62013TJ0402[1]

A Törvényszék (negyedik tanács) 2014. november 25-i ítélete. Orange kontra Európai Bizottság. Verseny - Közigazgatási eljárás - Helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat - Arányosság - Megfelelő jelleg - Szükségesség - Önkényes jelleg hiánya - Indokolás. T-402/13. sz. ügy.

A TÖRVÉNYSZÉK ÍTÉLETE (negyedik tanács)

2014. november 25. ( *1 )

"Verseny - Közigazgatási eljárás - Helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat - Arányosság - Megfelelő jelleg - Szükségesség - Önkényes jelleg hiánya - Indokolás"

A T-402/13. sz. ügyben,

az Orange (székhelye: Párizs [Franciaország], képviselik: J.-P. Gunther és A. Giraud ügyvédek)

felperesnek

az Európai Bizottság (képviselik: A. Dawes és F. Ronkes Agerbeek, meghatalmazotti minőségben)

alperes ellen

a France Télécom SA-nak, illetve az Orange-nak, valamint a közvetlen vagy közvetett irányításuk alatt álló minden társaságnak címzett, az 1/2003/EK tanácsi rendelet 20. cikke (4) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2013. június 25-én és 27-én hozott C(2013) 4103 végleges és C(2013) 4194 végleges bizottsági határozatok megsemmisítése iránti kérelme tárgyában,

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács),

tagjai: M. Prek elnök (előadó), I. Labucka és V. Kreuschitz bírák,

hivatalvezető: S. Bukšek Tomac tanácsos,

tekintettel az írásbeli szakaszra és a 2014. június 18-i tárgyalásra,

meghozta a következő

Ítéletet

A jogvita előzményei

1. A felperes, az Orange (2013. július 1-jét megelőzően France Télécom SA), francia jog szerint bejegyzett, különösen elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásával foglalkozó részvénytársaság, ideértve a vállalkozások és természetes személyek részére nyújtott vezetékes- és mobiltelefon-szolgáltatást, és az internethez való hozzáférést. Az internet területén a felperes hozzáférési szolgáltató, ügyfelei a nemzeti hálózata, az "Orange Internet" közvetítésével kapcsolódnak az internethez. A felperes egyúttal internetes tartalom eljuttatására szolgáló, saját nemzetközi hálózatot üzemeltet "Open Transit International" néven, amely az Orange Internettel össze van kapcsolva, de más nemzetközi hálózatokkal is össze van kötve.

A francia versenyhatóság előtti eljárás

2. 2011. május 9-én a Cogent Communications Inc. és a Cogent Communications France (a továbbiakban együtt: Cogent) panaszt nyújtott be a francia versenyhatósághoz (a továbbiakban: Hatóság), bejelentve, hogy a felperes magatartása ellenkezik a code de commerce (kereskedelmi törvénykönyv) L. 420-2 cikkével és az EUMSZ 102. cikkel. A Cogent a nélkülözhetetlen eszközhöz való hozzáférés megtagadására, valamint "tromboning" gyakorlatok fennállására hivatkozott, valamint kifogásolta az összekapcsolási kapacitás gyengeségét, amelyet számára a felperes Párizsban (Franciaország) nyújtott, kifogásolta továbbá a "peering" megállapodások keretében a kiegészítő kapacitások számlázási politikájának végrehajtását, valamint hivatkozott a "körzetszámok/egyenrangú utak" terjedésének korlátozására és árprés alkalmazására.

3. 2012. szeptember 20-án a Hatóság elfogadta az internet-összeköttetés területén a kölcsönös összekapcsolási szolgáltatások ágazatában folytatott gyakorlatokra vonatkozó 12-D-18 határozatát. A Hatóság, miután megvizsgálta a Cogent által bejelentett gyakorlatokat és az érintett piacot, egyfelől lényegében úgy ítélte meg, hogy az említett gyakorlatok vagy nem bizonyítottak, vagy nem valósítanak meg erőfölénnyel való visszaélést, és másfelől első ránézésre pedig úgy vélte, hogy adott esetben csak az esetleges árprés miatt állhat fenn versenyre vonatkozó aggodalom. Lényegében elképzelhető volt, hogy a felperes által néhány független internetestartalom- és/vagy -alkalmazásszolgáltatónak az előfizetőihez való hozzáférésért számlázott díjak nagyon alacsony mértékét a Cogent nem tudja hasonlóképpen biztosítani, és így az árprést valósíthat meg. Az Orange Internet és az Open Transit International közötti kapcsolatok átláthatatlanságára figyelemmel a Hatóság megállapította, hogy nehéz meggyőződni e gyakorlat létezéséről. Erre az aggodalomra adott válaszként a felperes két kötelezettségvállalást javasolt, egyfelől az Orange Internet és az Open Transit International közötti belső útmutató megalkotására vonatkozót, másfelől az útmutató végrehajtásának a Hatóság vizsgálati egységei általi ellenőrzését, amely kötelezettségvállalásokat a Hatóság határozata kötelezővé tett.

A Bizottság vizsgálata

4. 2012. január 18-án az Európai Bizottság [az EK] 81. és [az EK] 82. cikkben meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet (HL L 1., 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.) 18. cikkének (2) bekezdése alapján információkéréssel fordult a felpereshez és annak lengyel leányvállalatához. Ezek az információkérések az Európai Gazdasági Térségben (EGT) az internet-összeköttetési szolgáltatások nyújtásával és a távközlési hálózatokhoz csatlakozott végfelhasználókhoz való hozzáféréssel kapcsolatos esetleges versenyellenes magatartásokra vonatkoztak. A felperes és annak lengyel leányvállalata 2012. február 15-én válaszolt ezekre a kérésekre.

5. 2013. június 25-én a Bizottság elfogadta a France Télécomnak, valamint a közvetlen vagy közvetett irányítása alatt álló minden társaságnak címzett, az 1/2003 rendelet 20. cikke (4) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2013. június 25-én hozott C(2013) 4103 végleges határozatot, elrendelve, hogy a címzettek vessék alá magukat helyszíni vizsgálatnak. A felperes cégnevének megváltozására tekintettel a Bizottság elfogadta az Orange-nak, valamint a közvetlen vagy közvetett irányítása alatt álló minden társaságnak címzett, az 1/2003 rendelet 20. cikke (4) bekezdésének alkalmazására vonatkozó eljárásban 2013. június 27-én hozott C(2013) 4194 végleges határozatot, elrendelve, hogy a címzettek vessék alá magukat helyszíni vizsgálatnak. A C(2013) 4103 végleges határozat és a C(2013) 4194 végleges határozat tartalma a címzettjeik meghatározása kivételével azonos (a továbbiakban együtt: megtámadott határozatok).

6. A megtámadott határozatok (3)-(10) preambulumbekezdése a következőképpen hangzik:

"(3) A Bizottság arra vonatkozó információkkal rendelkezik, hogy [a felperes] erőfölénnyel bírhat az internet-összeköttetési szolgáltatások nyújtása tekintetében egy vagy több érintett piacon.

(4) A Bizottság arra vonatkozó információkkal rendelkezik, hogy [a felperes] olyan gyakorlatokat folytathat, amelyek korlátozzák és/vagy csökkentik az internet-összeköttetési szolgáltatások minőségét az EGT-ben. Ilyen gyakorlat lehet:

a) »Tromboning«. [A felperes] kizárólag távoli helyeken engedheti egyes közvetítő szolgáltatóknak a hálózatához megfelelő kapacitással való kapcsolódást, még akkor is, ha a [felperes] és a szóban forgó közvetítő szolgáltató(k) jelen vannak és kapcsolódhatnának az EGT közelebbi helyein, ideértve azon állam vagy tagállam(ok) területét, ahol [a felperes maga] szélessávú internethozzáférési szolgáltatást nyújt; és/vagy

b) A hozzáférési pontok túlterhelődése. [A felperes] néhány közvetítő szolgáltatóval szemben megtagadhatja és/vagy késleltetheti a összekapcsolási kapacitás javítását, ami a már meglévő hozzáférési pontok túlterhelődéséhez vezet; és/vagy

c) Az utak terjedésének korlátozása. A közvetítő tevékenységei keretén belül az utak terjedésének korlátozásával [a felperes] arra kényszerítheti a közvetítő üzemeltetőket és a [tartalomterjesztő hálózatokat], hogy közvetlenül kapcsolódjanak [a felperes] hálózatához annak érdekében, hogy elérjék [ez utóbbi] végfelhasználóit, vagy hogy ugyanezen végfelhasználóknak elfogadható szintű minőséget biztosítsanak; és/vagy

d) Korlátozó forgalomarányok. [A felperes] a bemenő forgalom és kijövő forgalom között korlátozó forgalomarányokat alkalmazhat, amelyeknek a végfelhasználóknak szánt, a közvetítő üzemeltetőkhöz bemenő forgalmat korlátozó hatása lehet, és/vagy kérheti, hogy a közvetítő üzemeltetők az ezen arányon túlmenő bemenő forgalomért fizessenek; és/vagy

e) Árprés. [A felperesnek] a közvetítő üzemeltetőktől a hálózatához való hozzáférésért kért díja és [a felperes] saját közvetítő szolgáltatásaiért számlázott díjai közötti eltérés akkora lehet, hogy a [felperessel] egyenlő mértékben hatékony közvetítő üzemeltetők nem tudnak versenyezni bizonyos közvetítő szolgáltatások nyújtásáért.

