BH 2012.1.6 Ha az előzetes letartóztatás indokoltságának felülvizsgálata során meghozott - a kényszerintézkedést továbbra is fenntartó - végzést követően a vádlott szabadlábra kerül, a megelőzően bejelentett fellebbezés alapján eljáró másodfokú bíróság az előzetes letartóztatás szükségességének felülvizsgálata iránt indított eljárást megszünteti [Be. 132. § (1) bek.].

Az I. r. vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a megyei főügyészség a III. r. vádlott ellen a Btk. 166. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő társtettesként elkövetett emberölés bűntette, a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés I. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntette, valamint a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés I. fordulata szerint minősülő bűnsegédként elkövetett maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés bűntette, míg az V. r. vádlott ellen a Btk. 170. § (1) bekezdésébe ütköző és a (6) bekezdés I. fordulata szerint minősülő társtettesként elkövetett életveszélyt okozó testi sértés bűntettének kísérlete miatt emelt vádat.

Az ügyben eljáró megyei bíróság a tárgyalás előkészítése keretében a 2009. február 18. napjától előzetes fogvatartásban lévő V. r. vádlott előzetes letartóztatását a 2010. április 19. napján kelt végzésével, míg a 2009. február 12. napjától előzetes fogvatartásban lévő III. r. vádlott előzetes letartóztatását a 2010. május 27-én kelt végzésével az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig fenntartotta. Az előzetes letartóztatás indokoltságát a Be. 132. § (1) bekezdés a) pontja alapján felülvizsgálta, és azt az V. r. vádlott esetében a 2010. október 19. napján kelt végzésével, míg a III. r. vádlott vonatkozásában a 2010. december 3. napján kelt határozatával továbbra is fenntartotta.

Az ítélőtábla a Be. 132. § (1) bekezdés b) pontjában írt jogkörében eljárva az I. r., a II. r. a III. r. és az V. r. vádlott előzetes letartóztatásának indokoltságát felülvizsgálta, és a 2011. május 24-én kelt végzésével a Be. 129. § (2) bekezdés a), b), c) és d) pontjaiban írt okokból azt továbbra is fenntartotta.

A végzés ellen - az ok megjelölése és indokolás nélkül - a III. r. és az V. r. vádlott és védője jelentett be fellebbezést.

A Legfőbb Ügyészség átiratában jelezve, hogy a megyei bíróság az V. r. vádlottat időközben szabadlábra helyezte, a fellebbezéssel megtámadott határozat - a III. r. vádlottra vonatkozó részének - helybenhagyását indítványozta.

A III. r. terhelt fellebbezése nem alapos.

Az ítélőtábla végzésében helyesen hivatkozott arra, hogy az előzetes letartóztatás okai a III. r. vádlott esetében - a kényszerintézkedés felülvizsgálata idején - változatlanul fennállnak, így az előzetes letartóztatás további fenntartása feltétlenül szükséges és indokolt.

A III. r. vádlott terhére rótt bűncselekmények, egyenként és összességében is olyan kiemelkedő tárgyi súlyt képviselnek, amelyből helytállóan következtetett az ítélőtábla arra, hogy a bűnismétlés, szökés, elrejtőzés veszélyére tekintettel az előzetes letartóztatás nem mellőzhető.

A III. r. vádlott a büntetőeljárás során megszökött, és kézrekerítésére csak elfogatóparancs kibocsátása útján került sor, ezért - a felülvizsgálatot követően - a nem jogerősen kiszabott szabadságvesztés tartamának ismeretében a szökés, elrejtőzés reális veszélye már fokozottabb mértékben fennáll.