BH 1987.4.119 Foglaló adására vonatkozó megállapodás nincs írásbeli alakhoz kötve olyan esetben sem, ha a foglalóval biztosított szerződés érvényességéhez írásba foglalás szükséges. A foglalóra vonatkozó megállapodás létrejötte megállapításának szempontjai [Ptk. 243. § (2) bek.].

Az alperesek el akarják adni az öröklakásukat. Erről a felperessel tárgyaltak, és a felek 1984. november 26-án az alábbi tartalmú "elismervényt"-t készítették: "P. Z. és P. Z-né 64 m2-es öröklakásának vételára 650 000 Ft". A felperes kijelentette, hogy a lakást "előlegként 20 000 Ft, azaz Húszezer Ft-tal lefoglaltam. A teljes vételárat 1984. december 15-ig kötelezem magam maradéktalanul kifizetni. A megállapodásért teljes mértékben felelős vagyok". Az alperesek úgy nyilatkoztak, hogy a "foglaló" felvételét elismerik.

A felperes kérelmére kibocsátott fizetési meghagyást az alperesek ellentmondással támadták meg, az emiatt perré alakult eljárásban a felperes kereseti kérelme az volt, hogy a bíróság kötelezze az alpereseket 20 000 Ft visszajáró előleg és ennek 1985. február 1-től járó kamatai megfizetésére. Előadta, hogy a 20 000 Ft-ot a felek előlegnek tekintették, és úgy állapodtak meg, hogy amennyiben az ügylet közöttük nem jön létre, az alperesek másnak értékesíthetik lakásukat, és az előleget visszaadják neki.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték, azzal védekeztek, hogy a felperes foglalót adott, és a tervezett adásvételi szerződés az ő hibájából nem jött létre.

Az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította.

Az elsőfokú bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1984. november 26-án készített elismervény megjelölésű okirat "az adásvételi szerződés minimális kellékeit tartalmazta, megjelöli az adásvétel tárgyát képező ingatlant, a vételárat, kitűnik belőle a tulajdonátruházási szándék, azt a szerződő felek aláírták. E szerződéshez tehát érvényesen kapcsolódhat mellékkötelezettségként foglaló kikötése". Mivel a teljesítés azért hiúsult meg, mert a felperes a vételárat nem tudta kifizetni, ezért őt terheli a felelősség, a foglaló visszatérítésére nem tarthat igényt [Ptk. 245. § (1) bek.].

A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően arra az álláspontra helyezkedett, hogy az 1984. november 26-i okirat a Ptk. 208. §-ának megfelelő előszerződés, amely foglalóval ugyancsak biztosítható. Mivel a másodfokú bíróság szerint is foglalónak tekinthető a megállapodás aláírásakor átadott pénz és a felperesnek felróhatóan következett be a meghiúsulás, az elsőfokú bíróság döntése helyes volt.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás nem alapos.

Tévedett a másodfokú bíróság abban, hogy az 1984. november 26-i megállapodást előszerződésnek minősítette. E vonatkozásban az elsőfokú bíróság ténybeli és jogi álláspontja volt helyes. Nevezetesen az, hogy az elismervény megjelölésű okirat tartalmazza az adásvételi szerződés minimális kellékeit, így annak aláírásával az adásvétel a felek között érvényesen létrejött.

Helyes azonban mind az első, mind a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy a felperes által átadott 20 000 forint foglaló volt, amelyet tehát az alperesek a teljesítés felperesnek felróható meghiúsulására figyelemmel jogosultak megtartani [Ptk. 245. § (1) bek.].