(5) Ezenkívül a fenti (4) preambulumbekezdésben leírt gyakorlatok azzal a következménnyel járhatnak, hogy a független internetestartalom- és/vagy -alkalmazásszolgáltatókat a [felperes] végfelhasználóinak kiszolgálása során kedvezőtlen versenyhelyzetbe hozzák, összehasonlítva a hasonló tartalmak és/vagy alkalmazások [felperes] általi szolgáltatásával.

(6) A Bizottság arra vonatkozó információkkal rendelkezik, hogy a fenti (4) preambulumbekezdésben leírt gyakorlatok legalább 2005-től fennállhattak, és most is létezhetnek. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy e gyakorlatok ennél hosszabb időszak alatt is fennálltak.

(7) Ha ezen állítások megalapozottnak bizonyulnak, a fenti (4) preambulumbekezdésben leírt gyakorlatok az EUMSZ 102. cikk és az EGT-Megállapodás 54. cikke megsértésének minősülhetnek.

(8) Annak érdekében, hogy a Bizottság megvizsgálhassa a (4) preambulumbekezdésben leírt gyakorlatokra vonatkozó összes releváns tényt, és azt a hátteret, amelyben ezek bekövetkeztek, az 1/2003 rendelet 20. cikke szerinti helyszíni vizsgálatokat kell lefolytatni.

(9) A Bizottság arra vonatkozó információkkal rendelkezik, hogy a (4) preambulumbekezdésben leírt gyakorlatokat olyan megfontolások indokolják, amelyek a legszigorúbb bizalmas kezelés alá tartoznak, amely megfontolásokat csak [a felperes] felső vezetői és korlátozott számban bizalmas alkalmazottjai ismerik, [és hogy] az e gyakorlatokra és azok indokolására vonatkozó dokumentumok feltehetően a legnagyobb mértékben korlátozottak, és azokat bizonyos helyeken őrzik, és/vagy olyan formában tartják, amely helyszíni vizsgálat esetén megkönnyíti elrejtésüket, rendelkezésre nem bocsátásukat vagy megsemmisítésüket.

(10) A szóban forgó helyszíni vizsgálatok hatékonyságának biztosítása érdekében alapvető, hogy azokra a jogsértés(ek)ben való részvétellel gyanúsított vállalkozások előzetes értesítése nélkül kerüljön sor, és hogy egyidejűleg több helyszíni vizsgálatot folytassanak le."

7. A megtámadott határozatok 1. cikkének első bekezdése szerint:

"[A felperes], valamint minden általa közvetlenül vagy közvetve irányított vállalkozás köteles magát alávetni egy, az internetösszeköttetési szolgáltatások nyújtását illetően az EUMSZ 102. cikket és az EGT-Megállapodás 54. cikkét sértő magatartásokban való esetleges részvételére vonatkozó helyszíni vizsgálatnak."

8. A megtámadott határozatok 2. cikke szerint "[a] helyszíni vizsgálat 2013. július 9-én vagy nem sokkal ezt követően kezdődik".

9. A megtámadott határozatok 3. cikke pontosítja, hogy "[e] határozatot [a felpereshez], valamint minden általa közvetlenül vagy közvetve irányított vállalkozáshoz címezték[; a] jelen határozatot az EUMSZ 297. cikk (2) bekezdése értelmében a címzett vállalkozásokkal közvetlenül a helyszíni vizsgálat előtt közlik."

10. A helyszíni vizsgálat 2013. július 9-től 2013. július 13-ig tartott, és a felperes négy helyiségében zajlott le. 2013. július 17-én a Bizottság épületeiben megvizsgáltak egy merevlemezekről a vizsgálat alkalmával készített képmásolatot a felperes képviselőinek jelenlétében.

Az eljárás és a felek kérelmei

11. 2013. július 31-én a felperes benyújtotta a jelen keresetet.

12. Az előadó bíró jelentése alapján a Törvényszék (negyedik tanács) a szóbeli szakasz megnyitásáról határozott.

13. 2014. május 2-án a Törvényszék eljárási szabályzata 64. cikke 3. §-ának a) pontja szerinti pervezető intézkedés címén a Törvényszék írásbeli kérdést intézett a felpereshez, amelyre az a megadott határidőn belül válaszolt.

14. A Törvényszék a 2014. június 18-i tárgyaláson meghallgatta a felek szóbeli előadásait és a Törvényszék által feltett szóbeli kérdésekre adott válaszaikat.

15. A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

- semmisítse meg a megtámadott határozatokat;

- a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.

16. A Bizottság azt kéri, hogy a Törvényszék:

- utasítsa el a keresetet;

- a felperest kötelezze a költségek viselésére.

A jogkérdésről

17. Keresete alátámasztására a felperes két jogalapot hoz fel, amelyek lényegében egyfelől az arányosság elvének és a "megfelelő ügyintézés" elvének a megsértésén, másfelől pedig a megtámadott határozatok önkényes jellegén alapulnak.

A lényegében az arányosság elvének és a "megfelelő ügyintézés " elvének a megsértésére alapított, első jogalapról

18. A felperes vitatja a vizsgálati intézkedés alkalmazásának arányos és szükséges jellegét, mivel a Hatóság hasonló feltételezett jogsértésekre vonatkozóan vizsgálatot folytatott, és a felperes kötelezettségvállalásait elfogadó határozatot hozott, anélkül hogy az EUMSZ 102. cikk megsértését megállapította volna, és így a Bizottságot csak tájékoztatni kellett az eljárás Hatóság általi megnyitásáról és a véglegesen elfogadott határozatról. E tekintetben a felperes a ne bis in idem elvére hivatkozik, valamint a Bizottság azon kötelezettségére, hogy a "megfelelő ügyintézés" elve alapján gondosan és pártatlanul vizsgálja meg a szóban forgó ügy összes releváns elemét. A felperes álláspontja szerint a Hatóság határozata egyértelműen nem szól vizsgálati intézkedés mellett, mivel elsősorban különösen indokolt és részletes, másodsorban elutasítja a Hatósághoz benyújtott panaszban említett összes gyakorlatot, harmadsorban kedvező álláspontot tükröz a felperes magatartásával kapcsolatban, és negyedsorban a kötelezettségvállalásai végrehajtása során egyetlen incidenst sem jelentettek. A felperes a válaszában fenntartja, hogy a vizsgálati intézkedés alkalmazását nem lehet arányosnak tekinteni, mivel a Bizottság nem tekintett bele előzetesen a Hatóság előtt folyó eljárás aktájába.

19. A felperes továbbá úgy érvel, hogy még abban az esetben is, ha elfogadnánk, hogy megfelel az arányosság elvének az olyan helyszíni vizsgálat lefolytatása, amely már az uniós versenyjoggal összeegyeztethetőnek elismert olyan magatartásokat célozza, amelyek tekintetében a Bizottság számos információval rendelkezik, a Bizottság jogszerűen csupán kiegészítő információkat szerezhet be. A felperes úgy érvel, hogy ez nem állt fenn a jelen ügyben, mivel a Bizottság olyan vizsgálatot folytatott, amely végül csak olyan dokumentumokat eredményezhetett, amelyek a rendelkezésére álló aktában már megvoltak. E tekintetben a felperes azon körülményekre hivatkozik, hogy, elsősorban, a Bizottság a lefoglalt számítógépeken végzett vizsgálatai során a Hatóság vizsgálatához, illetve a vállalt kötelezettségekhez kötődő kulcsszavakat használta; másodsorban, a Bizottság a korábban a felpereshez intézett kérdőívre adott válaszokat foglalta le; harmadsorban pedig a vizsgálat során az egyetlen hivatalosan meghallgatott alkalmazottat a Hatóság korábban már meghallgatta.

20. Végül a felperes azzal az indokkal hivatkozik a vizsgálati intézkedés aránytalanságára, hogy a megtámadott határozatok (4) preambulumbekezdésében említett, jogsértésre vonatkozó feltételezések jellegüknél fogva nem titkosak. Hangsúlyozza, hogy azok mindegyike érinti a "peering"-politikáját, amely nyilvános, és az internetes oldalán mindenki számára elérhető. Az említett politika továbbá teljes mértékben megfelel a piaci szokásoknak, és átlátható a piaci szereplők számára. A felperes továbbá úgy érvel, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatot nem igazolhatja azon törekvés, hogy megismerjék a felperes politikájának indokait, mivel az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az erőfölénnyel való visszaélés fogalmának objektív tartalma van, és nem von magával ártó szándékot.

