BH 2021.4.111 A munkaerő-kölcsönzésre irányuló munkaviszony megszűnésére és megszüntetésére az Mt. általános szabályait kell alkalmazni, ugyanakkor a munkaviszony atipikus jellegére tekintettel az Mt. 220. § (1) bekezdése a felmondás összefoglaló indokai közül a munkáltató működésével összefüggő oknak minősíti a kikölcsönzés megszűnését. E jogszabályi rendelkezés tehát nevesít egy olyan, a munkaerő kölcsönző cég egyoldalú jognyilatkozatához kötött indokot, amely önmagában alapot ad a munkaviszony felmondással történő megszüntetésére [a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (Mt.) 220. § (1) bekezdés].

A tényállás

[1] Az alperes 2017. március 9-től munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatta a felperest, aki munkáját az S. H. Kft.-nél mint kölcsönvevő munkáltatónál végezte.

[2] A kölcsönvevő munkáltatónál a szakszervezet 2019. február 13-tól a bértárgyalások kikényszerítése érdekében sztrájkot szervezett. A sztrájkban 2019. február 13-án és február 14-én a felperes is részt vett.

[3] A kölcsönvevő logisztikai részlegén 2019. február 18-án állománygyűlést tartottak, ahol több alkalmazottal - köztük a felperessel - közölték, hogy többet ne menjenek dolgozni. A felperes a személyes tárgyait összepakolta és a munkavégzés helyét elhagyta.

[4] A S. H. Kft. 2019. február 18-án az alperesnek megküldött e-mailben felperest azon a napon "lemondta", amelyet többszöri targoncával történő ütközéssel, nem megfelelő munkához való hozzáállással, táppénzproblémákkal, valamint a többszöri személyes megkeresés ellenére történő túlóra elutasításával indokolt.

[5] Az alperes a 2019. február 22-én kelt felmondással a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 64. § (1) bekezdés b) pontja, továbbá 220. § (1) és (2) bekezdése alapján 15 nap felmondási idővel, 2019. március 9-ével megszüntette. A felmondás indokolása szerint a kölcsönvevő a felperes munkavégzésére a továbbiakban nem tartott igényt, az alperes, mint kölcsönbe adó munkáltató pedig a felperes részére más munkalehetőséget nem tudott biztosítani. Mivel működési köréből adódóan foglalkoztatásra nem volt lehetőség, ezért a kikölcsönzést az Mt. 66. § (2) bekezdése és 220. § (1) és (2) bekezdései alapján megszüntette.

[6] Az alperes a felperesnek négy különböző állás betöltésére tett ajánlatot, amelyet azonban a felperes 2019. február 22-i nyilatkozatában elutasított.

A felperes keresete és az alperes ellenkérelme

[7] A felperes a keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetése miatt 721 784 forint és ezen összeg késedelmi kamatának megfizetésre kérte kötelezni az alperest. Álláspontja szerint az alperes felmondásának indokolása valótlan, mert munkaviszonyának megszüntetésére ténylegesen a sztrájkban történő részvétele miatt került sor. Az alperes a jogát rendeltetésellenesen gyakorolta, a felmondás indokolása nem felelt meg az MK 95. számú állásfoglalásban foglaltaknak és sértette az egyenlő elbánás követelményét. Hivatkozott arra is, hogy az Mt. 220. § (1) bekezdése alkotmányellenes, mert sérti az Alaptörvény II. cikkét, a Q) cikkét, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának 30. cikkét is. Kérte az Alkotmánybíróság megkeresését, továbbá előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését az Európai Unió Bírósága előtt.

