A Győri Ítélőtábla Gf.20473/2010/4. számú határozata felelősség megállapítása (VEZETŐ felelősségének megállapítása) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 3. §, 78. §, 164. §, 252. §, 253. §, 2006. évi IV. törvény (Gt.) 290. §, 292. §, 296. §] Bírók: Maurer Ádám, Menyhárdné dr. Sarmon Hedvig, Zámbó Tamás

Győri Ítélőtábla

Gf.IV.20.473/2010/4.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

Az ítélőtábla a dr. Magyar Balázs ügyvéd által képviselt felperesnek a dr. Horváth Klaudia ügyvéd által képviselt I.r. és II.r., valamint a dr. Oláh János ügyvéd által képviselte III.r. alperesek ellen vezető tisztségviselő felelősségének megállapítása iránt indított perében a Veszprém Megyei Bíróság 2010. november 4. napján kelt 4.G.40.062/2008/59. számú ítéletével szemben a felperes által 60. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán megtartott tárgyalás alapján meghozta a következő

í t é l e t e t :

Az ítélőtábla a megyei bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II.r. alpereseknek egyetemlegesen 50.000,- (Ötvenezer) Ft, a III.r. alperesnek pedig 15.000,- (Tizenötezer) Ft másodfokú perköltséget, viselje továbbá a fellebbezéssel felmerült költségeit.

Ez ellen az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s :

A megyei bíróság a fellebbezéssel támadott ítéletében a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az I-II.r. alpereseknek egyetemlegesen 275.000,-Ft, míg a III.r. alperesnek 30.000,-Ft perköltséget.

Határozata indokolásában megállapította, hogy a "A" Kft. (továbbiakban adós) 791.367,-Ft (és kamatai) számlatartozást nem egyenlített ki a felperes felé. Az adóssal szemben kibocsátott fizetési meghagyás 2006. december 2-án jogerőre emelkedett. A végrehajtási eljárás során azonban csak 96.779,-Ft térült meg.

Az adósnak az I.r. alperes 2000. május 2-tól 2005. december 12-ig, a II.r. alperes 1995. szeptember 22-től 2000. május 2-ig ügyvezetői, 2005. december 12-től 2006. április 10-ig vezető tisztségviselői voltak, míg a III.r. alperes 2006. április 10-től 2007. november 22-ig volt vezető tisztségviselő. Az I. és II.r. alperesek - két további tulajdonostársukkal együtt - 2006. április 10-én a III.r. alperes és "B" részére értékesítették a Kft-ben lévő üzletrészeiket. Az értékesítéskor az I.r. alperes 1.530.000,-Ft, a II.r. alperes 560.000,-Ft üzletrésszel, a perben nem álló két tulajdonostárs pedig egyenként 450.000,-Ft értékű üzletrésszel rendelkezett.

A cég neve 2006. május 4-étől "C" Kft-re változott.

A Veszprém Megyei Bíróság 2007. október 2-án kelt és október 26-án jogerőre emelkedett végzésével elrendelte az adós felszámolását. 2009. március 24-én jogerőre emelkedett végzésével a felszámolási eljárást befejezettnek nyilvánította és megállapította, hogy a felperes által bejelentett hitelezői igény fedezet hiányában nem egyenlíthető ki.

A megyei bíróság ítélete jogi indokolásában mindenekelőtt kiemelte, hogy a Cstv. 33/A §-át a 2006. évi VI. törvény iktatta be a Cstv-be. A 2006. évi VI. törvény a 20. §. (1) bekezdése szerint 2006. július 1-jén lépett hatályba azzal, hogy a rendelkezéseit a hatályba lépését követően indult eljárásokban kell alkalmazni. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. §. (2) bekezdése szerint jogszabály a kihirdetését megelőző időre nem állapíthat meg kötelezettséget és nem nyilváníthat valamely magatartást jogellenessé. A fentiek alapján a bíróság megállapította, hogy a Cstv. 33/A §-át azon ügyvezetői magatartásokra lehet csak alkalmazni, amelyeket 2006. július 1-jét követően tanúsítottak. Mivel az I. és II.r. alpereseknek a vezetői tisztségük 2006. április 10. napján megszűnt, ezért velük szemben az ezen jogcímen előterjesztett kereseti kérelem megalapozatlan.

