BH 1996.12.666 A munkavállalónak a munkáltatóéval azonos tevékenységi körű gazdasági társaságban való tevékeny közreműködése veszélyezteti a munkáltató gazdasági érdekeit, és alapot ad a rendkívüli felmondásra [Mt. 3. § (3) bek., 96. § (1) bek. b) pont].

A felperes 1979. augusztus 1-jétől állt az alperes, illetve a jogelődje alkalmazásában, a perbeli időben mintatermi ügyintéző munkakörben.

Az alperes 1994. október 3-án a felperes munkaviszonyát rendkívüli felmondással megszüntette. Az indokolás szerint a felperes az alperesével részben azonos tevékenységi körű betéti társaság tagjaként tevékenykedett, amely az alperes gazdasági érdekeit veszélyeztette. E munkavégzéssel kapcsolatos bejelentési kötelezettségének nem tett eleget, és a meghallgatásakor a társasági tagságáról is nemlegesen nyilatkozott.

A felperes az eredménytelen egyeztetést követően előterjesztett keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének a megállapítását és a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy a betéti társaság kültagjaként nem vett részt annak tevékenységében, munkadíjban sem részesült.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Megállapította, hogy a felperes mint mintatermi ügyintéző az alperesi árképzést, a beszállítók körét és a fizetőképes vevők körét is ismerte, így ezen ismereteit a betéti társaságban tényleges munkavégzés nélkül is hasznosíthatta. Így az alperes üzleti érdekeit sértő magatartást tanúsított a munkáltatóéval hasonló tevékenységet végző betéti társaságban való részvételével, amely a rendkívüli felmondás kellő indokául szolgált.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - annak helyes indokaira utalással - helybenhagyta.

A felperes felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértésre hivatkozással a jogerős határozat hatályon kívül helyezését és az új eljárás elrendelését kérte. Álláspontja szerint a betéti társaság kültagjaként, ún. csendestársként nem veszélyeztette az alperes érdekeit. Állította, hogy a társaságban semminemű tevékenységet nem végzett. Sérelmezte, hogy míg a társaság beltagjának munkaviszonyát az alperes közös megegyezéssel megszüntette, az alperes őt erre nem szólította fel, hanem azonnal rendkívüli felmondással élt.