21. A Bizottság az első jogalap elutasítását kéri.

22. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint az arányosság elve, amely az uniós jog általános elvei közé tartozik, megköveteli, hogy az uniós intézmények aktusai ne haladják meg a kitűzött cél elérésére alkalmas és ahhoz szükséges mértéket, azaz amennyiben több megfelelő intézkedés közül lehet választani, a kevésbé korlátozó jellegűt kell igénybe venni, és az okozott hátrányok nem lehetnek aránytalanok az elérendő célokhoz képest (lásd ebben az értelemben: 1990. november 13-i Fedesa és társai ítélet, C-331/88, EBHT, EU:C:1990:391, 13. pont; 2005. július 14-i Hollandia kontra Bizottság ítélet, C-180/00, EBHT, EU:C:2005:451, 103. pont).

23. Ezenkívül, helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatról lévén szó, az arányosság elvének tiszteletben tartása feltételezi, hogy a tervezett intézkedések a szóban forgó helyszíni vizsgálat által követett célokhoz képest nem járnak aránytalan és elviselhetetlen hátrányokkal (lásd ebben az értelemben: 2002. október 22-i Roquette Frères ítélet, C-94/00, EBHT, EU:C:2002:603, 76. pont). Ugyanakkor a Bizottságnak az egyszerű meghatalmazás alapján elvégzett helyszíni vizsgálat és a határozattal elrendelt helyszíni vizsgálat közötti választása nem függ olyan körülményektől, mint a rendkívül súlyos helyzet fennállása, különleges sürgősség vagy az abszolút titoktartás szükségessége, hanem az adott eset sajátosságainak megfelelő vizsgálat követelményeinek van alávetve. Következésképpen azon helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat, amely kizárólag arra irányul, hogy a Bizottság számára lehetővé tegye a Szerződés esetleges megsértése fennállásának megítéléséhez szükséges bizonyítékok összegyűjtését, nem sérti az arányosság elvét (lásd ebben az értelemben: 1980. június 26-i National Panasonic kontra Bizottság ítélet, 136/79, EBHT, EU:C:1980:169, 28-30. pont; a fent hivatkozott Roquette Frères ítélet, EBHT, EU:C:2002:603, 77. pont).

24. Az állandó ítélkezési gyakorlatból kitűnik továbbá, hogy főszabály szerint a Bizottság feladata annak eldöntése, hogy valamely információ szükséges-e a versenyszabályok megsértésének feltárásához, és abban az esetben is, ha már rendelkezésére állnak jogsértés fennállására utaló valószínűsítő körülmények, sőt erre vonatkozó bizonyítékok, a Bizottság indokoltan szükségesnek tarthatja olyan kiegészítő vizsgálatok elrendelését, amelyek lehetővé teszik számára a jogsértésnek vagy annak időtartamának pontosabb meghatározását (lásd ebben az értelemben: 1989. október 18-i Orkem kontra Bizottság ítélet, 374/87, EBHT, EU:C:1989:387, 15. pont; Roquette Frères ítélet, fenti 23. pont, EBHT, EU:C:2002:603, 78. pont).

25. Jelen jogalapot úgy lehet érteni, mint amely egyszerre fogalja magába a megtámadott határozatok megfelelő jellegének, azaz a követett célok elérésére való alkalmasságuknak, valamint a szükségességüknek a vitatását, amely utóbbi a tervezett vizsgálati intézkedéshez képest kevésbé korlátozó másik lehetőség hiányát foglalja magában. A Törvényszék ennélfogva úgy véli, hogy a felperes jelen jogalap keretében előadott érvelését célszerű két külön részre bontani aszerint, hogy az a megtámadott határozatok megfelelőségét, illetve szükségességét vitatja.

A jogalap első, a megtámadott határozatok megfelelő jellegére vonatkozó részéről

26. A felperes érvelését úgy lehet tekinteni, hogy az a megtámadott határozatok megfelelő jellegét lényegében azért vitatja, mert a Hatóság már lefolytatott egy vizsgálatot, amely azzal zárult, hogy a felperes magatartása nemcsak a francia versenyjoggal, hanem az EUMSZ 102. cikkel is összeegyeztethető. A felperes elemzésével így lényegében azt állítja, hogy a jelen ügy körülményei között és a Hatóság határozatában foglalt elemzésre tekintettel a felperes magatartásának az EUMSZ 102. cikkel való összeegyeztethetőségének vizsgálatára vonatkozó, a megtámadott határozatokkal elérni kívánt célokat már elérték, és következésképpen az említett határozatokat nem lehet a követett célok elérésére alkalmasnak tekinteni.

27. Meg kell azonban állapítani, hogy egy ilyen érvelés követése azt eredményezné, hogy azzal az indokkal kap a vizsgálati intézkedés nem megfelelő intézkedésnek történő minősítést, hogy a jogsértésre vonatkozó feltételezések már nemzeti szintű vizsgálat tárgyát képezték, ami nyílt ellentmondásban állna az állandó ítélkezési gyakorlattal, amely értelmében a Bizottságot főszabály szerint nem köti valamely nemzeti bíróság vagy nemzeti hatóság által az EUMSZ 101. cikk (1) bekezdésének és az EUMSZ 102. cikknek az alkalmazása során hozott határozat. A Bizottság tehát az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alapján bármikor egyedi határozatot hozhat, még akkor is, ha a megállapodás vagy magatartás már egy nemzeti bíróság határozatának tárgyát képezi, és a Bizottság által elfogadni szándékozott határozat ellentmondásban áll az említett bírósági határozattal (2000. december 14-i Masterfoods és HB ítélet, C-344/98, EBHT, EU:C:2000:689, 48. pont; 2007. március 8-i France Télécom kontra Bizottság ítélet, T-339/04, EBHT, EU:T:2007:80, 79. pont; 2008. április 10-i Deutsche Telekom kontra Bizottság ítélet, T-271/03, EBHT, EU:T:2008:101, 120. pont).

28. A keresetlevélben foglalt, a ne bis idem elvére való utalásnak sem lehet helyt adni, amennyiben a hivatkozást a megtámadott határozatok megfelelő jellege vitatásának alátámasztásául, lényegében azzal az indokkal adták elő, hogy nem megfelelő olyan magatartásra vonatkozóan vizsgálati intézkedést lefolytatni, amely tekintetében megállapították a felperes felelősségének hiányát.

29. Kétségtelen, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a versenyjogi bírságok kiszabására irányuló eljárásokban a ne bis in idem elvét tiszteletben kell tartani. A versenyjog területén ezen elv tiltja, hogy egy vállalkozást olyan versenyellenes magatartás miatt marasztaljanak el vagy vonjanak újból eljárás alá, amely miatt vele szemben egy már meg nem támadható korábbi határozatban szankciót szabtak ki, vagy amellyel kapcsolatban egy ilyen határozatban megállapították a felelősségének hiányát (lásd: 2012. február 14-i ítélet, Toshiba Corporation és társai, C-17/10, EBHT, EU:C:2012:72, 94. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

30. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a tagállami versenyhatóságok nincsenek felhatalmazva arra, hogy olyan határozatot hozzanak, amely nem állapítja meg valamely vállalkozásnak az EUMSZ 101. cikk vagy az EUMSZ 102. cikk megsértéséért való felelősségét, azaz az említett cikk megsértésének a hiányát állapítja meg, mivel mind az 1/2003 rendelet megfogalmazásából és rendszeréből, mind pedig az e rendelet által követett célkitűzésből kitűnik, hogy az EUMSZ 101. cikk vagy az EUMSZ 102. cikk megsértésének a hiányát csak a Bizottság állapíthatja meg, még akkor is, ha e cikket valamely nemzeti versenyhatóság által folytatott eljárásban alkalmazzák (lásd ebben az értelemben: 2011. május 3-i Tele2 Polska ítélet, C-375/09, EBHT, EU:C:2011:270, 20-30. pont). A Bíróság e tekintetben kiemelte különösen, hogy egy ilyen "nemleges" érdemi határozat nemzeti versenyhatóság általi elfogadása veszélybe sodorhatná az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk egységes alkalmazását, amely az 1/2003 rendelet egyik, annak (1) preambulumbekezdésében kiemelt célja, mivel egy ilyen határozat akadályozhatná a Bizottságot abban, hogy később megállapítsa, hogy a szóban forgó magatartás az uniós jog e rendelkezéseibe ütköző jogsértésnek minősül (a fent hivatkozott Tele2 Polska ítélet, EU:C:2011:270, 28. pont).

