BH 1979.1.7 A személyi szabadság megsértésének büntette általában nem minősül aljas indokból elkövetettként, ha az elkövető cselekményét a szerelemféltés motiválta [Btk. 262. § (2) bek. a) és c) font].

A járásbíróság a vádlott bűnösségét aljas indokból elkövetett, a sértett sanyargatásával járó személyi szabadság megszegésének bűntettében állapította meg és ezért 5 hónap szabadságvesztésre mint főbüntetésre, valamint 2000 forint pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A megállapított tényállás a következő.

Az idült alkoholista vádlott a sértettel viszonyt folytatott, ez a kapcsolat azonban közöttük megszakadt. Ebbe a vádlott nem akart beletörődni, s úgy gondolta, hogy a sértett a kapcsolatot azért szakította meg, mert más férfihez vonzódik.

A sértett a hajnali órákban az autóbuszmegállóhoz ment, amikor a vádlott a lakása előtt az utcán elkapta a sértett karját, aki a vádlott hívásának, hogy menjen be hozzá, nem akart eleget tenni. A vádlott a sértett bal karját fogva a lakása felé húzta, a sértett hajába is belekapaszkodott. A sértett az utcán le is került a földre a rángatások következtében. Miután a vádlottnak sikerült a sértettet behúzni a lakásába, az ajtót kulccsal bezárta, bent a sértettet leteperte és egy esetben bele is rúgott a lábába. Ezt követően a vádlott a konyhaszekrényről egy kést vett elő, azzal megfenyegette a sértettet, hogy elvágja a nyakát.

A sértett több esetben kérte a vádlottat, hogy engedje ki, mert munkába kell mennie, de a vádlott erre nem volt hajlandó, kijelentve, hogy nem megy sehova.

Időközben a munkás autóbusz vezetője és a sértett egy ismerőse bementek a vádlott lakásának udvarába és beszóltak a vádlottnak, hogy engedje ki a sértettet, a vádlott azonban ennek a felszólításnak sem tett eleget. Közben a sértett rángatta az ajtót, de nem tudott kijutni. A vádlott az ajtót csak a kiérkező rendőrök felszólítására nyitotta ki és engedte el a sértettet.