BH 1992.2.102 A volt házastársak közös tulajdonában álló öröklakás használatánál, illetve a használati díj megállapításánál irányadó szempontok [Ptk. 140. §, 141. §, PK. 8. sz.].

A felek 1977. június 11-én kötöttek házasságot, melyből 1980. március 4-én Hajnalka nevű gyermekük született. Utolsó közös lakásuk egy + két félszobás, összkomfortos, 61 m2 alapterületű, közös tulajdonukban levő öröklakás volt.

A házasság már évek óta kiegyensúlyozatlan volt, 1984-ben szóbeszéd tárgyává vált, hogy a felperes harmadik személlyel tart kapcsolatot, ami a perben egyértelmű bizonyítást nem nyert. Ettől az időponttól azonban az alperes nagyobb mennyiségben fogyasztott alkoholt, ez a felek között durva vitákat eredményezett, amelyek miatt a felperes - a viták elkerülése érdekében - több ízben otthonából eltávozva más személyeknél töltötte az éjszakát. Tettlegesség az alperes részéről legutóbb 1988-ban fordult elő, ez azonban még nem vezetett az életközösség megszakításához. 1989. augusztus 8-án a felperes - előzetes megbeszélés nélkül - a közös lakásból a gyermekkel együtt elköltözött egy munkatársának egy szobás komfortos lakásába, melyet szívességi lakáshasználóként kizárólag ö és gyermeke lakott, és ahol saját bútorait is elhelyezte. A használat fejében a felperes csak a fenntartással járó költségeket viselte. Ezzel a felek életközössége végleg megszakadt, köztük békülésre nem került sor. A felperes eltávozásától kezdődően a közös lakás valamennyi kiadását, így a feleket közösen terhelő OTP-tartozás részleteit is az alperes fizette.

Az 1990. június 29-én megkötött bérleti szerződés szerint a felperes 1990. július 1. napjától egyévi időtartamra a munkáltatójától bérbe vette a Felszabadulás u. 20. szám alatti lakást.

Az alperes a felperes elköltözését követően a lakáson levő zárat lecserélte, de a felperes - saját nyilatkozata szerint - az új zárhoz kulcsra nem tartott igényt, sőt a régi kulcsot is visszaadta az alperesnek, és a lakásba való bejutást egyébként sem szorgalmazta, mert a lakáshasználat rendezését a bontóperre tartotta fenn.

A felperes a keresetében a házasság felbontását, Hajnalka nála való elhelyezését kérte és 1989. augusztus 1. napjától tartásdíjat igényelt. A keresetlevélben és az első tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a lakás megosztott használatára tart igényt, a tárgyaláson történt kioktatása után fenntartotta, hogy neki "az osztott lakáshasználat megfelel, ugyanis az a célja, hogy a lakást később eladják". Az osztott használat módját tekintve a nagyszoba és az északi fekvésű félszoba kizárólagos használatának a biztosítását kérte a bíróságtól. Az 1990. február 1-én kiterjesztett keresetében 1989. augusztus 1. napjától a lakás többlethasználati díja fejében havi 2000 forintot követelt az alperestől, majd az 1990. március 22-én megtartott tárgyaláson a lakáshasználattal összefüggő keresetét módosította, kérte a lakás kizárólagos használatát annak megállapításával, hogy az alperes a lakást elhelyezési igény nélkül legyen köteles elhagyni, a lakáshasználati jog ellenértékének megfizetéseként pedig 100 000 forintot ajánlott fel.

Az alperes a házasság felbontásával, a gyermekelhelyezéssel és a tartási kötelezettségének megállapításával egyetértett. Ellenkérelme a lakás megosztott használatára irányult, mégpedig úgy, hogy a bíróság öt a nagyszoba kizárólagos használatára jogosítsa fel, mivel különvagyoni bútorait ott tartja, és csak ott tudja elhelyezni. A kizárólagos lakáshasználat iránti felperesi követelést alaptalannak ítélte, annak való helytadás esetére azonban 300 000 forint lakáshasználatijog-ellenértéket követelt.

A városi bíróság ítéletével a házasságot felbontotta, Hajnalkát a felperesnél helyezte el, és az alperest 1989. augusztus 1-jétől kötelezte tartásdíj fizetésére, melynek hátralékos összegét is megállapította, és abba az időközben meghozott ideiglenes intézkedés folytán az alperes által megfizetett részleteket beszámította. A lakás használatát a felek között megosztotta, a felperest a két félszoba, az alperest a nagyszoba kizárólagos használatára jogosította fel, a mellékhelyiségek közös használata mellett.

A felperes lakáshasználati díj iránti kereseti kérelmének a bíróság nem adott helyt. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a különélés óta az alperes a teljes lakást használja, és mivel az osztott használat feltételei korábban is fennállottak, a felperesi követelésnek nincs jogalapja.

Az ítélet ellen a felperes fellebbezett. Elsődlegesen a kizárólagos lakáshasználat elrendelése, ennek nem teljesítése esetén pedig a nagyszoba és az északi fekvésű félszoba kizárólagos használatába adása iránt. Sérelmezte továbbá a lakáshasználati díj iránti követelését elutasító elsőfokú ítéleti rendelkezést is.