31. Következésképpen, amikor egy tagállami versenyhatóság az 1/2003 rendelet 5. cikke alapján kötelezettségvállalásokat fogad el, vagy azt állapítja meg, hogy nincs helye beavatkozásnak, akkor e versenyhatóságot nem lehet úgy tekinteni, mintha az egy, az EUMSZ 101. cikk vagy az EUMSZ 102. cikk megsértésének hiányát megállapító határozatot fogadott volna el. Következésképpen a jelen ügy körülményei között a felperes a ne bis in idem elvének alkalmazása érdekében nem hivatkozhat megalapozottan a Hatóság vele szemben hozott határozatára.

32. Ezenkívül a felperes érvelése úgy is érthető, hogy az a vizsgálati intézkedés megfelelő jellegét azon az alapon vitatja, hogy a Bizottságot az 1/2003 rendelet 11. cikkének (4) bekezdése alapján tájékoztatták a Hatóság határozattervezetéről, és az nem élt az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdésében biztosított azon lehetőséggel, hogy saját maga indítson eljárást, átvéve a Hatóságtól annak hatáskörét. Úgy tűnik, hogy a felperes ebből arra következtet, hogy a Bizottság vagy úgy tekintette, hogy a Hatóság határozata megfelel az EUMSZ 102. cikknek, vagy pedig úgy, hogy az ügy nem figyelemre méltó. E tekintetben a felperes kéri a Törvényszéket, hogy pervezető intézkedés címén a Törvényszék kérje fel a Bizottságot, hogy terjessze elő a Hatóság határozattervezetének közlését követő esetleges írásbeli észrevételeit.

33. E tekintetben emlékeztetni kell egyfelől arra, hogy az 1/2003 rendelet 11. cikkének (4) bekezdése értelmében:

"[a] tagállamok versenyhatóságai legkésőbb 30 nappal a jogsértés befejezésére felszólító határozat elfogadása, kötelezettségvállalások elfogadása vagy a csoportmentességről szóló rendeletből származó előny visszavonása előtt értesítik a Bizottságot. E célból a Bizottság rendelkezésére bocsátják az ügy összefoglalását, a tervezett határozatot vagy ennek hiányában a tervezett eljárás menetéről szóló bármely dokumentumot. Ez az információ rendelkezésre bocsátható más tagállamok versenyhatóságai számára is. A Bizottság kérelmére az eljáró versenyhatóság a Bizottság rendelkezésére bocsátja az ügy értékeléséhez szükséges, birtokában lévő egyéb dokumentumokat. A Bizottsághoz eljuttatott információ rendelkezésre bocsátható más tagállamok versenyhatóságai számára is. A nemzeti versenyhatóságok [az EUMSZ 101. cikk] vagy [az EUMSZ 102. cikk] alapján az általuk kezelt ügy értékeléséhez szükséges információkat egymás között is kicserélhetik."

34. Másrészről az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése kimondja:

"[h]a a Bizottság a III. fejezet alapján hozott határozat elfogadására irányuló eljárást kezdeményez, a tagállamok versenyhatóságainak megszűnik az a jogköre, hogy [az EUMSZ 101. cikket] vagy [az EUMSZ 102. cikket] alkalmazzák. Amennyiben az egyik tagállam versenyhatósága már eljár az ügyben, úgy a Bizottság csak a nemzeti versenyhatósággal történt konzultációt követően indíthat eljárást."

35. E két rendelkezés együttes értelmezéséből kétségtelenül kitűnik, hogy az 1/2003 rendelet 11. cikkének (4) bekezdése alapján a nemzeti versenyhatóság részéről küldött határozattervezeteknek a Bizottság általi átvétele, alkalmat adhat a Bizottság számára arra, hogy gyakorolja az előjogát és az ugyanezen rendelet 11. cikkének (6) bekezdése által ráruházott diszkrecionális jogkörét, hogy valamely ügyet átvegyen egy tagállami versenyhatóságtól, amelynek így ezen ügyben megszűnik az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó hatásköre.

36. A fentiekből azonban nem következik, hogy abban az esetben, ha a Bizottság nem osztja az EUMSZ 101. cikk és az EUMSZ 102. cikk alkalmazására vonatkozó azon értékelést, amelyet egy tagállami versenyhatóság által közölt határozattervezetben fejtettek ki, illetve abban az esetben, ha erre vonatkozó kétségei merülnek fel, a Bizottságnak szükségképpen eljárást kellene indítania az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján, és a fentiekből az sem következik, hogy az eljárás megindításának hiánya akadályozza azt, hogy a Bizottság később saját vizsgálatot indíthasson, avégett hogy más eredményre jusson, mint amelyre az említett versenyhatóság jutott.

37. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a Bizottság, amelyet az EUMSZ 105. cikk (1) bekezdése azzal a feladattal ruházott fel, hogy felügyelje az EUMSZ 101. cikkben és az EUMSZ 102. cikkben megállapított elvek alkalmazását, az Unió versenypolitikája irányvonalának meghatározására és érvényesítésére hivatott. A Bizottság, annak érdekében, hogy e feladatának hatékonyan eleget tehessen, megállapíthatja az eléje terjesztett panaszok fontossági sorrendjét, és e tekintetben diszkrecionális jogkörrel rendelkezik (1999. március 4-i Ufex és társai kontra Bizottság ítélet, C-119/97 P, EBHT, EU:C:1999:116, 88. pont; 2001. május 17-i IECC kontra Bizottság ítélet, C-449/98 P, EBHT, EU:C:2001:275, 36. pont). A Törvényszék szerint ugyanerről van szó az 1/2003 rendelet 11. cikke (6) bekezdésének alkalmazása esetén.

38. Ezen értelmezést egyébként az az irányvonal is megerősíti, amelyet a Bizottság a versenyhatóságok hálózatán belüli együttműködésről szóló közleménye (HL 2004. C 101., 43. o.) (54) bekezdésének b) pontjában fejtett ki, amely értelmében egy ilyen beavatkozásnak csak akkor van helye, ha a közölt határozattervezet kifejezett ellentétben áll az állandó ítélkezési gyakorlattal. Következésképpen az említett közleményből nem lehet arra következtetni, hogy a Bizottság minden olyan körülmények között kötelezni kívánta volna magát a beavatkozásra, amikor a közölt határozattervezetnek az EUMSZ 101. cikkel és az EUMSZ 102. cikkel való összeegyeztethetőségét illetően kétsége áll fenn.

39. Így az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdése alapján való bizottsági beavatkozás hiánya nem tekinthető úgy, hogy a Bizottság elismeri a Hatóság határozatának az EUMSZ 102. cikkre tekintettel való megalapozottságát.

40. Ebből következően a Bizottság által folytatott vizsgálat megfelelő jellegére vonatkozó semmilyen következtetés nem vonható le abból a körülményből, hogy a Bizottság, miután a nemzeti versenyhatóság hasonló tárgyú határozattervezetét közölték vele, nem élt az 1/2003 rendelet 11. cikkének (6) bekezdésében biztosított előjogával.

41. Az előbbiekből az következik, hogy a megtámadott határozatok megfelelő jellegét illetően felhozott kritika nem megalapozott, és ennélfogva a jogalap első részét el kell utasítani anélkül, hogy a felperes fenti 32. pontban említett, pervezető intézkedés iránti kérelmének helyt kellene adni.

A megtámadott határozatok szükséges jellegére vonatkozó, második részről

42. A megtámadott határozatok szükséges jellegét a felperes két okból vitatja. Egyfelől a felperes arra hivatkozva vitatja a megtámadott határozatok szükségességét, hogy létezett egy, a vizsgálati intézkedés elfogadásánál kevésbé korlátozó másik lehetőség, azaz a Hatóság előtt folyó eljárás aktájának vizsgálata, és előadja, hogy a Bizottság, mivel ilyen vizsgálatot nem folytatott le, elmulasztotta a jelen ügy minden releváns elemét gondosan és pártatlanul megvizsgálni, és ezáltal megsértette a "megfelelő ügyintézés" elvét is. Másfelől a felperes azért vitatja a vizsgálati intézkedés szükséges jellegét, mivel az olyan információkra vonatkozott, amelyek már a Bizottság birtokában voltak, illetve amelyeket a Bizottság az említett helyszíni vizsgálat lefolytatása nélkül is beszerezhetett volna.

