A Kúria Pfv.21528/2018/12. számú precedensképes határozata kártérítés (BÍRÓSÁGI JOGKÖRBEN okozott kár megtérítése) tárgyában. [1959. évi IV. törvény (Ptk.) 339. §, (1) bek., 349. §, (1) bek.] Bírók: Kocsis Ottília, Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna, Nyírőné dr. Kiss Ildikó

A Kúria

mint felülvizsgálati bíróság

í t é l e t e

Az ügy száma: Pfv.II.21.528/2018/12.

A tanács tagjai: Dr. Kövesné dr. Kósa Zsuzsanna a tanács elnöke, előadó bíró

Nyírőné dr. Kiss Ildikó bíró

Dr. Kocsis Ottília bíró

A felperes: felperes neve (felperes címe)

A felperes képviselője: Dr. Benke Barnabás pártfogó ügyvéd (fél címe 2)

Az alperesek: I.rendű alperes neve (I. rendű alperes címe) I. rendű

II.rendű alperes neve (II. rendű alperes címe) II. rendű

Az alperes képviselője: OBH Elnöki Titkárság Jogi Képviseleti Osztály (fél címe 3 ügyintéző: dr. Bíró Viktória) I. és II. rendű alperesek képviseletében

A per tárgya: Bírósági jogkörben okozott kár megtérítése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: Felperes

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma: Székesfehérvári Törvényszék 27.P.20.709/2016/15.

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma: Győri Ítélőtábla V.Pf.20.286/2017/28/I.

Rendelkező rész

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

A felperes teljes egészében pervesztes lett.

A felülvizsgálati eljárásban a felperest képviselő pártfogó ügyvéd munkadíját és a le nem rótt 830.000 (nyolcszázharmincezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

I n d o k o l á s

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperes 2004. évben élettársi vagyonközösség megállapítása és egyéb igények iránt indított pert (a továbbiakban: alapper). Élettársa, Á. F. 2002. november 4-én elhunyt, a közjegyző a hagyatékát a testvére, a 2003. március 4-én elhalálozott L. Gy. hagyatékának adta át. A testvér végrendeleti örökösei az alapper I.- II. rendű alperese.

[2] A közjegyző a 2004. január 27. napján hozott 1163/Kjö/0932003/14. számú hagyatékátadó végzését a Fővárosi Bíróság 2004. július 7. napján kelt 52.Pkfv. 24.669/2004/2. számú végzésével - a felperes perindítására figyelemmel - hatályon kívül helyezte. A közjegyző 2012. június 8. napján hozott 11063/Ü/704/2012/5. számú végzését a I.rendű alperes neve 52.Pkf.632.301/2013/3. számú végzésével ismételten hatályon kívül helyezte. Végzését azzal indokolta, hogy a közjegyzőnek a hagyatéki eljárást le kell folytatnia és a hagyatékot át kell adnia, mivel ez még nem történt meg.

[3] A közjegyző a 11063/Ü/754/2014/2. számú, 2014. május 19. napján kelt végzésével az egyesített hagyatékot végrendeleti öröklés jogcímén egymás között egyenlő arányban az alapper I. és II. rendű alpereseinek átadta. A közjegyző a hagyatéki eljárásban az alapperrel érintett ingatlant a jogerős részítéletben foglaltaknak megfelelően, 88/100 tulajdoni hányadban vette fel a hagyatéki vagyonba.

[4] A felperes az eljárás alatt többször módosított keresetében annak megállapítását kérte, hogy 1989. április 20-tól 2002. november 4-ig, a néhai haláláig élettársi kapcsolatban éltek, ezáltal az élettársi kapcsolat alatt a volt élettársa által megszerzett és az ingatlannyilvántartásban a kizárólagos tulajdonaként nyilvántartott B., H. utcai ingatlanban 9/10 osztatlan közös tulajdoni hányadot megszerezett. Kérte a tulajdonjoga ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzését. A keresete kiterjedt a fenti tulajdoni hányada alapján őt megillető elmaradt haszonra, ingóságok kiadására, néhai élettársa vállalkozásában elvégzett munka ellenértékére, az érdi házára fordított költségek megtérítésére és egyéb igényekre is.

[5] Az ügyben az I. rendű alperes 24.P.22.699/2005/77. szám alatt részítéletet hozott, amelyet a II. rendű alperes 1.Pf.21.866/2011/14. számú részítéletével helybenhagyott. Az eljárt bíróságok a felperes tulajdoni igényét részben találták megalapozottnak: az alapper tárgyát képező ingatlanban a felperes 12/100 tulajdoni hányadban szerzett tulajdonjogot, a részítélettel elbírált egyéb kereseti kérelmeit elutasították.

[6] Az I-II. rendű alperesek részletesen levezették a tulajdoni igény részbeni megalapozottságának, illetve alaptalanságának indokait. Megállapították az élettársi kapcsolat fennállásának tényét, időtartamát és a szerzésben való közreműködés arányát. A megszerzett tulajdoni hányad mértékét az alvagyonok vegyülésére figyelemmel határozták meg: az elhunyt élettárs vagyoni értékű bérleti jogát saját vagyonnak minősítették, a fennmaradó élettársi közös vagyonnak tekintett részt az egyenlő szerzési aránynak megfelelően megosztották. A vételár részletekben történt teljesítésénél állást foglaltak abban, hogy a következetes ítélkezési gyakorlat alapján az ilyen teljesítés tulajdonjogot nem keletkeztet. Megállapították, hogy a felperest a dologi jogi igény az ingatlan megvásárlásától (ingatlannyilvántartáson kívüli élettársi közös vagyon jogcímére alapított tulajdonjoga keletkezésétől) illeti meg.