BH 1989.5.201 Lényeges eljárási szabályt sért a bíróság, ha a tanúkat nem a felek jelenlétében hallgatja meg, s ezáltal nem teszi lehetővé, hogy azok a tanúkhoz kérdéseket intézhessenek, illetőleg ha az ellentétes tartalmú vallomások ellentmondásait a tanúk szembesítése útján nem kísérli meg feloldani [Pp. 173. § (3)-(4) bek.].

A felperes 2 225 000 Ft és késedelmi kamatai megfizetésére kérte kötelezni az alperest, előadva, hogy vele hosszú évek óta szerződéses kapcsolata van kis hűtőládák tárolására. Az 1984. évben 60 000 db - az alperes tulajdonát képező - kis hűtőládát kiselejtezett, és felszólította az alperest azok 4,5 millió forint ellenértékének megfizetésére. Az alperes azonban a fizetéstől elzárkózott. A felperes előadta, hogy mivel a selejtezésről az alperest nem értesítette, ezért csak a 4,5 millió forint 50 %-ának megfizetésére kérte kötelezni az alperest.

Az alperes a kereset elutasítását kérte, vitatta a követelés jogalapját és összegszerűségét is. Álláspontja szerint a felperes a selejtezéskor nem az alperes tulajdonát képező 60 000 db ládát semmisítette meg, hanem a sajátját. Az alperes tulajdonát képező ládák kiselejtezésére nem is lett volna joga. Végül arra hivatkozott, hogy a felperes nem jelölte meg, hogy milyen jogcímen kívánja a megsemmisített ládák értékének 50 %-át az alperessel megfizettetni.

Az elsőfokú bíróság szakértői bizonyítást rendelt el annak megállapítása érdekében, hogy a felperes 1984. január havában kinek a tulajdonában levő, milyen mennyiségű ládát selejtezett ki, és hogy a kiselejtezett ládáknak mi az értéke. A szakértői vélemény szerint a felperes az 1984. évben kétszer selejtezett, március hónapban 46 999 db-ot, melynek értéke 3 524 925 Ft volt, míg novemberben 5123 db selejtezésére került sor. A szakértő nem tudta megállapítani, hogy a kiselejtezett ládák kinek a tulajdonában voltak.

A felperes a szakértői vélemény alapján a kereseti követelését 3 524 925 Ft és kamata megfizetése iránt felemelte. Állította - és ezért kérte tanúként meghallgatni a felperesi vállalat volt főkönyvelőjét, valamint az alperesi vállalat igazgatóját -, hogy a selejtezésről tárgyaltak, és szóban megállapodtak.

Az elsőfokú bíróság meghallgatta a felperesi vállalat volt gazdasági igazgatóhelyettesét, aki tanúvallomásában azt állította, hogy az alperesi vállalat igazgatójával, K. J-val személyesen tárgyalt és a 60 000 db láda 1984. évi kiselejtezésében szóban megállapodtak. K. J-t külföldi tartózkodása miatt tanúként nem hallgatta meg, de figyelembe vette a nevezett írásbeli nyilatkozatát, amely szerint a felperessel szóban nem állapodott meg a 4,5 millió forint értékű göngyöleg kiselejtezésében.

Az elsőfokú bíróság ezt követően ítéletet hozott, a felperes keresetét elutasította, 66 750 Ft eljárási illeték, valamint 3512 Ft szakértői díj megfizetésére kötelezte. Indokolása szerint a felperes nem tudta bizonyítani, hogy a perbeli ládák selejtezésére az alperessel megállapodást kötött. Ugyanakkor a felperes nem vitatta, hogy az alperes tulajdonában levő ládákat selejtezett ki. Mindebből az elsőfokú bíróság azt a következtetést vonta le, hogy a felperes selejtezése nem volt jogos, és így az alperessel szemben előterjesztett kereseti követelése megalapozatlan. Megállapította azt is, hogy az alperes a felperes által kifizetett bérleti és használati díjjal jogalap nélkül nem gazdagodott, mert a felperessel megkötött szerződés alapján jogszerűen jutott ezekhez az összegekhez, így a felperes jogalap nélküli gazdagodás jogcímén előterjesztett keresetét sem találta alaposnak.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megváltoztatását és az alperesnek kereseti kérelme szerinti marasztalását. Hivatkozott arra, hogy a felek között négy bérleti szerződés jött létre, azonban a pénzügyi lebonyolítások kedvezőbbé tétele céljából, a bérleti szerződések időtartama alatt, a felperes megvásárolta az alperestől a göngyöleget, vagyis e szerződések alapján a bérleti időszakokon belül a tulajdonjogi viszonyok változtak. Erre tekintettel megítélése szerint nem a selejtezés időpontja a perdöntő a ládák tulajdonjoga megállapítása kérdésében, hanem az, hogy a ládák eredetileg az alperes tulajdonában voltak, melyeket 1978-ban bocsátott a felperes rendelkezésére, akkor is használt állapotban. Ez időpontra figyelemmel a 60 000 db láda selejtezését végre kellett hajtani, mert azok elhasználódtak. Állította, hogy a ládák selejtezését mindig az alperes nélkül végezték el, és - a perbeli esetet kivéve - az alperes soha sem vitatta sem a selejtezés té-nyét, sem a mennyiséget, sem annak összegszerűségét, és minden évben maradéktalanul elszámoltak. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság e kérdésben a tényállást egy egyoldalú írásbeli nyilatkozat alapján állapította meg, figyelmen kívül hagyva az ezzel ellentétes tanúvallomást.

A fellebbezésre adott ellenkérelmében az alperes az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.

A fellebbezés az alábbiak szerint alapos.