- A megtámadott határozatoknál kevésbé korlátozó másik lehetőség fennállására, valamint a megfelelő ügyintézés elvének a megsértésére alapított kifogásról

43. Válaszában a felperes azt állítja "hogy a célja eléréséhez a Bizottság számára létezett egy kevésbé korlátozó eszköz is (ha a nemzeti eljárásra támaszkodik), amelyet a Bizottság figyelmen kívül hagyott, [és amely] természetesen nem sértette volna a Bizottság arra vonatkozó lehetőségét, hogy miután ezen információkat összegyűjtötte és megvizsgálta, az ügy teljes ismeretében döntsön arról, hogy arányos lenne-e még a helyszíni vizsgálat lefolytatása". Ami a Bizottság arra vonatkozó lehetőségét érinti, hogy a Hatóság iratait közöljék vele, az 1/2003 rendelet 11. cikkének (4) bekezdésén túl a felperes ugyanezen rendelet 18. cikkének (6) bekezdésére és 20. cikkének (4) bekezdésére hivatkozik.

44. A Bizottság úgy határozott, hogy elveti ezt az érvelést, és hangsúlyozza, hogy ellenkezik az eljárási szabályzat 48. cikkével a válaszban az 1/2003 rendelet 18. cikkének (6) bekezdésére és 20. cikkének (4) bekezdésére való hivatkozás, és ennélfogva azt elfogadhatatlannak kell nyilvánítani.

45. Először is ezen, a válasz szakaszában benyújtott érvelésnek az elfogadhatatlanságát illetően emlékeztetni kell arra, hogy az eljárási szabályzat 44. cikke 1. §-a c) pontjának és 48. cikke 2. §-ának együttes rendelkezéseiből kitűnik, hogy a keresetlevélnek tartalmaznia kell a jogvita tárgyát és a felhozott jogalapok rövid ismertetését, és hogy az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel. Azon jogalapot vagy érvet azonban, amely valamely korábban közvetlenül vagy közvetve a keresetlevélben kifejtett jogalap kiterjesztésének minősül, és amely ahhoz szorosan kapcsolódik, elfogadhatónak kell tekinteni (lásd: 2007. március 14-i Aluminium Silicon Mill Products kontra Tanács ítélet, T-107/04, EBHT, EU:T:2007:85, 60. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

46. A jelen ügyben ki kell emelni, hogy a keresetlevélben hosszú fejtegetés szerepelt a Hatóság határozatának létezéséről, továbbá azon körülményről, hogy azt a "megfelelő ügyintézés" elve alapján figyelembe kellett volna venni, valamint a megtámadott határozatoknak pusztán az említett határozat létezése miatti aránytalan jellegéről. Ebből következik, hogy a felperes a Hatóság határozatának létezésére támaszkodva már a keresetlevél benyújtásának szakaszában vitatta a megtámadott határozatok különböző alkotóelemeinek aránytalanságát. Következésképpen a válaszban szereplő, a vizsgálati intézkedés szükségességét amiatt megkérdőjelező érvelés, hogy a Bizottságnak lehetősége volt betekinteni a Hatóság előtt folyó eljárás aktájába - ideértve azt is, amennyiben a felperes az 1/2003 rendelet 18. cikkének (6) bekezdésére és 20. cikkének (4) bekezdésére hivatkozik -, a keresetlevélben felhozott jogalap kiterjesztésének minősül (lásd ebben az értelemben: 2004. november 18-i Ferriere Nord kontra Bizottság ítélet, T-176/01, EBHT, EU:T:2004:336, 136. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

47. Ezenkívül csak az ellenkérelem olvasásakor tűnhetett fel a felperes számára annak a lehetősége, hogy a Bizottság a megtámadott határozatok elfogadását megelőzően nem kérte a Hatóság előtt folyó eljárás aktájának megküldését. A Bizottság az ellenkérelemben kihangsúlyozza ugyanis, hogy a megtámadott határozatok elfogadásának időpontjában nem rendelkezett a Hatóság előtt folyó eljárás aktájának irataival, és nem volt köteles ezen iratokat beszerezni a Hatósággal folytatott együttműködés keretében. Következésképpen a válaszban lévő érvelést is úgy kell tekinteni, hogy az már az eljárás során felmerült ténybeli helyzeten alapul, és e tekintetben az eljárási szabályzat 48. cikkének is megfelel.

48. Másodsorban és az ügy érdemét illetően meg kell vizsgálni, hogy a Hatóság előtt folyó eljárás aktájának a Bizottság való közlése a vizsgálati intézkedés alkalmazásánál kevésbé korlátozó, ám ugyanolyan hatékony másik lehetőség lehetett volna-e, amely a Bizottság által vizsgált feltételezett jogsértésekre vonatkozó kiegészítő információk megszerzésének a Bizottság által követett jogos célját is eléri.

49. Ezenkívül hangsúlyozni kell e vizsgálatnak a gondossági kötelezettség tekintetében való jelentőségét, amelyre a felperes a "megfelelő ügyintézés" elve alatt a beadványaiban hivatkozik, és amely szerint a Bizottság kötelezettsége, hogy az adott ügy minden releváns körülményét gondosan és pártatlanul vizsgálja meg (lásd: 1991. november 21-i Technische Universität München ítélet, C-269/90, EBHT, EU:C:1991:438, 14. pont; 2013. szeptember 16-i ATC és társai kontra Bizottság ítélet, T-333/10, EBHT, EU:T:2013:451, 84. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

50. Elsősorban meg kell jegyezni, hogy a megtámadott határozatoknak a Hatóság határozatával való összehasonlításából kitűnik, hogy nagy a hasonlóság a vonatkozó vizsgálatok tárgyát képező magatartások jellegét illetően, mivel e magatartások a hálózathoz való hozzáférés korlátozásával ("tromboning", az utak terjedésének korlátozása), az említett hálózatokhoz való hozzáférés díjszabásával (a kiegészítő kapacitások nyújtásának a számlázása, korlátozó forgalomarányok és árprés), valamint a felperes által kínált tartalom javára való megkülönböztetéssel kapcsolatos gyakorlatokban állnak. Így a Bizottság vizsgálata alapvetően a nagyobb földrajzi és időbeli kiterjedése tekintetében tér el a Hatóság által folytatott vizsgálattól.

51. Másodsorban, amint a fenti 33. pontban már ki lett hangsúlyozva, a Bizottságnak jogában állt az 1/2003 rendelet 11. cikkének (4) bekezdése alapján való tájékoztatását követően azt kérni a Hatóságtól, hogy tájékoztassa őt az aktájában szereplő elemekről.

52. E tekintetben ki kell emelni, hogy az 1/2003 rendelet 12. cikke (1) bekezdésének alkalmazásakor a Bizottságnak főszabály szerint joga lett volna bizonyítékként felhasználni a Hatóság aktájában szereplő elemeket. Ugyanis, noha ugyanezen cikk (2) bekezdésében az áll, hogy "[a]z átadott információ bizonyítékként kizárólag [az EUMSZ 101. cikk] vagy [az EUMSZ 102. cikk] alkalmazása céljából, és csak olyan tárgyban használható fel, amellyel kapcsolatban az átadó hatóság azt gyűjtötte [...]", a Bizottság által feltételezett jogsértések lényegében megegyeznek a Hatóság határozatában érintett jogsértésekkel, és csak nagyobb földrajzi és időbeli kiterjedésük révén különböznek azoktól. Így az 1/2003 rendelet 12. cikkének (2) bekezdésében szereplő fenntartás nem képezte volna a Hatóság által közölt dokumentumok Bizottság általi felhasználásának akadályát.

53. Harmadsorban hangsúlyozni kell, hogy a gondossági kötelezettség Bizottság általi tiszteletben tartása a jelen ügy körülményei között különös jelentősséggel bírt, annál is inkább, mivel az ítélkezési gyakorlat mérlegelési mozgásteret biztosít a Bizottság számára az 1/2003 rendelet 20. cikke (4) bekezdésének alkalmazásakor e rendelkezés hatékony érvényesülésének megőrzése érdekében (lásd ebben az értelemben és analógia útján: 2005. november 17-i Minoan Lines kontra Bizottság végzés, C-121/04 P, EU:C:2005:695, 36. pont). Ilyen körülmények között ugyanis az uniós jogrend által biztosított garanciáknak a közigazgatási eljárásban való tiszteletben tartása még inkább alapvető fontosságú, amely garanciák között szerepel a hatáskörrel rendelkező intézmény arra vonatkozó kötelezettsége, hogy az adott ügy valamennyi releváns elemét gondosan és pártatlanul vizsgálja meg (lásd ebben az értelemben: 2003. szeptember 30-i Atlantic Container Line és társai kontra Bizottság ítélet, T-191/98 és T-212/98-T-214/98, EBHT, EU:T:2003:245, 404. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; ATC és társai kontra Bizottság ítélet, fenti 49. pont, EU:T:2013:451, 84. pont).

54. Végül negyedsorban a jelen ügyben e kötelezettség tiszteletben tartása annál is inkább jelentős, mivel az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése alapján a Bizottságot megillető helyszíni vizsgálati jogköröknek valamely vállalkozásnál történő gyakorlása a vállalkozás magánélethez, magánlakáshoz és magánlevelezéshez való jogába történő nyilvánvaló beavatkozásnak minősül (lásd ebben az értelemben: 2006. március 30-i Strintzis Lines Shipping kontra Bizottság végzés, C-110/04 P, EU:C:2006:211, 32. és 33. pont).

