EH 2003.891 A kollektív szerződés szakterületi függeléke a kollektív szerződés része. Ezért a függelék a hatálya alá tartozó munkavállalókra a kollektív szerződés többi munkavállalóra vonatkozó szabályától eltérő, kedvezőtlenebb szabályt is előírhat [Mt. 41. §].

A felperesek a keresetükben a kollektív szerződés alapján különböző összegű elmaradt nyelvpótlék megfizetésére kérték kötelezni az alperest.

Arra hivatkoztak, hogy az alperes 1990 őszétől a több nyelv után járó pótlék fizetését megszüntette anélkül, hogy az orosz nyelv utáni pótlék beépült volna az alapbérbe. A hatályos kollektív szerződés szakterületi függelékének a nyelvpótlékra vonatkozó része érvénytelen, mert az a munkavállalókra hátrányosabb rendelkezést tartalmaz.

A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.

Az indokolás szerint az alperes hatályos kollektív szerződése 1.2.3. pontja értelmében a légi és a földi üzemeltetés tevékenységi körébe tartozó szervezeteknél az általánostól eltérő munkarendek és bérezési rendszerek szabályozására a kollektív szerződés szerves részét képező, de a törzsrésztől elkülönülő szakterületi függelékek köthetők. A kollektív szerződés törzsrésze V. fejezetének 30.2. pontja értelmében az alperes nyelvtudási pótlékot is fizet, amelynek mértékét a 30.2.6.2. pont határozza meg. A felperesekre vonatkozó szakterületi függelék III.4. pontja szerint a szakterületi függelék hatálya alá tartozó munkavállalókat nyelvtudási pótlék az angol nyelvből letett vizsga után illeti meg a kollektív szerződésben meghatározott mérték szerint. Mindebből az következik, hogy a felperesek tekintetében alperes a szakterületi függelék szabálya alapján a kollektív szerződés törzsrésze szerinti mértékű nyelvpótlékot köteles az angol nyelvvizsga után fizetni.

A bíróság hangsúlyozta, hogy a helyi függelék a kollektív szerződés része. Ez esetben nem a tágabb és a szűkebb hatályú kollektív szerződésről van szó, ezért nem kell alkalmazni az Mt. 41. §-ában foglaltakat; tehát a függelék nem csak a munkavállalókra kedvezőbb szabályokat tartalmazhat.

A bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az orosz nyelv után járó pótlékot az alperes a bérrendszerbe beépítette, és az új bérrendszer szerinti bérarányok kialakítását követően már jelentőségét vesztette, hogy a hajózó munkavállalóknak hány nyelvből van nyelvvizsgája. Ezért az alperes a nyelvpótlékot a felperesek részére a kollektív szerződés szabályai szerint folyósította.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét helyes indokaira figyelemmel helybenhagyta.

A felperesek felülvizsgálati kérelmet terjesztettek elő, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmüknek helyt adó ítélet meghozatalát kérték. Álláspontjuk szerint őket a kollektív szerződés rendelkezései szerint nyelvtudási pótlék az orosz és más nyelvek után is megillette, az eljárt bíróságok tévedtek az orosz nyelvpótlékok ún. alapbéresítése, valamint a kollektív szerződés és a szakterületi függelék egymáshoz való viszonyának megítélésében. A szakterületi függelék a kollektív szerződéshez képest szűkebb hatályú megállapodás, ezért a függeléket megkötőknek nem volt joguk más munkavállalóhoz képest a munkavállalók egy szűkebb csoportjára nézve kedvezőtlenebb szabályt megalkotni.

Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában tartására irányult.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A perben az eldöntendő jogkérdés az volt, hogy a felpereseket megilleti-e a további nyelvtudási pótlék avagy sem. Tekintettel arra, hogy jogszabály nyelvpótlék fizetését nem írja elő, ennek eldöntésénél a kollektív szerződéses rendelkezéseket kellett irányadónak tekinteni.

A nyelvpótlék fizetését az alperes a kollektív szerződés szabályai szerint vállalta, az a munkaszerződés részét nem képezte. Ha a nyelvpótlékra vonatkozó kollektív szerződéses szabályok változtak, annak elbírálásánál, hogy a felpereseket megilleti-e az angol nyelvtudás után járó pótlékon kívül további nyelvpótlék, a felperesek álláspontjával szemben nincs jelentősége annak, hogy a korábban fizetett nyelvpótlék beépítésre került-e az alapbérükbe vagy sem. A felperesek sem vitatták, hogy az alperes 1990. év végén a szakszervezetekkel kötött megállapodás alapján új bérrendszert vezetett be, a "sokpótlékos" rendszerről "fix" bérezési rendszerre tért át, és ezzel egyidejűleg az orosz nyelv utáni pótlék fizetését is megszüntette.

Helytállóan fejtette ki az elsőfokú bíróság, hogy a munkáltatónál csak egy kollektív szerződés köthető, ugyanakkor nincs akadálya annak, hogy egyes foglalkozási csoportokra vagy a munkáltató egyes részlegeire a helyi függelékben differenciált szabályozás jöjjön létre. Ennek megfelelően az 1995. január 1-jén hatályba lépett kollektív szerződésnek része a helyi függelék is, az nem tekinthető szűkebb hatályú kollektív szerződésnek, és ezért arra az Mt. 41. §-a nem vonatkoztatható. Ebből következően a felperesek alaptalanul támadták az 1995. július 27-én aláírt szakterületi függelék rendelkezéseit azon az alapon, hogy az a kollektív szerződéstől csak annyiban térhetne el, amennyiben a munkavállalóra nézve kedvezőbb szabályokat állapít meg.

A felperesek további nyelvpótlékra vonatkozó igénye tekintetében a kollektív szerződés és a szakterületi függelék rendelkezéseinek értelmezése során mindkét bíróság helyesen következtetett arra, hogy az alperes a szakterületi függelék alapján csak az angol nyelvvizsga után köteles fizetni a nyelvpótlékot, mégpedig a kollektív szerződés törzsrésze szerinti mértékben. Az alperes a felperesek részére az angol nyelv utáni pótlékot ennek megfelelően kifizetette.

A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság jogszabálysértés nélkül hagyta helyben a felperesek keresetét elutasító elsőfokú ítéletet. Ezért a jogerős ítéletet a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában helybenhagyta. (Legf. Bír. Mfv. II. 11.082/2001/3. sz.)