BH 2007.2.38 A törvényes vád módosított fogalmának következményei csak a 2006. július 1. után benyújtott vádiratok esetében alkalmazhatók [2006. évi LI. törvénnyel módosított Be. 2. § (2) bek., 605. § (2) bek.].

A Sz.-i Városi Ügyészség 2004. április 22. napján nyújtott be vádiratot B. T. és társai ellen a Btk. 316. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés II. fordulat c) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b/1. pontja szerint minősülő és büntetendő, a Btk. 20. § (2) bekezdése alapján társtettességben elkövetett lopás bűntette miatt. A vádiratban írt történeti tényállás szerint a vádlottak a D. Rt. ügyfélszolgálati szerelőiként a IV. r. vádlott ingatlanában olyan átalakított gázórát szereltek fel, amely alapján a gázóra a ténylegesen elfogyasztottnál kevesebb gázfogyasztást mért. Ehhez a G6 típusú gázórát oly módon manipulálták, hogy az OMH plombákat megbontották, majd visszazömítették.

A Sz.-i Városi Bíróság 2005. október 4. napján kelt és ugyanezen a napon jogerőre emelkedett végzésével hatáskörének hiányát állapította meg és az ügyet a Cs. Megyei Bíróságra áttette. A végzésében kifejtett álláspontja szerint, bár a vádirat jogi minősítése nem tartalmazza a Btk. 307. §-ába ütköző bélyeghamisítás bűntettét, a vádirati tényállás azonban részletezi azt. A bíróságot hatáskörének vizsgálatakor nem a jogi minősítés, hanem a tényállásban írtak kötik és tekintettel arra, hogy a bélyeghamísítás bűntette miatti eljárás a Be. 16. § (1) bekezdés g) pontja szerint a megyei bíróság hatáskörébe tartozik, ezért az ügyet az erre hatáskörrel rendelkező bírósághoz tette át.

A Cs. Megyei Bíróság végzésében szintén hatáskörének hiányát állapította meg és az iratokat az eljáró bíróság kijelölése végett a Sz.-i Ítélőtáblának küldte meg.

Határozatát a megyei bíróság arra alapította, hogy az ügyész által benyújtott vádirat nem tartalmazza a Be. 217. § (3) bekezdés c) pontja szerint előírt, a vád tárgyává tett cselekménynek a Btk. szerinti minősítését (jelen esetben a bélyeghamisítás bűntettét), ezért a bíróság a vádló által nem minősített cselekményt nem bírálhatja el és a vád kiterjesztésére a vádlót nem is hívhatja fel. E körben utalt az ítélőtáblák, valamint a megyei bíróságok büntető kollégiumvezetőinek 2006. március 27-29. napja között tartott tanácskozásáról, ajánlásairól készült összefoglalóra (megjelent a Bírósági Határozatok 2006. évi 7. számában).

A kifejtettekre figyelemmel a megyei bíróság álláspontja az volt, hogy a benyújtott vádirat nem tartalmaz olyan bűncselekmény miatti vádemelést, ami miatt az eljárás a Be. 16. §-ára figyelemmel a megyei bíróság hatáskörébe tartozik.

Az elsőfokú végzés ellen az ügyész jelentett be fellebbezést a határozat hatályon kívül helyezése végett.

A fellebbviteli főügyészség a fellebbezést azonos tartalommal fenntartotta.

Az ítélőtábla a fellebbezést alaposnak ítélte.

Az ítélőtábla nem osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját, mert az nem felel meg sem a törvénynek, sem pedig a törvény értelmezésén alapuló kialakulóban lévő bírói gyakorlatnak.

Az elsőfokú végzésben hivatkozott kollégiumvezetői tanácskozás és az elsőfokú bíróságnak erre figyelemmel kialakított álláspontja a 2006. július 1. napján hatályba lépett 2006. évi LI. törvénnyel (Be. novella) módosított Be. 2. § (2) bekezdésén alapult, mely szerint "Törvényes a vád, ha a vádemelésre jogosult a bírósághoz intézett indítványában meghatározott személy pontosan körülírt, büntető törvénybe ütköző cselekménye miatt a bírósági eljárás lefolytatását kezdeményezi".