55. A jelen ügyben kétségtelenül sajnálatosnak tűnhet legalábbis az, hogy a Bizottság rögtön vizsgálati intézkedés mellett döntött, anélkül hogy előtte ellenőrizte volna azon információkat, amelyeket a Hatóság hasonló magatartások tekintetében meg tudott szerezni.

56. Ugyanakkor a megtámadott határozatok emiatt nem lehetnek jogellenesek. Ugyanis a jelen ügy körülményei között, és ahogyan a Bizottság helyesen érvelt, a Hatóság rendelkezésére álló akta vizsgálata nem minősült másik lehetőségnek egy vizsgálati intézkedés alkalmazásához képest, mivel a Hatóság semmilyen helyszíni vizsgálatot nem folytatott a felperes helyiségeiben, tehát a határozata csak a felperes által önként szolgáltatott információkon alapult.

57. Így a jelen ügy körülményei között egy megfelelő és hatékony vizsgálat szükségessége alkalmas volt a helyszíni vizsgálathoz való folyamodás igazolására, mivel kizárólag ez az intézkedés tette lehetővé a Bizottság számára, hogy begyűjtse azokat az információkat, amelyeket a felperes a természetüknél fogva lehet, hogy nem mutatott volna be önként a Hatóság előtti eljárásban.

58. E tekintetben a Bizottság úgy érvel, hogy a vizsgálati intézkedés egyik tárgyát olyan dokumentumok képezték, amelyek a felperes kereskedelmi stratégiájára vonatkoztak, és esetlegesen feltárhatták a verseny kizárásának a szándékát vagy egy erre vonatkozó tervet.

59. Márpedig, a felperes állításával ellentétben, az ilyen elemek relevánsak lehetnek a Bizottság által feltételezett jogsértésekre vonatkozó vizsgálathoz.

60. Nem vitatott, amint arra a felperes hivatkozik, hogy a visszaélés fogalmának objektív tartalma van, és nem von magával ártó szándékot (2000. december 12-i Aéroports de Paris kontra Bizottság ítélet, T-128/98, EBHT, EU:T:2000:290, 173. pont).

61. Ugyanakkor ebből nem lehet arra következtetni, hogy a felperesnek a kereskedelmi stratégiájának elfogadásakor fennálló szándékára vonatkozó elemek nem relevánsak. Amint a Bíróságnak már volt alkalma hangsúlyozni, amikor a Bizottság valamely erőfölényben lévő vállalkozás magatartását értékeli, mivel e vizsgálat elengedhetetlen az erőfölénnyel való visszaélés fennállásának megállapításához, az említett vállalkozás által folytatott kereskedelmi stratégiát is szükségképpen értékelnie kell. Ezzel összefüggésben természetes, hogy a Bizottság szubjektív jellegű tényezőkre hivatkozik, vagyis a szóban forgó kereskedelmi stratégiát alátámasztó okokra. Következésképpen, noha a Bizottság az EUMSZ 102. cikk alkalmazásakor semmiképpen nem köteles bizonyítani az erőfölényben lévő vállalkozás versenyellenes szándékának fennállását, e szándék figyelembe vehető (2012. április 19-i Tomra Systems és társai kontra Bizottság ítélet, C-549/10 P, EBHT, EU:C:2012:221, 17-21. pont).

62. Ugyanezen okoknál fogva el kell utasítani a felperes azon érvelését, amely azon az alapon vitatja a vizsgálati intézkedés szükségességét, hogy a keresett információk nyilvános jellegűek, vagy már a Bizottság rendelkezésére álltak a korábbi tájékozatáskéréseire adott válaszok folytán.

63. Ugyanis, feltéve azt - ahogy a felperes állítja -, hogy a megtámadott határozatokban említett feltételezett összes jogsértés a felperes "peering" politikájából ered, és hogy e politika sajátosságai nyilvános jellegűek, ugyanez nem mondható el az esetleges versenyellenes indítékokról, amelyek e politika elfogadásához vezethettek. Az ilyen indítékokat feltáró tényezők jellegüknél fogva titkosak, és csekély annak a valószínűsége, hogy kitűnhetnek a felperes politikájának nyilvános bejelentéséből, és egyáltalán nem állapítható meg, hogy azok a felperesnek a Bizottság hozzá intézett információkéréseire adott válaszaiban szerepeltek.

64. Következésképpen a fentiek összességére tekintettel meg kell állapítani, hogy a Bizottság ésszerűen vélhette úgy, hogy a megtámadott határozatok elfogadása idején nem létezett másik, a vizsgálati intézkedés alkalmazásához képest kevésbé korlátozó lehetőség. Ebből az következik, hogy a Bizottság e tekintetben nem sértette meg az arányosság elvét, és a jelen ügy körülményeire tekintettel a gondossági kötelezettséget sem.

65. Következésképpen az első kifogást el kell utasítani.

- Azon kifogásról, amely szerint a Bizottság nem keresett új információkat

66. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság jogszerűen csak kiegészítő információkat kereshet a már a birtokában lévő információkhoz képest. A felperes úgy érvel, hogy a Bizottság olyan vizsgálatot hajtott végre, amelynek az eredménye csak olyan dokumentumokhoz vezethetett, amelyeket a már a rendelkezésére álló akta vagy a Hatóság aktája tartalmazott, amelyhez hozzáférhetett. Ezen érvelés alátámasztására a felperes előadja, hogy a Bizottság a lefoglalt számítógépek vizsgálata során olyan kulcsszavakat használt, és olyan dokumentumokat foglalt le, amelyek a Hatóság kérdéseire adott válaszokhoz, a Bizottság korábbi információkéréseire adott válaszokhoz, valamint a Hatóság előtt általa tett kötelezettségvállaláshoz kapcsolódtak. A felperes megjegyzi továbbá, hogy azon egyetlen alkalmazottat, aki a Bizottság általi hivatalos meghallgatás alanya volt, a Hatóság már kihallgatta.

67. Így lényegében a felperes a megtámadott határozatok szükségességét azon az alapon vitatja, hogy a vizsgálat már a Bizottság rendelkezésére álló információkra irányult, vagy olyan információkra, amelyek a Hatóság aktájának a vizsgálata révén a rendelkezésére állhattak.

68. A fenti 24. pontban említett ítélkezési gyakorlat értelmében főszabály szerint a Bizottság feladata annak eldöntése, hogy valamely információ szükséges-e a versenyszabályok megsértésének feltárásához, és abban az esetben is, ha már rendelkezésére állnak jogsértés fennállására utaló valószínűsítő körülmények, sőt erre vonatkozó bizonyítékok, a Bizottság indokoltan szükségesnek tarthatja olyan kiegészítő vizsgálatok elrendelését, amelyek lehetővé teszik számára a jogsértésnek vagy annak időtartamának pontosabb meghatározását.

69. Márpedig egyfelől meg kell jegyezni, hogy a felperes csak azt állítja, de nem bizonyítja, hogy a vizsgálat kizárólag vagy lényegében a Hatóság előtti eljáráshoz és az információkérésekre adott válaszaihoz kötődő információknak a keresésében állt. E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes néhány kulcsszó, illetve lefoglalt dokumentum szemléltetésére szorítkozik, miközben a helyszíni vizsgálat majdnem négy napig tartott, és több helyiséget érintett.

70. Másfelől a fenti 55-61. pontban kifejtettekhez hasonló okokból meg kell állapítani, hogy a Bizottság jogosan keresett olyan információkat, amelyeket - jóllehet azok a Hatóság előtt folyó eljáráshoz vagy a felperes által a Bizottság információkéréseire adott válaszokhoz kapcsolódnak - jellegüknél fogva a felperes valószínűleg nem közölt volna, nevezetesen azért, mert azok esetlegesen feltárhatták a verseny kizárásának a szándékát vagy egy erre vonatkozó tervet.

71. Ennélfogva e kifogást és következésképpen az első jogalap második részét is el kell utasítani.

72. Egyébként a fenti 22. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlat értelmében valamely intézkedés, még ha megfelelő és szükséges is a jogszerűen követett célok megvalósításához, nem okozhat aránytalan hátrányokat az említett célokhoz képest. Különösen a fenti 23. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következik, hogy helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat esetén az arányosság elvének tiszteletben tartása feltételezi, hogy a tervezett intézkedések a szóban forgó helyszíni vizsgálat által követett célokhoz képest nem járnak aránytalan és elviselhetetlen hátrányokkal.

