BH 1992.9.606 Apaság vélelmének megdöntése iránti per megindítása végett a kiskorú érdekében eseti gondnok kirendelés. - Nem a közigazgatási ügyben eljáró szervek feladata a tényállás aggálytalan tisztázása [Csjt. 43. § (1) bek., 44. §].

Az elsőfokú bíróság a felperesnek a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezése és az alperes határozatának hatályon kívül helyezése iránti keresetét elutasította. A felperes és az alperesi beavatkozó házastársak voltak. Házasságuk alatt 1984. február 1-jén Richárd, 1985. május 12-én György, 1988. november 18-án a perbeli Szabolcs utónevű gyermekük született. A felperes és az alperesi beavatkozó házassága megromlott, külön költöztek. A felperes 1990. február 28-án a kerületi gyámhatóság előtt úgy nyilatkozott, hogy Szabolcs nevű gyermekének nem a férje az édesapja. Később írásban, majd személyesen is bejelentette, hogy a gyermek édesapja H. Péter, akivel együtt kérték a gyermek családi jogállásának tisztázása érdekében eseti gondnok kirendelését. A felperes előadta, hogy H. Péterrel 1988. március 4-én létesített egy alkalommal nemi kapcsolatot, ebből származik a gyermek. 1988. március végén egy alkalommal férjével is élt házaséletet, ekkor azonban már terhes volt. H. Péter úgy nyilatkozott, hogy az apaság vélelmének megdöntése esetén Szabolcsot a magáénak ismeri el.

A felperes és a beavatkozó egy alkalommal kérte az eljárás megszüntetését, bejelentve, hogy kibékültek. A gyámhatóság az eljárást meg is szüntette. A felperes 1990. május 2-án korábbi kérelmét megismételte, előadta, hogy a bontóper folyamatban van közöttük. Csatolta H. Péter előzetes apai elismerő nyilatkozatát.

A kerületi tanács vb családvédelmi osztálya határozatával kk. I. Szabolcs részére apaság vélelmének megdöntése iránti perindítás céljából eseti gondnokot rendelt ki. A beavatkozó panaszára az első fokú gyámhatóság az 1990. július 19-én kelt határozatával az eseti gondnokot kirendelő határozatát saját hatáskörében visszavonta, és a felperes kérelmét elutasította.

A felperes 1990 augusztusában az Igazságügyi Orvosszakértői Intézetnél Szabolcs gyermekével és H. Péterrel vizsgálatot végeztetett, mely szerostatisztikai vélemény alapján H. Péter apasága "valószínű", az 1990 szeptemberében a Szegedi Orvostudományi Egyetem Vértranszfúziós Állomása biostatisztikai véleménye szerint pedig "igen nagyfokban valószínűsíthető".

A főügyészség 1991. január 11-én óvást nyújtott be az elsőfokú gyámhatóság határozata ellen, törvénysértés és megalapozatlanság miatt indítványozta annak visszavonását. Az elsőfokú gyámhatóság 1991. január 17-én kelt határozatával korábbi határozatát hatályon kívül helyezte, és a tényállás tisztázása érdekében hivatalból új eljárás lefolytatásáról rendelkezett. Az új eljárás eredményeként a felperes eseti gondnok kirendelése iránti kérelmét elutasította. E határozat ellen a felperes és H. Péter fellebbezést nyújtott be. Ennek alapján az alperes felülvizsgálata az első fokú gyámhatóság által lefolytatott eljárást, és elbírálta a beavatkozó által benyújtott fellebbezést (panaszt) is. Ennek eredményeként az alperes az 1991. április 30-án kelt határozatával az első fokú határozatot akként változtatta meg, hogy a felperesnek a kk. I. Szabolcs családi jogállásának rendezése végett eseti gondok kirendelése iránti kérelmét elutasította.

A felperes és az alperesi beavatkozó házasságát az elsőfokú bíróság felbontotta, a két nagyobb gyermeket a beavatkozónál, Szabolcsot a felperesnél helyezte el.

A felperes keresetében a közigazgatási határozatok felülvizsgálatát és az alperes határozatának hatályon kívül helyezését kérte. Az alperes és alperesi beavatkozó a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság a perben lefolytatott bizonyítási eljárás alapján azt vizsgálta: fennállnak-e az apaság vélelmének megdöntése iránti per indításának feltételei, a gyámhatóság helyesen döntött-e akkor, amikor a kiskorú érdekében a felperes eseti gondnok rendelésére vonatkozó kérelmét elutasította. Az elsőfokú bíróság értékelte, hogy a gyermek származására vonatkozó, a beavatkozóhoz intézett bejelentés időpontját és körülményeit a felperes, a beavatkozó és H. Péter ellentétesen jelölte. A felperes sem a gyámhatósági eljárás, sem a per során nem valószínűsített olyan körülményt, mely a harmadik gyermek férjétől való származását lehetetlenné tette - figyelemmel arra, hogy a fogantatási időben vele is volt nemi kapcsolata - erre vonatkozóan a becsatolt orvos szakértői véleményt bizonyítékként nem értékelte. A beavatkozó e gyermeket is sajátjának tekinti, származás megállapítása iránt nem kíván pert indítani, a szülők házasságának megromlása nem indokolja a családi jogállás rendezésére per indítását, ez a per megnyugtató eredményt a szülők-gyermek kapcsolatában nem hozna. A felperes kérelmének elutasítása nem zárja el a gyermeket a jogának érvényesítése elöl, nagykorúsága elérésétől egy év áll erre rendelkezésre. Mindezen körülményekre tekintettel az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy az apaság vélelmének megdöntése iránt a perindításnak a Csjt. 43. §-ának (1) bekezdésében írt feltételei nem állnak fenn, a perindítás a kiskorú érdekében nem áll, ezért a keresetet elutasította.

Az első fokú ítélet ellen a felperes fellebbezett, kérte az ítélet megváltoztatását, a keresetének helyt adást.