A Gyulai Törvényszék Bf.101/2009/6. számú határozata becsületsértés vétség tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 37. §, 71. §, 180. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 75. §, 78. §, 338. §, 348. §, 361. §, 371. §, 512. §, 514. §] Bírók: Ágostonné dr. Pfaff Mária, Hajdúné dr. Iszály Anna, Nyíri Ádámné

Kapcsolódó határozatok:

*Gyulai Törvényszék Bf.101/2009/6.*, Békési Járásbíróság B.17/2009/8., Kúria Bfv.699/2009/4. (BH+ 2010.11.474)

***********

Békés Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság

2.Bf.101/2009/6. szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Békés Megyei Bíróság mint másodfokú bíróság Gyulán, 2009. évi április hó 22. napján megtartott nyilvános ülés alapján a 2.Bf.101/2009. számú ügyben meghozta a következő

v é g z é s t .

A becsületsértés vétsége miatt vádlott neve ellen indított büntetőügyben a Békési Városi Bíróság 1.B.17/2009/8. számú ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a vádlottat, hogy fizessen meg tizenöt napon belül 1. sz. védő ügyvédnek, a magánvádló képviselőjének 13.800 (tizenháromezer-nyolcszáz) forint bűnügyi költséget.

I n d o k o l á s .

Az elsőfokú bíróság vádlott neve vádlottat bűnösnek mondta ki becsületsértés vétségében (Btk. 180. § (1) bekezdés a/, b/ pont), amiért megrovásban részesítette. Határidőt megjelölve kötelezte a vádlottat, hogy magánvádló magánvádlónak 15.000 forintot, valamint a magánvádló képviselőjének, 1. sz. védőnek 25.190 forint bűnügyi költséget fizessen meg.

Az ítélet ellen vádlott neve vádlott és a védője jelentett be fellebbezést felmentésért. 2. sz. védő írásban is előterjesztette a fellebbezés indokolását (másodfokú iratoknál 4. sorszám alatt), amelyre a magánvádló képviselője ugyancsak írásban észrevételt tett (másodfokú iratoknál 5. sorszám alatt).

A védő a fellebbezés indokolásában a tárgyaláson bejelentett felmentésre irányuló fellebbezés folytán az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást hiányosnak, az általa levont jogkövetkeztetést kirívóan okszerűtlennek tartva a megalapozatlan tényállás kiegészítésére, helyesbítésére, a magánvádlónak a vádlott költségeire történt marasztalására tett indítványt. Lényegét tekintve hiányolta, hogy a bíróság nem vizsgálta meg a teljes folyamatot, amely a vitához vezetett, ekörben tényállást nem állapított meg, holott az ahhoz szükséges bizonyítékok, adatok rendelkezésre álltak, sőt a tényállás megállapításához szükséges bizonyítékok köréből jogszabálysértő módon kizárta a rendelkezésre álló fényképfelvételt és tanulmányt is. Álláspontja szerint nem lett volna mellőzhető annak vizsgálata, hogy a magánvádló mennyiben helytálló vagy éppen téves értelmezés folytán kifogásolta az Árpád-sávos zászlót, mint szimbólumot, egyebek közt ehhez a magánvádló által elmondottakból a másodfokú bíróság a fellebbezésből a kiemelt részeket idézi, hogy tehát ez a zászló olyan dolgokhoz tapad, mint a magyar holocaust ..., demokrata, vagy nem demokrataképpen osztja meg az embereket, ... aki demokrata, az nem vehet át, és nem tarthat egy ilyen szimbólumot maga mellett. Megállapítja, ha a magánvádló által elfoglalt álláspont téves, úgy kizárt, hogy az ezzel szemben, a vita hevében, akár élesen is megfogalmazott vélemény bűncselekményt valósítson meg. Kifejti továbbá, hogy a tényállással érintett ügyben a véleményét mondta el, a magánvádló magatartásával kapcsolatos értékítéletet fejezett ki, amely az Alkotmánybíróság 36/1994. (VI. 24.) AB határozat rendelkező részének 3. pontja alapján nem bűncselekmény, abból kiemeli, hogy a közszereplő politikus becsületének csorbítására alkalmas, e minőségére tekintettel tett, értékítéletet kifejező véleménynyilvánítás alkotmányosan nem büntethető. A becsület csorbítására alkalmas tényállítás, híresztelés ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezés használata pedig csak akkor büntetethető, ha a becsület csorbítására alkalmas tényt állító, híresztelő, illetve ilyen tényekre közvetlenül utaló személy tudta, hogy a közlés a lényegét tekintve valótlan. Kifejti azt a véleményét, hogy a vádlott által elmondottak nem tényállítások, tényre közvetlenül utaló kifejezésnek azokat nem lehet tekinteni, így mint véleménynyilvánítás abszolút büntethetőséget kizáró körülmény valósult meg, ám ha a tényre közvetlenül utaló kifejezésnek minősítené az általa nemzeti önérzetében mélyen sértve, felindulásában elmondottakat, akkor is hiányzik annak büntethetőségéhez az a feltétel, mely szerint a közlés lényegét tekintve annak valótlan tartalmáról tudnia kellett volna.