73. A jelen ügyben nem tűnik ki a felperes beadványaiból, hogy az vitatná a helységeiben végzett helyszíni vizsgálat által okozott hátrányok mértékét. Mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy az említett helyszíni vizsgálat terjedelme és az általa esetleg okozott, a keresetlevélben hivatkozott hátrányok - azaz hogy négy napig tartott négy helyszínen, 18 iroda vizsgálata, 11 számítógép és 5 okostelefon lefoglalása, egy személy kihallgatása, 34 személyzeti üzenetrögzítő vizsgálata és indexálása, valamint merevlemez-képmásolatok vizsgálata a felperes képviselőinek jelenlétében a Bizottság helyiségeiben - nem tekinthetők a jelen ügyben aránytalannak a Bizottság által vizsgált feltételezett jogsértések tekintetében.

74. Az első jogalapot ezért teljes egészében el kell utasítani.

A vizsgálati intézkedés önkényes jellegére alapított, második jogalapról

75. A második jogalap keretében a felperes úgy érvel, hogy a Törvényszék feladata, hogy megbizonyosodjon a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat önkényes jellegének a hiányáról, és hogy ennek a vizsgálatnak a lényege, hogy ellenőrizze a Bizottságnak a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat elfogadása előtt rendelkezésére álló valószínűsítő körülmények kellően megbízható és részletes jellegét. A felperes kiemeli egyúttal, hogy nem köteles olyan bizonyítékok benyújtására, amelyek lehetővé teszik a Bizottság rendelkezésére álló valószínűsítő körülmények megbízható jellegének kétségbe vonását, annak érdekében, hogy a Törvényszék ezeket megvizsgálja. A jelen ügyben a felperes úgy véli, hogy mind a megtámadott határozatoknak a Hatóság határozatával való azonossága, mind a Bizottságnak a vizsgálat alatt tanúsított - a Hatóság előtt folyó eljárással kapcsolatos kulcsszavak használatában megnyilvánuló - magatartása arra utal, hogy a vizsgálati intézkedés elfogadása előtt nem voltak megbízható és részletes valószínűsítő körülmények. A válaszban a felperes fenntartja a már a keresetlevél benyújtásának szakaszában előadott kérelmet, hogy a Törvényszék ellenőrizze a Bizottság rendelkezésére álló valószínűsítő körülményeket.

76. Először is a Bizottság megjegyzi, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése alapján rá háruló kötelezettségét, hogy jelölje meg a helyszíni vizsgálat tárgyát és célját, az ítélkezési gyakorlat alapvető követelménynek minősítette különösen azon célból, hogy kitűnjön az érintett vállalkozásoknál tervezett beavatkozás indokoltsága. Másodszor a Bizottság úgy véli, hogy a felperes nem kérte a keresetlevélben, hogy a Törvényszék rendelje el azon valószínűsítő körülmények bemutatását, amelyek a megtámadott határozatok elfogadása előtt a Bizottság rendelkezésére álltak. Előadja, hogy ha egy ilyen kérelmet a válasz szakaszában terjesztenek elő, azt elfogadhatatlannak kell tekinteni.

77. A jelen jogalapra adandó választ illetően emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet szerinti, a Bizottság előtt zajló közigazgatási eljárás két külön, egymást követő szakaszra oszlik, amelyek mindegyike saját belső logikának felel meg: vagyis egyrészt egy előzetes vizsgálati szakaszra, másrészt pedig egy kontradiktórius szakaszra. Az előzetes vizsgálati szakasznak, amely során a Bizottság az 1/2003 rendelet által előírt vizsgálati jogköreit alkalmazza, és amely a kifogásközlésig terjed, a célja annak lehetővé tétele, hogy a Bizottság összegyűjthesse a versenyszabályok megsértésének fennállását bizonyító vagy azt cáfoló valamennyi releváns elemet, és előzetesen állást foglalhasson az eljárás irányultságát és későbbi alakulását illetően. A kontradiktórius szakasznak viszont, amely a kifogásközléstől a végleges határozat elfogadásáig tart, lehetővé kell tennie a Bizottság számára, hogy a felrótt jogsértés tekintetében végleges határozatot hozzon (lásd ebben az értelemben: 2011. szeptember 29-i Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet, C-521/09 P, EBHT, EU:C:2011:620, 113. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; a 2008. július 8-i, AC-Treuhand kontra Bizottság ítélet, T-99/04, EBHT, EU:T:2008:256, 47. pont).

78. Egyrészt ami az előzetes vizsgálati szakaszt illeti, e szakasznak a kezdete az az időpont, amikor a Bizottság az 1/2003 rendelet 18. és 20. cikke által ráruházott hatáskörében eljárva olyan intézkedéseket tesz, amelyekkel kifogásolja jogsértés elkövetését, és amelyek jelentős következményekkel járnak a gyanúsított vállalkozások helyzetére. Másrészt az érintett vállalkozás csak a közigazgatási kontradiktórius szakasz kezdetén, a kifogásközlés révén szerez tudomást mindazokról a lényeges bizonyítékokról, amelyekre a Bizottság az eljárás e szakaszában támaszkodik, és e vállalkozásnak csak ekkor áll jogában az aktába is betekinteni a védelemhez való joga hatékony gyakorlásának biztosítása érdekében. Következésképpen az érintett vállalkozás csak a kifogásközlés megküldése után élhet teljes mértékben a védelemhez való jogával. Az ugyanis, ha e jogokat a kifogásközlés megküldését megelőző szakaszra is kiterjesztenék, veszélyeztetné a Bizottság vizsgálatának hatékonyságát, mivel az érintett vállalkozás már az előzetes vizsgálati szakaszban azonosíthatná, mely információk vannak a Bizottság birtokában, és ennélfogva mely információk tarthatók még előtte titokban (lásd ebben az értelemben: AC-Treuhand kontra Bizottság ítélet, fenti 77. pont, EU:T:2008:256, 48. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

79. Ugyanakkor a Bizottság által az előzetes vizsgálati szakaszban hozott vizsgálati intézkedések, különösen a vizsgálati intézkedések és az információkérés, természetüknél fogva jogsértést kifogásolnak, és jelentős következményekkel járhatnak a gyanúsított vállalkozások helyzetére. Következésképpen el kell kerülni azt, hogy a védelemhez való jog orvosolhatatlanul sérülhessen a közigazgatási eljárás ezen szakaszában, mivel a meghozott vizsgálati intézkedéseknek meghatározó jellege lehet a vállalkozások magatartásának a felelősségük megállapítására alkalmas jogellenes jellege bizonyítása tekintetében (AC-Treuhand kontra Bizottság ítélet, fenti 77. pont, EU:T:2008:256, 50. és 51. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 1989. szeptember 21-i Hoechst kontra Bizottság ítélet, 46/87 és 227/88, EBHT, EU:C:1989:337, 15. pont; Elf Aquitaine kontra Bizottság ítélet, fenti 77. pont, EU:C:2011:620, 116. és 117. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).

80. Ebben az összefüggésben emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése által előírt, a helyszíni vizsgálat tárgyának és céljának megjelölésére vonatkozó kötelezettség az érintett vállalkozások védelemhez való jogának alapvető biztosítéka, és ebből következik, hogy a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatok indokolására vonatkozó kötelezettség terjedelme nem korlátozható a vizsgálat hatékonyságával kapcsolatos megfontolások alapján. Ebben a tekintetben, bár a Bizottság nem köteles a feltételezett jogsértésekről birtokában lévő valamennyi információt közölni az ilyen határozat címzettjével, nem köteles pontosan meghatározni az érintett piacot, és nem köteles e jogsértések pontos jogi minősítésére, továbbá nem köteles megjelölni e jogsértések elkövetésének időszakát sem, a lehető legpontosabban meg kell jelölnie a vizsgálni kívánt feltételezéseket, azaz hogy mit keresnek, és mely elemekre kell a helyszíni vizsgálatnak kiterjednie (lásd ebben az értelemben: Hoechst kontra Bizottság ítélet, fenti 79. pont, EU:C:1989:337, 41. pont; 1989. október 17-i Dow Benelux kontra Bizottság ítélet, 85/87, EBHT, EU:C:1989:379, 10. pont; Roquette Frères ítélet, fenti 23. pont, EU:C:2002:603, 48. pont).

81. A fentiekre tekintettel nem lehet a Bizottságot arra kötelezni, hogy az előzetes vizsgálati szakaszban a feltételezett jogsértéseken túl megjelölje azokat a valószínűsítő körülményeket, amelyeket vizsgálni szándékozik, azaz azokat az elemeket, amelyek a Bizottságot arra vezették, hogy számoljon az EUMSZ 102. cikk megsértésének lehetőségével. Ugyanis egy ilyen kötelezettség megkérdőjelezné az ítélkezési gyakorlat által kialakított, a vizsgálat hatékonyságának megőrzése és az érintett vállalkozás védelemhez való jogának megőrzése közötti egyensúlyt.

