A Debreceni Ítélőtábla Pf.20053/2009/5. számú határozata személyiségi jog megsértése tárgyában. [1949. évi XX. törvény (Alkotmány) 50. §, 54. §, 70/K. §, 1952. évi III. törvény (Pp.) 2. §, 8. §, 67. §, 120. §, 155. §, 221. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 76. §, 84. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 40. §, 57. §, 1997. évi LXVI. törvény (Bsz.) 39. §] Bírók: Csiki Péter, Szabóné dr. Bélteky Erzsébet, Veszprémy Zoltán

DEBRECENI ÍTÉLŐTÁBLA

Pf.II.20.053/2009/5. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Debreceni Ítélőtábla a személyesen eljárt I.rendű felperes neve címe I. r. és a személyesen eljárt II.rendű felperes neve címe II. r. felpereseknek - az Országos Igazságszolgáltatási Tanács Hivatala Módszertani és Jogi Képviseleti Főosztálya (1055 Budapest, Szalay u. 16., ügyintéző: az elsőfokú eljárásban Dr. ..., a fellebbezési eljárásban Dr. ...) által képviselt Fővárosi Ítélőtábla (1055 Budapest, Markó u. 16.) alperessel szemben személyiségi jog megsértésének megállapítása iránt indított perében a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság 6.P.21.414/2008/17. sorszámú ítélete ellen a felperesek által 20. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán meghozta a következő

ítéletet:

Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi az I. r. felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 6 500 (Hatezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási költséget és külön felhívásra térítsen meg az államnak 24 000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Kötelezi a II. r. felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 6 500 (Hatezer-ötszáz) forint fellebbezési eljárási költséget és külön felhívásra térítsen meg az államnak 24 000 (Huszonnégyezer) forint fellebbezési illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás:

A felperesek keresete alapján a ... alperes ellen határozatok megtámadása iránt a Fővárosi Bíróságon 8.P.25.189/2005. szám alatt folyamatban volt perben a felperesek 2006. április 5. és szeptember 27. között négy ízben is eljárás elhúzódása miatti kifogást terjesztettek elő, amelyek mindegyikét az alperes elutasította. A szeptember 27-én kelt, többek között a 2006. szeptember 13-án megtartott tárgyaláson az ügyek egyesítésére előterjesztett kérelmükről a határozathozatal elmaradása miatt benyújtott eljárás elhúzódása miatti kifogásukat elutasító, 2006. október 26-án kelt 9.Pkf.26.375/2006/2. számú végzés indokolásában az alperes megállapította: nem vezet az eljárás érdemi elhúzódására, hogy a Fővárosi Bíróság a szeptember 13-án megtartott tárgyaláson a feleknek az e tárgyaláson ügyek egyesítésére előterjesztett kérelméről érdemben nem döntött. A Fővárosi Bíróság és a Heves Megyei Bíróság előtt folyamatban lévő ügyek egyesítése ugyanis - amint arról az eljáró bíróság a feleket a tárgyaláson tájékoztatta is - az eljárási törvény rendelkezése szerint kizárt, ezért az egyesítési kérelem tárgyában meghozandó végzés semmilyen módon nem befolyásolja a per érdemi befejezését. Egyben figyelmeztette a felpereseket, hogy amennyiben az ügyben további alaptalan eljárás elhúzódása miatti kifogást terjesztenek elő, velük szemben az eljárási törvény megjelölt rendelkezései szerint pénzbírság szabható ki.

A Fővárosi Bíróság a 2007. január 19-én a per tárgyalását a Heves Megyei Bíróság előtt folyamatban lévő per jogerős elbírálásáig felfüggesztette. A felperesek a tárgyalás jogerős felfüggesztését követően, 2007. március 19-én a szeptember 13-i tárgyaláson az egyesítési kérelmükről a határozathozatal elmaradása miatt ismételten eljárás elhúzódása miatti kifogással éltek, melyben kérték a Fővárosi Bíróság mulasztása tényének megállapítását és az egyesítési kérelmük tárgyában a mielőbbi határozathozatalt. Az alperes 2007. május 15-én meghozott 4.Pkf.25.579/2007/2. számú végzésével a felperesek eljárás elhúzódása miatt benyújtott ezen kifogását és 500 forint költségük megtérítése iránti kérelmüket elutasította, egyidejűleg a felpereseket személyenként 100 000 forint pénzbírsággal sújtotta.