A magánvádló által is elismerten, politikai vitában elmondottak azt igazolják, hogy az adott kérdéskörben a magánvádló hozzá nem értő, amellyel összefüggésben használta annak idegenszó megfelelőjét, az analfabétát, s mivel ekörben műveltségi hiányosságról tett tanúbizonyságot, így a félművelt kifejezés használata sem tekinthető lényegét tekintve valótlannak. Kitér ezután az elsőfokú eljárásban becsatolt tanulmányra, amelyből kitűnik, hogy az Árpád-házi királyok történelmi zászlaja külsőségeiben össze nem keverhető a magánvádló által a testületi ülésen hivatkozott, és a holocaust időszakában, s ezáltal a nyilasok által használt zászlókkal. Rámutat, hogy az elsőfokú eljárásban derült fény arra, a magánvádló azt sem tudta, pontosan milyen zászlót vett át a polgármester, annak ellenére lépett fel az ellen, ez azonban nem menti az általa elmondottakat. Ehhez képest méltányolható felháborodásának adott hangot. Ezután az "analfabéta", illetőleg "félművelt" kifejezések etimológiai értelmezésébe bocsátkozik, majd utal arra, nem lehet elvonatkoztatni a mai magyar közállapotoktól és közbeszédtől, mivel tény, hogy függetlenül bal- és jobboldaltól, a politikában ma megszokott közbeszédtől, az általa vita hevében elmondottak nem kirívóak. Nem osztja a bíróságnak azt a megállapítását, hogy minden alapot nélkülözően megsérteni akarta a magánvádlót azzal a további, általa használt "hisztéria" kifejezéssel, ugyanis ha nem kiragadottan a szövegkörnyezetből értelmezte volna, és összeveti az egyéb felszólalásokkal is, észlelte volna, hogy az előtte szóló polgármester is akként nyilatkozott, "figyelemelterelés és hisztéria van az Árpád-sávos zászló körül". Nem helytálló a bíróságnak az az álláspontja, hogy a magatartás jellegét nem érinti, "az Árpád-sávos zászlóhoz a magánvádló olyan, egyébként általánosan elterjedt kijelentéstartalmat csatolt, amellyel a vádlott nem ért egyet". Annak a véleményének ad hangot, a magánvádló egyértelműen azt állította, "aki ilyen zászlót elfogad, maga mellett tart, az egy totalitárius rendszerrel vállal egyfajta eszmei közösséget, az antidemokratikus, míg aki ezt a zászlót elutasítja, az demokrata". A leírtak tükrében álláspontja szerint az állapítható meg, hogy nem volt célja a sértett "puszta megalázása és megsértése", hanem egy politikai magatartás, nemzeti önbecsülést sértő politikai hozzászólás bírálata, kritikája. Végül kifogásolja, hogy a városi bíróság az ítéletben nem foglalkozik a védőbeszédben a személyiségi jog védelmének viszonylatában kifejtett állásponttal sem, így továbbra is fenntartják, hogy a személyiségi jog védelmének fokozottabb, magasabb szintű jogsértést megvalósító magatartásokkal szembeni eszköze a büntetőjog, így minden bűncselekménynek minősülő jogsértés egyúttal a Ptk. szerinti személyiségi jogvédelem területére is tartozik, de nem minden a Ptk. szerint jogsértő magatartás egyúttal bűncselekmény is, ám az olyan magatartások, amelyek a polgári jog kapcsán sem minősíthetőek jogsértőnek, nem meríthetik ki egyetlen bűncselekmény törvényi tényállását sem. Ennek kapcsán továbbra is iránymutatónak tekintik a perbeszédben már hivatkozott BDT 2000. 237. számú jogesetben foglaltakat, többek közt azt, hogy "... a politikai vita hevében tett, politikusok egymás közötti szóváltása nem képezheti a személyiségi jogsértés tárgyát". Vitatja az elsőfokú bíróság által felhívott, a BH 1995. 6. számú jogesetet, amely egy rendőri intézkedéssel kapcsolatosan foglalt állást, továbbá a BH 2001. 99. számú jogesetet, amelyben használt fogalom sem összevethető egy képviselőtestületi vitában elmondottakkal.