - a felülvizsgálati kérelem tartalmából következően - a jogerős ítéletnek a felperes marasztalására vonatkozó rendelkezése ellen terjesztettek elő felülvizsgálati kérelmet. A felülvizsgálati kérelem alapjaként ugyanis arra hivatkoztak, hogy a másodfokú bíróság ítélete azért jogszabálysértő, mert az engedményezett követelés összegén felül még további nagy összegű alperesi viszontkeresetnek is helyt adott az engedményessel szemben, holott erre a Ptk. 329. §-ának (3) bekezdése szerint nem lett volna lehetősége.