MK 111. szám

A munkavállaló járadékának felemelését csak olyan béremelkedésre alapozottan érvényesítheti, amely őt is érintette volna, ha a munkaviszonyával összefüggésben nem éri egészségkárosodás.

A munkaügyi jogviták során a járadék felemelése körében még ma is gyakran merül fel az a probléma, hogy az egészségkárosodás folytán járadékban részesülő rokkantsági nyugdíjas milyen életkor eléréséig tarthat igényt járadékának felemelésére.

E kérdés eldöntésénél továbbra is irányadónak kell tekinteni azt az ítélkezési gyakorlatot, hogy az elmaradt jövedelem miatt a munkavállaló javára megállapított kártérítési járadék összege béremelkedésre alapozottan akkor emelhető fel, ha a béremelés a munkavállalót is érintette volna, ha a munkaviszonyával összefüggésben nem éri egészségkárosodás. Ennek megfelelően a járadék különösen az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után csak akkor emelhető fel, ha az összes körülmény gondos mérlegelése mellett megállapítható, hogy a munkavállaló a sérelem előtti munkakörében tovább dolgozott volna. Ellenkező esetben ugyanis a járadékos a kárát meghaladó többletjuttatásban részesülne, mivel már nem dolgozna abban az esetben sem, ha munkaviszonyával összefüggő egészségkárosodást nem szenvedett volna, s következésképpen az újabb bérrendezés nem érintené.

A kifejtettek nem érintik azoknak az életkortól függetlenül jelentkező egyéb költségeknek és kiadásoknak a megtérítési kötelezettségét, amelyek az elszenvedett egészségkárosodás következtében (a társadalombiztosítás keretében nyújtottakon túl) merültek fel, vagyis álltak elő. (Pl. rendszeres ápoló alkalmazása, rokkant kocsi beszerzése, bizonyos gyógyászati felszerelések, jelentősebb közlekedési többletköltség stb. Ez utóbbiak kártérítés keretében is megtéríthetők.)