BH 2000.12.541 A kár mértékét a kártérítést igénylő félnek kell bizonyítania. Általános kártérítés megállapítására mindaddig nem kerülhet sor, amíg nyilvánvalóvá nem válik, hogy a kár mértéke nem számítható ki [Ptk. 339. § (1) bek., 359. §, Pp. 253. § (2) bek.].

A felperes betéti társaság bérleménye volt, majd tulajdonába került a perbeli lakóépület felvonó melletti lépcsőházi részében található 6,41 m2 nagyságú üzlethelyiség. Ebben 1992. december 1-jéig divatáru-kereskedést folytatott, majd profilváltás folytán kulcsmásolással, bélyegző- és névjegykészítéssel foglalkozott. Miután az egykori bérlők megvásárolták a lakóépületben levő bérlakásaikat, és a társasház megalakult, többször előfordult, hogy a lakók a bejáratot kulcsra zárták, és a felperes helyiségét a vevők nem tudták megközelíteni. A kerületi önkormányzat polgármesteri hivatala az 1992. december 18-án hozott határozatával kötelezte a társasházat, hogy az üzletek nyitva tartásának idejére, délelőtt 10 órától délután 18 óráig mindhárom kapuszárnyat tartsa nyitva, és biztosítson kulcsot az üzletek bérlőinek, a két oldalsó kapuszárny lakatjához is adjon kulcsot. A határozat meghozatalát követően a helyzet némileg javult, de nem volt problémamentes.

A felperes módosított keresetében 671 000 forint kártérítés és kamata megfizetésére kérte az alperes kötelezését. Azt állította, hogy 1992. december 18-tól 1995. március 30-ig terjedő kettő év és hetvenegy napi időtartamra napi 1000 forinttal számítva az általa megjelölt összegű kár érte elmaradt haszon címén, mert a vevők a kapu bezárása folytán nem tudtak az üzletbe bejutni.

Az alperes a kártérítési felelősségét vitatta, a kár összegére nem kívánt nyilatkozni.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította. Megállapította, hogy a kapu időszakos bezárása miatt a felperes üzletében forgalomkiesés keletkezett, amelynek következtében elmaradt haszon címén kár érte, de ennek összegét a felperes felhívás ellenére sem bizonyította.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A felperes fellebbezési érvelésére kifejtette, hogy az alperes perbeli nyilatkozata a kár összegének elismerését nem jelentheti, az alperes a kártérítési felelősségének vitatásával értelemszerűen a kár tényét is vitatta, ezt pedig a felperes a fellebbezési eljárásban sem bizonyította.

A jogerős ítélet felülvizsgálatát a felperes kérte. A jogszabálysértést a Pp. 253. §-ának (2) és (3) bekezdésében foglaltak figyelmen kívül hagyásában jelölte meg. Álláspontja szerint a másodfokú bíróság nem bírálta el a fellebbezését, az abban kifejtettekkel nem foglalkozott, és formailag helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, holott az indokolása szerint azt megváltoztatta.

Az alperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.