A Fővárosi Ítélőtábla Bf.135/2015/8. számú határozata kábítószer-kereskedelem bűntette tárgyában. [1998. évi XIX. törvény (Be.) 4. §, 82. §, 117. §, 168. §, 351. §, 352. §, 371. §, 372. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 35. §, 176. §, 178. §, 184. §] Bírók: Borbás Virág Bernadett, Halász Irén, Máziné dr. Szepesi Erzsébet

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság

5.Bf.135/2015 /8. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2015. év november hó 13. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A kábítószer-kereskedelem bűntette miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 21.B.837/2014/39. számú ítéletét az I. r. vádlott tekintetében megváltoztatja.

A vagyonelkobzást az I. r. vádlottal szemben tekinti elrendeltnek.

Az elsőfokú eljárás során összesen 2.498.240 (kettőmillió-négyszázkilencvennyolcezer-kettőszáznegyven) forint bűnügyi költség merült fel, amelyből az I. r. vádlott 2.340.848 (kettőmillió-háromszáznegyvenezer-nyolcszáznegyvennyolc) forintot köteles megfizetni az államnak, míg a fennmaradó 157.392 (egyszázötvenhétezer-háromszázkilencvenkettő) forintot az állam viseli.

Az I. r. vádlott által házi őrizetben töltött időt 2015. február 25. napjáig rendeli beszámítani.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy az I. r. vádlott személyi igazolványának száma A, és a rendelkező részből az elítélt felhívására vonatkozó bekezdéseket mellőzi.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

INDOKOLÁS

A Fővárosi Törvényszék a 2015. február 25. napján kihirdetett 21.B.837/2014/39. Számú ítéletével:

- az I.r. vádlott bűnösségét kereskedéssel elkövetett kábítószer-kereskedelem bűntettében [Btk. 176.§ (1) bekezdés és (3) bekezdés] állapította meg, és ezért 3 év 6 hónap fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte azzal, hogy a vádlott a szabadságvesztés büntetéséből annak kétharmad részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. Ugyanakkor a vádlottat az ellene új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette [Btk. 184.§ (1) bekezdés] miatt emelt vád alól felmentette.

- a II.r. vádlott bűnösségét kábítószer-kereskedelem vétségében [Btk. 176.§ (1) bekezdés és (5) bekezdés a) pont] állapította meg, és ezért 400 napi tétel, napi tételenként 1000 Ft, összesen 400.000 Ft pénzbüntetésre ítélte azzal, hogy annak meg nem fizetése esetén a pénzbüntetést napi tételenként kell egy-egy napi fogházra átváltoztatni.

Rendelkezett az I.r. vádlott előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött idejének a kiszabott szabadságvesztésbe beszámításáról, utóbbi tekintetében előírva, hogy 5 napi házi őrizet felel meg egy napi szabadságvesztésnek.

Ezen túlmenően az eljárás során lefoglalt 410.000 forint, 980 euró, 670 jugoszláv és szerb dínár, 1 amerikai dollár, és 100 kambodzsai riel tekintetében vagyonelkobzást rendelt el.

Határozott az eljárás során lefoglalt bűnjelekről, továbbá az I.r. vádlottat 432.111 Ft, a II.r. vádlottat 46.228 Ft bűnügyi költség megfizetésére kötelezte.

Az elsőfokú bíróság ítélete a II.r. vádlott tekintetében a kihirdetése napján jogerőre emelkedett.

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az ügyész az I.r. vádlott terhére, az új pszichoaktív anyaggal visszaélés bűntette miatt bűnössége megállapítása, és vele szemben halmazati büntetés kiszabása, egyúttal büntetése súlyosítása, valamint a bűnügyi költség téves megállapítása miatt, a vádlott és védője a büntetés enyhítése érdekében jelentett be fellebbezést.

A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.407/2015/2-I. számú, 2015. május 6. napján kelt átiratában az ügyészi fellebbezést módosított tartalommal, a kizárólag a büntetés súlyosítása és a bűnügyi költség tekintetében tartotta fenn, míg a felmentő rendelkezést támadó részében az ügyészi fellebbezést visszavonta.

Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásával folytatta le az eljárást. A felülbírálat körébe eső tényállás megalapozott, és abból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést arra, hogy a vádlott elkövette a jelentős mennyiségű kábítószer-kereskedelem bűntettét. Helyesen vette számba a bűnösségi körülményeket, azonban a súlyosító körülmények kiegészítendők azzal, hogy a vádlott hosszabb időn - több mint két éven - keresztül folytatta tevékenységét.

Ugyanakkor álláspontja szerint az elsőfokú bíróság tévedett a büntetés tartamának meghatározása során. A vádlott életvitelszerűen folytatta cselekményét huzamosabb időn át, amely alatt jelentős vevői kört épített ki. Miután az adott bűncselekményre a törvény 5 évtől 20 évig terjedő vagy akár életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabását is lehetővé teszi, az elsőfokú bíróság által enyhítő szakasz alkalmazásával kiszabott szabadságvesztés enyhe. Az egyre inkább elszaporodó, kiemelkedő súlyú bűncselekmény elkövetőjével szemben csak hosszabb tartamú fő - és mellékbüntetés szolgálja eredményesen a büntetés célját. Jelezte továbbá, hogy a Btk. 35.§ (1) bekezdése alapján helytelenül fegyházbüntetésre ítélte az elsőfokú bíróság a vádlottat, mert szabadságvesztést kellett volna kiszabnia, amelynek végrehajtási fokozatát külön kellett volna megállapítania fegyházban.

A bűnügyi költsége vonatkozó rendelkezés körében észrevételezte, hogy önmagában a vegyész szakértői vélemény előterjesztésével összefüggésben is 2.282.190 Ft merült fel, ezért az az összeg tekintetében mindenképpen helyesbítést igényel. Az elsőfokú bíróság döntéséből ugyanis az következik, hogy szándéka kiterjedt a vádlottat terhelő valamennyi bűnügyi költségre, amelynek összege 2.498.240 Ft volt.

Mindezek alapján indítványozta az ügyben nyilvános ülés kitűzését, és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását az I.r. vádlott szabadságvesztése és közügyektől eltiltása súlyosításával, továbbá, hogy az ítélőtábla állapítsa meg, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház, és kötelezze a vádlottat az eljárás során felmerült 2.498.240 Ft bűnügyi költség megfizetésére.

A másodfokú nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség jelen volt képviselője a fellebbezést az írásbelivel teljesen egyező tartalommal fenntartotta.

A védő az enyhítés érdekében bejelentett fellebbezését minősítés-változtatás mellett tartotta fenn, emellett - másodlagosan - az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását is indítványozta.

Hivatkozott arra, hogy bár megállapítható volt, miszerint az I. r. vádlott több alkalommal adott el kábítószert, azonban az eladások nem jelentős mennyiségre valósultak meg, az kizárólag a lefoglalt kábítószer mennyiségénél merült fel. Mindezek alapján jelen esetben - csakúgy mint a Fővárosi Törvényszék egyik bírája által a Fővárosi Ítélőtábla ilyen ügyekben kialakított gyakorlatáról készített elemzésében is írt 3.Bf.178/2011. számú ügyben - csak a kábítószer-kereskedelem kísérlete állapítható meg. Ennek az a magyarázata álláspontja szerint, hogy nincs kétséget kizáróan bizonyítva, hogy az I. r. vádlott a lefoglalt jelentős mennyiséget további értékesítésre szánta volna, mert maga is rendszeresen fogyasztott kábítószert, ezért a nála megtalált 2,4-szeres mennyiség esetében nem állapítható meg, hogy azt kétséget kizáróan kereskedési céllal szerezte volna meg. Ennek alátámasztására hivatkozott - szintén a már említett elemzés alapján - a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.239/2011. és 3.Bf.196/2012.számú ügyében hozott döntésekre, melyek közül az utóbbiban a bíróság a fenti logikai menetet követve a lefoglalt kábítószernek feléről azt állapította meg, hogy az fogyasztási célt szolgált, míg csak a másik feléről azt, hogy értékesítésre szánta a terhelt. Erre figyelemmel a javára kell alkalmazni az "in dubio pro reo" elvét, a kísérletért vonható felelősségre a kereskedés tekintetében.