A III.r. alperessel szemben a keresetet érdemben ítélte alaptalannak. Utalt arra, hogy az adós 2003-ban adott le utoljára mérleget, így a Cstv. 33/A §. (2) bekezdése alapján a hitelezői érdekek sérelmét vélelmezni kell. Ugyanakkor a felperesnek kellett volna bizonyítania, hogy a gazdálkodó szervezetnél mikor következett be a fizetésképtelenséggel fenyegető helyzet, mekkora volt akkor a gazdálkodó szervezet vagyona és az milyen mértékben csökkent. A rendelkezésre bocsátott iratokból, valamint a lefolytatott szakértői bizonyítás eredményéből azonban nem állapítható meg, hogy a gazdálkodó szervezet mikor került fizetésképtelen helyzetbe és a felszámolás elrendeléséig milyen mértékű vagyonvesztést szenvedett el.

A Gt. 292. §. (1) és (3) bekezdésére alapított kereset körében a bíróság kifejtette, hogy az I.r. alperes ugyan elismerte, hogy többségi irányítást biztosító befolyást szerzett az adós társaságban és azt a cégbíróságnak nem jelentette be, ugyanakkor az I.r. alperes tagsági jogviszonya a gazdasági társaságban még annak felszámolás alá kerülése előtt megszűnt. Emiatt a többségi irányítást biztosító befolyás bejelentésének elmulasztása miatti felelőssége nem állapítható meg.

A Gt. 296. §. (1) bekezdésére alapított kereseti kérelem elbírálása során szintén értékelte a bíróság, hogy az adós felszámolásának elrendelésére az I.r. alperes tagsági jogviszonyának megszűnését követően több mint 1 év elteltével került sor, továbbá nem volt teljes bizonyossággal megállapítható, hogy a fizetésképtelenség bekövetkezésére a tagsági jogviszony megszűnését megelőzően vagy azt követően került sor, illetve a fizetésképtelenné válás összefüggésben van-e az I.r. alperes vállalatirányítási gyakorlatával.

A konszernjogi felelősség megállapítására csak abban az esetben kerülhetne sor, ha a konjunktív feltételek fennállnak: az ellenőrzött társaság tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott, a felszámolás elrendelésre került, a tartósan hátrányos üzletpolitikai és a fizetésképtelenné válás okozati összefüggésben áll az uralkodó tag vállalatirányítási gyakorlatával, illetve annak oka éppen az uralkodó tag befolyása, továbbá a társaság vagyona a hitelezők kielégítésére nem nyújt fedezetet.

A bíróság megítélése szerint a felperes által megjelölt (a tagi hitel visszafizetésével, a gépjárművek beszerzésével, a társasági részesedések megszűntetésével, továbbá az ingatlanvásárlással kapcsolatos) alperesi magatartások nem vonhatók a tartósan hátrányos üzletpolitika körébe. A 2005. évi mérleg hitelessége is megkérdőjelezhető, így az sem állapítható meg, hogy a társaság 2005-ben az alaptevékenységét veszteségesen végezte, így e körben sem alapos az I.r. alperes tartósan hátrányos üzletpolitikájára való hivatkozás.

A felperes elsődleges fellebbezési kérelme az ítélet megváltoztatására és az alperesek felperesi követeléssel szembeni egyetemleges felelősségének a Cstv. 33/A §. (1) bekezdése alapján való megállapítására irányult.

Másodlagosan annak megállapításával kérte az ítélet megváltoztatását, hogy az I.r. alperes a Gt. 290. §-a alapján az adós tartozásaiért teljes és korlátlan felelősséggel tartozik.

Harmadlagos fellebbezési kérelme az I.r. alperes felelősségnek a Gt. 296. §. (1) bekezdése alapján való megállapítására és az elsőfokú ítélet ennek megfelelő megváltoztatására irányult.