82. Ebből azonban nem lehet arra következtetni, hogy nem szükséges az, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése alapján elfogadott határozat meghozatala előtt a Bizottság rendelkezésére álljanak olyan elemek, amelyek a Bizottságot az EUMSZ 102. cikk megsértésének feltételezéséhez vezették.

83. Emlékeztetni kell ugyanis arra, hogy a közhatalomnak egy természetes vagy jogi személy magántevékenységébe történő önkényes vagy aránytalan beavatkozásával szembeni védelem követelménye az uniós jog általános elvének minősül (Roquette Frères ítélet, fenti 23. pont, EU:C:2002:603, 27. pont; 2012. november 14-i Nexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, T-135/09, EBHT, EU:T:2012:596, 40. pont; Prysmian és Prysmian Cavi e Sistemi Energia kontra Bizottság ítélet, T-140/09, EU:T:2012:597, 35. pont).

84. Márpedig ezen általános elv tiszteletben tartása céljából a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatnak az ahhoz szükséges dokumentumok beszerzésére kell irányulnia, hogy a Bizottság megvizsgálja egy olyan meghatározott ténybeli és jogi helyzet tényleges fennállását és hatókörét, amellyel kapcsolatban már olyan információkkal rendelkezik, amelyek kellően komoly valószínűsítő körülményeknek minősülnek ahhoz, hogy azok alapján a versenyszabályok megsértését feltételezni lehessen (Nexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, fenti 83. pont, EU:T:2012:596, 43. pont; Prysmian és Prysmian Cavi e Sistemi Energia kontra Bizottság ítélet, fenti 83. pont, EU:T:2012:597, 38. pont; lásd továbbá ebben az értelemben analógia útján: Roquette Frères ítélet, fenti 23. pont, EU:C:2002:603, 54. és 55. pont).

85. Ami elsősorban a Bizottság rendelkezésére álló valószínűsítő körülmények Törvényszék általi vizsgálatára irányuló felperesi kérelem elfogadhatóságát illeti, amelyet a Bizottság azon az alapon vitat, hogy az az első alkalommal a válasz szakaszában került előterjesztésre, a fenti 45. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kétségtelenül kitűnik, hogy az eljárás további részében semmilyen új jogalapot nem lehet felhozni, kivéve ha az olyan jogi vagy ténybeli helyzetből származik, amely az eljárás során merült fel; azon jogalapot vagy érvet azonban, amely valamely korábban közvetlenül vagy közvetve a keresetlevélben kifejtett jogalap kiterjesztésének minősül, és amely ahhoz szorosan kapcsolódik, elfogadhatónak kell tekinteni.

86. Meg kell állapítani, hogy noha a felperes nem kérte kifejezetten a Törvényszéket a keresetlevélben, hogy a vizsgálja meg a Bizottság rendelkezésére álló valószínűsítő körülményeket, a második jogalappal kapcsolatos fejtegetésekből és különösen a keresetlevél 98-103. pontjából szükségképpen következik, hogy ez volt a felperes érvelésének a lényege. Ezenkívül a válasz 67-72. pontjában kifejezetten szereplő kérelem a keresetlevél 98-103. pontjában kifejtettekkel szoros kapcsolatban áll. Következésképpen, mindenesetre, a válaszban kifejezetten szereplő kérelem a második jogalap kiterjesztésének minősül, és így ezen a jogcímen elfogadható.

87. Ami másodsorban azt a kérdést illeti, hogy a jelen ügyben helyt kell-e adni a felperesi kérelemnek, hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság rendelkezésére álló olyan kellően komoly valószínűsítő körülmények fennállásának ellenőrzése, amelyek alapján egy helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat elfogadása előtt feltételezni lehet a versenyszabályok megsértését, nem az egyetlen olyan eszköz, amely lehetővé teszi a Törvényszék számára, hogy meggyőződjön az említett határozat önkényes jellegének hiányáról.

88. Egyfelől a Törvényszék csak akkor tarthatja szükségesnek ilyen vizsgálat elvégzését, ha erre irányuló kérelmet terjesztenek elé, és ha az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése alapján hozott határozat címzett vállalkozásai olyan elemeket terjesztenek elő, amelyek kétségbe vonhatják a Bizottságnak az említett határozat elfogadásához rendelkezésére álló valószínűsítő körülmények kellően komoly jellegét (lásd ebben az értelemben: Nexans France és Nexans kontra Bizottság ítélet, fenti 83. pont, EU:T:2012:596, 72. pont; Prysmian és Prysmian Cavi e Sistemi Energia kontra Bizottság ítélet, fenti 83. pont, EU:T:2012:597, 70. pont; lásd analógia útján: 2014. március 14-i Cementos Portland Valderrivas kontra Bizottság ítélet, T-296/11, EBHT, EU:T:2014:121, 42. pont).

89. Másfelől emlékeztetni kell arra, hogy a határozat indokolásának felülvizsgálata is lehetővé teszi a bíróság számára, hogy gondoskodjék az önkényes és aránytalan beavatkozások elleni védelem elvének tiszteletben tartásáról, mivel az említett indokolás lehetővé teszi, hogy kitűnjön az érintett vállalkozásoknál tervezett beavatkozás indokoltsága (Hoechst kontra Bizottság ítélet, fenti 79. pont, EU:C:1989:337, 29. pont; Roquette Frères ítélet, fenti 23. pont, EU:C:2002:603, 47. pont; France Télécom kontra Bizottság ítélet, fenti 27. pont, EU:T:2007:80, 57. pont).

90. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy az 1/2003 rendelet 20. cikkének (4) bekezdése meghatározza azon alapvető elemeket, amelyeknek egy helyszíni vizsgálatot elrendelő határozatban szerepelniük kell, a Bizottság számára kifejezetten előírva, hogy jelölje meg az elrendelt helyszíni vizsgálat tárgyát és célját. E kötelezettséggel kapcsolatban a fenti 80. pontban hivatkozott ítélkezési gyakorlatból kitűnik, hogy a Bizottságnak a lehető legpontosabban meg kell jelölnie a vizsgálni kívánt feltételezéseket, azaz hogy mit keresnek, és mely elemekre kell a helyszíni vizsgálatnak kiterjednie.

91. Következésképpen olyan körülmények között, amikor a Törvényszék úgy ítéli meg, hogy a Bizottság által vizsgálni kívánt feltételezések, és azok az elemek, amelyekre a helyszíni vizsgálatnak ki kell terjednie, kellő pontossággal meghatározottak, a Törvényszék megállapíthatja a helyszíni vizsgálatot elrendelő határozat önkényes jellegének hiányát, anélkül hogy érdemben meg kellene vizsgálnia a Bizottságnak a határozat elfogadásakor rendelkezésére álló valószínűsítő körülmények tartalmát.

92. Márpedig meg kell állapítani, hogy ez a helyzet a megtámadott határozatok esetében. Ahogy a megtámadott határozatoknak a fenti 6. pontban bemutatott (3)-(10) preambulumbekezdéséből kitűnik, a feltételezett versenykorlátozások jellegét kellően pontosan és részletesen meghatározták. Az EUMSZ 102. cikkbe ütköző lehetséges jogsértésekről van tehát szó egyfelől a felperes hálózataihoz való hozzáférés korlátozásában ("tromboning", a hozzáférési pontok túlterhelődése és az utak terjedésének korlátozása) és másfelől az említett hálózatokhoz való hozzáférés díjszabásában (a kiegészítő kapacitások nyújtásának a számlázása, korlátozó forgalomarányok és árprés) álló magatartások miatt. Ezenkívül a megtámadott határozatok világosan kifejtik, hogy a felperes magatartása miért tartozhat az egyes feltételezett magatartások körébe.

93. E körülmények között a Törvényszék kizárólag a megtámadott határozatokban említett okok alapján megállapíthatja a megtámadott határozatok önkényes jellegének a hiányát, anélkül hogy meg kellene vizsgálni az elfogadásuk idején a Bizottság rendelkezésére álló valószínűsítő körülményeket.

94. A fentiekre tekintettel a második jogalapot és így a keresetet teljes egészében el kell utasítani.

A költségekről

95. Az eljárási szabályzat 87. cikkének 2. §-a alapján a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viseletére, ha a pernyertes fél ezt kérte. Mivel a felperes pervesztes lett, a Bizottság kérelmének megfelelően kötelezni kell a költségek viseletére.

A fenti indokok alapján

A TÖRVÉNYSZÉK (negyedik tanács)

a következőképpen határozott:

1) A Törvényszék a keresetet elutasítja.

2) A Törvényszék az Orange-t kötelezi a költségek viselésére.

Prek

Labucka

Kreuschitz

Kihirdetve Luxembourgban, a 2014. november 25-i nyilvános ülésen.

Aláírások

( *1 ) Az eljárás nyelve: francia.