[8] Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az első- és másodfokú bíróság határozata

[9] A közigazgatási és munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában az Mt. 66. § (1) bekezdése, (2) bekezdése, továbbá az Mt. 220. § (1) bekezdésének felhívását követően megállapította, hogy a munkaerő-kölcsönzés alapján létrejött munkaviszonyra vonatkozó speciális szabály alapján a kölcsönbeadó önmagában a kikölcsönzés megszűnésére - mint a működésével összefüggő okra - alapítottan megszüntetheti a kölcsönzött munkavállaló munkaviszonyát. Annak vizsgálatára azonban, hogy a kikölcsönzés milyen okból szűnt meg, az Mt. nem ad lehetőséget. Az alperesnek a felmondás közlése előtt tehát nem volt kötelessége annak vizsgálata, hogy a kikölcsönzés megszüntetése a kölcsönvevő részéről milyen okra volt visszavezethető, amely így a peres eljárás tárgyát sem képezhette, ezért a felperes további hivatkozásait, így a joggal való visszaélést, valamint az egyenlő bánásmód megsértését nem vizsgálhatta.

[10] Az elsőfokú bíróság nem értett egyet a felperes azon érvelésével sem, mely szerint az Mt. 220. § (1) bekezdésére alapított felmondás lényegében indoklás nélküli munkaviszony-megszüntetést jelent, mert az az indok, hogy a kikölcsönzés megszűnt, azt az Mt. szerint a munkáltató működésével összefüggő ok, ezért a jogszabályhely alaptörvényellenessége nem merül fel, így az elsőfokú bíróság az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezését, továbbá az Európai Unió Bírósága előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezését nem találta indokoltnak.

[11] A felperes fellebbezése alapján eljárt törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[12] Álláspontja szerint az Mt. 220. §-a sem az Alaptörvény rendelkezését, sem az európai uniós szabályokat nem sérti, ezért a kezdeményezett eljárások megindítása indokololatlan. E kérdésnek az elbírálásánál annak tulajdonított jelentőséget, hogy az Mt. a munkavállaló számára alternatív lehetőséget biztosít arra, hogy a munkavégzésre milyen foglalkoztatási forma keretében vállal kötelezettséget. A munkaviszony általános szabályait, így a megszüntetésre vonatkozó szabályokat is az általános rendelkezések tartalmazzák, ugyanakkor az Mt. XV. Fejezete a munkaviszony egyes típusaira vonatkozó különös szabályokat fogalmaz meg, így az általánostól eltérő foglalkoztatási formákhoz igazodóan további speciális rendelkezéseket tartalmaz.

[13] Az Mt. 220. § (1) bekezdése, az Mt. 66. § (2) bekezdése alkalmazásában a kölcsönbeadó működésével összefüggő oknak minősítette a kikölcsönzés megszüntetését, amely azonban - a felperes érvelésével ellentétben - a jogorvoslati jogot nem zárja ki, csupán arra ad lehetőséget, hogy a kölcsönbe adó munkáltató és a munkavállaló közötti jogviszony megszűnése esetén ezen ok valóságának vizsgálatára kerülhessen sor. Ezért a felperes kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította.

[14] A fellebbezés elbírálása során a törvényszék azt megalapozott érvelésként fogadta el, hogy a Pp. 131. § (4) bekezdése alapján az elsőfokú bíróságnak az alkotmánybírósági eljárás kezdeményezésére vonatkozó kérelem elutasításáról végzéssel kellett volna rendelkeznie, ugyanakkor ezt a mulasztást nem tartotta olyan súlyú eljárási szabálysértésnek, amely az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolta volna.

[15] A felperes eljárási szabálysértésre - az indítványozott bizonyítás lefolytatásának mellőzése - alapított fellebbezési érvelésével szemben megállapította, hogy a jogvita tárgyát az alperes munkaviszony-megszüntetésének jogszerűsége képezte. Abban kellett állást foglalni, hogy a felmondás indokolása - vagyis, hogy a S. H. Kft. a felperes munkavégzésére nem tartott igényt - valós volt-e. Minthogy a megjelölt indok a kölcsönbeadó működésével összefüggő oknak minősült, így nem kellett tovább vizsgálni azt a kérdést, hogy a kikölcsönzés milyen okból szűnt meg. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság megalapozottan mellőzte a felperes által indítványozott tanúk meghallgatását.