BH 1994.12.664 A szerződés hibás teljesítése miatti elállás jogkövetkezményének alkalmazása során nincs jelentősége a kötelezett személyes körülményeinek, az eredeti állapot helyreállítása miatti esetleges vagyoni veszteségnek [Ptk. 305. § (3) bek., 306. § (3) bek., 319. § (1) bek., 320. § (1) bek.].

A jogerős ítélet túlnyomórészt helyt adva a felperesek keresetének, megállapította, hogy a peres felek között 1991. szeptember 21-én és 1991. október 31-én létrejött az m.-i Sz. K. u. 67. szám alatti, illetve az sz.-i E. J. út 2. III. em. 13. szám alatti ingatlanok cseréjére vonatkozó szerződés 1991. október 31-ével, továbbá az 1991. szeptember 21-én kötött, az m.-i ingatlanban levő konyhabútor adásvételére vonatkozó szerződés megszűnt. Kötelezte az alpereseket, hogy 15 nap alatt egyetemlegesen fizessenek meg a felpereseknek 370 000 forintot és ennek 1991. november 1-jétől járó évi 20%-os kamatát, illetve 30 nap alatt adják a felperesek birtokába az sz.-i ingatlant. Kötelezte a felpereseket, hogy 30 nap alatt adják az alperesek birtokába az m.-i házas ingatlant az ott levő konyhabútorral együtt. Az ítélet indokolása szerint a peres felek adásvétellel vegyes csereszerződést kötöttek, amelynek eredményeként ingatlanaikat elcserélték. A felperesek értékkiegyenlítés megfizetését is vállalták, és megvásárolták az alperesek tulajdonát képező konyhabútort. Az alperesek azonban szolgáltatásukat hibásan teljesítették, erre tekintettel a felperesek a Ptk. 306. §-ának (3) bekezdése alapján jogosultan álltak el a szerződéstől, és a Ptk. 319. §-ának (1) bekezdése alapján [figyelemmel a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdésére] elállásuk a szerződést felbontotta, és a kölcsönös elszámolás megejtése mellett az eredeti állapotot kellett helyreállítani.

A jogerős ítélet ellen az alperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, jogszabálysértésként arra hivatkoztak, hogy az ítélet meghozatalakor a bíróságok a Pp. 206. §-ának (1) bekezdésébe ütköző módon értékelték a rendelkezésre álló bizonyítási anyagot. Így nem tulajdonítottak jelentőséget annak a bizonyított ténynek, hogy a II. r. felperes eredetileg ellenkezett a csereszerződés megkötésével szemben, ellenérzése volt, nem is akarta a szerződést aláírni. E tényekből pedig az következik, hogy a felpereseknek nem az ingatlan hibái miatt keletkezett elállási szándékuk, így az érdekmúlásra való hivatkozás nem helytálló. Azt is vitatták, hogy a terhükre rótt hibák fennállnak, illetve azt a felperesek ismerték a szerződés kötésekor, így a Ptk. 305. §-ának (3) bekezdése alapján mentesülnek a szavatosi felelősség alól. Álláspontjuk szerint továbbá a meglevő hibák kijavíthatók és időigényességüktől, illetve költségességüktől függetlenül a Ptk. 306. §-ának (3) bekezdése alapján elállásra nem adnak alapot. Végül arra hivatkoztak, hogy az eredeti állapot helyreállítása az életkörülményeknek a csereszerződésből eredő megváltoztatása miatt számukra rendkívül sérelmes, figyelemmel arra is, hogy a becsatolt orvosi igazolás szerint a II. r. alperes veszélyeztetett terhes.

A felperesek a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.

A felülvizsgálati kérelem alaptalan.

A jogerős ítélet a beszerzett szakértői vélemények alapján okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy az alperesek hibásan teljesítettek. A bizonyítékok mérlegelése során iratellenesen vagy a feltárt tényekkel ellentétesen a bíróságok okszerűtlen következtetésre nem jutottak. Ezért a hibás teljesítés megállapításával kapcsolatos mérlegelés átértékelésére vagy újraértékelésére vonatkozóan felülvizsgálatnak nincsen helye, hiszen az, hogy a bíróságok az ítéletet mérlegelés eredményeként hozták, önmagában nem jogszabálysértés.