A végzés indokolása szerint a Fővárosi Bíróság sem a tárgyalás felfüggesztése előtt, sem azt követően nem sértette meg a Pp. 114/A. § (2) bekezdésének

a) - c) pontjaiban foglaltakat, az egyesítés kérdésében az érdemi döntés mellőzésével az eljárás befejezését nem késleltette.

A végzés indokolásában az alperes eljáró tanácsa megállapította, hogy "A felperesi kifogás elfogadása a bíróság pervezetését teljességgel lehetetlenné tenné és korlátozná a Pp. 2. §-ában meghatározott feladata teljesítésében. ... nem az elsőfokú bíróság késlelteti az ügy befejezését, hanem ellenkezőleg, a felperesek azok, akik magas szintű jogi ismereteik ellenére, rendre olyan formális eljárási kifogásokat terjesztenek elő, amelyek ténylegesen a per elhúzódását eredményezik. Erre már a Fővárosi Ítélőtábla a 9.Pkk.25.586/2006/2. számú végzésében is utalt."

Az alperes egyidejűleg a perbeli iratok alapján észlelte, hogy a felperesek korábban előterjesztett - alaptalannak bizonyult - eljárás elhúzódása miatti kifogásait az alperes más tanácsai is elutasították. Megállapította, hogy a felsorolt négy ítélőtáblai végzés közül a 9.Pkf.26.375/2006/2. számú végzésben a Fővárosi Ítélőtábla már állást foglalt abban a kérdésben, hogy a Fővárosi Bíróságon és a Heves Megyei Bíróságon folyamatban lévő perek egyesítése eljárási szempontból lehetetlen. Mindezek alapján azt a következtetést vonta le, hogy "A jogi végzettségű, szakvizsgával rendelkező felperesek a perbeli eljárás elhúzódása miatti kifogás intézményével rosszhiszeműen visszaélve, tudatosan teremtenek sorozatosan olyan eljárásjogi helyzeteket, amelyek következtében az elsőfokú bíróság objektív okokból nem képes eleget tenni a Pp. 2. §-a (1) bekezdésében előírt feladatának.

A fentiek alapján a Fővárosi Ítélőtábla megállapította, hogy a felperesek többször alaptalanul benyújtott eljárás elhúzódása miatti kifogásaikkal a jogaikat visszaélésszerűen gyakorolják, ezért a Pp. 114/B. §-ának (5) bekezdése alapján mérlegelve a cselekmény tárgyi súlyát a rendelkező részben írt pénzbírságot szabta ki, figyelemmel a Pp. 120. §-ában foglaltakra. A pénzbírságról történt rendelkezéskor ... szem előtt tartotta a Pp. 8. §-ának (2) bekezdésében előírt feladatát, amely alapján köteles megakadályozni minden olyan cselekményt, amely a jóhiszemű joggyakorlással ellentétes és a per elhúzódását eredményezi."

A végzésnek a felperesi költségigényt elutasító és a felpereseket pénzbírsággal sújtó rendelkezéseivel szemben a felperesek által előterjesztett fellebbezés alapján 2007. szeptember 26. napján meghozott Kökif.IV.37.389/2007/2. számú végzésével a Legfelsőbb Bíróság az alperes végzését helybenhagyta.

Végzésének indokolásában megállapította, hogy a Fővárosi Ítélőtábla jogszerűen utasította el a felperesek eljárás elhúzódása miatti kifogását, és a bírság kiszabásának a Pp. 114/B. § (5) bekezdésében meghatározott törvényi feltétele a 9.Pkf.26.374/2006/2. számú végzésben elbírált és elutasított eljárás elhúzódása miatti kifogás ismételt előterjesztésével teljesült. A bírságkiszabás törvényi feltételei vonatkozásában nincs jelentősége annak, hogy a Fővárosi Ítélőtábla végzésének indokolásában további alaptalan felperesi kifogást is megemlít. Rögzítette a Legfelsőbb Bíróság, hogy az ismételt alaptalan kifogás előterjesztése megalapozta a fellebbezéssel támadott végzés indokolásának azon megállapítását is, hogy a felperesek jogaikat visszaélésszerűen gyakorolják, amely cselekmény tárgyi súlya alapján határozta meg a Fővárosi Ítélőtábla a pénzbírság összegét és helyesen utalt a Pp. 8. §-a (2) bekezdésébe foglalt eljárási alapelvre is. Miután a Pp. 120. §-a a bírság maximális mértékét 500 000 forintban határozza meg, a személyenként kiszabott 100 000 forintos bírság nem okszerűtlen, megfelel a Pp. 114/B. § (5) bekezdésében, 120. §-ában, illetve a 8. § (2) bekezdésében meghatározott bírságkiszabási elveknek.