EH 2004.1111 I. A Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rablás olyan összetett bűncselekmény, amelynek célcselekménye az idegen dolog jogtalan elvétele, s eszközcselekménye az elvétel érdekében tanúsított erőszak vagy élet, illetve testi épség elleni közvetlen fenyegetés.
II. A törvényhely szerinti minősítés szempontjából közömbös, hogy a tettes idegen dolog elvételére irányuló szándéka a sértett bántalmazását megelőzően vagy a bántalmazás közben alakult ki, a rablás az idegen dolog erőszakkal történő elvételével megvalósul [Btk. 321. § (1) bek., 16. §].
A városi bíróság a 2003. március 4. napján kelt ítéletével Sz. Gy. I. rendű terhelt bűnösségét 2 rendbeli lopás vétségében, kifosztás bűntettének kísérletében és könnyű testi sértés vétségében állapította meg. Ezért őt halmazati büntetésül 2 év 6 hónap fegyházra és 3 év közügyektől eltiltásra ítélte.
Megállapította a bíróság, hogy a terhelt többszörös visszaeső és feltételes szabadságra nem bocsátható.
1. A városi bíróság által megállapított tényállás szerint a többszörösen büntetett Sz. Gy. I. rendű terhelt 2002. áprilisában Cs.-n a Sz.-i téri buszmegállóban ismeretlen sértett zsebéből elvette annak pénztárcáját. A két szemtanú felszólította az elvett érték visszaadására, ami meg is történt. Ezáltal a kár megtérült.
2. A terhelt 2002. május 27-én a Cs., K.-i u. 21. szám alatti családi ház udvarára ment be a kerítésen átmászva és onnan elvitte a H. A.-né sértett tulajdonában lévő, 25 000 forint értékű alumínium tekercset. A kár lefoglalás útján megtérült.
3-4. 2002. június 19-én a reggeli órákban Sz. Gy. I. rendű terhelt Cs. a Sz.-i téri buszmegállóban várakozott. Az ugyancsak ott tartózkodó H. R. sértetthez lépett, azt állította, hogy kórházba megy és 500 forintot kért tőle kölcsön. A sértett ezt megtagadta azzal, hogy nincs nála pénz. A terhelt erre azt felelte, látta a pénzét, majd megfenyegette, hogy most a korábbi sérelmét is megtorolja. H. R. többször felszólította az I. rendű terheltet, hogy hagyja békén, aki válaszul két esetben ököllel arcul ütötte H. R.-et, majd lökdösni kezdte. Mindketten az árokba estek, miközben az I. rendű terhelt a dulakodás során több esetben megragadta a sértett övtáskáját. Le akarta szakítani, azonban nem járt sikerrel. Az övtáskában tartotta a sértett a 9500 forintját. Ezt követően a sértett felállt és útjára indult. Ám a terhelt utánament és tovább bántalmazta. A sértett a bántalmazás következtében nyolc napon belül gyógyuló sérüléseket szenvedett.
A sértett ruházatának megrongálásával a terhelt 3000 forint kárt okozott.
Az eljárt bíróság a cselekmények jogi értékelése kapcsán - a vádtól eltérően - a H. R. sérelmére elkövetett cselekményt rablás bűntettének kísérlete helyett kifosztás bűntette kísérletének és könnyű testi sértés vétségének minősítette.
Az ítélet indokolási része ezzel kapcsolatosan arra a következetes bírói gyakorlatra hivatkozott, mely szerint a rablás helyett kifosztás bűntette állapítható meg, amennyiben egyértelműen nem bizonyítható, hogy a bántalmazás a sértett értékeinek megszerzésére irányult, a dolog elvételére irányuló szándék az elkövetőben a bántalmazást követően alakult ki. A városi bíróság álláspontja szerint jelen esetben a sértett bántalmazása bosszúból történt, majd a bántalmazás közben alakult ki a terheltben az a szándék, hogy a pénzt tartalmazó övtáskát leszakítsa, és elvegye.
Az elsőfokú bíróság ítéletében kifejtett érvelés szerint - a tényállásban írtakat alapul véve - a sértett értékének eltulajdonítására tett kísérlet idején hiányzott a rablás megvalósításához szükséges, a sértett akaratát megtörő lenyűgöző erőszak. A későbbi bántalmazás során pedig már nem próbálkozott az I. rendű terhelt az érték eltulajdonításával.
A védelmi fellebbezések kapcsán eljárt megyei bíróság a 2003. október 14. napján kelt ítéletével az elsőfokú ítéletet akként változtatta meg, hogy a kifosztás bűntette kísérleteként és könnyű testi sértés vétségeként értékelt cselekményt egységesen rablás bűntette kísérletének minősítette, és a feltételes szabadságra bocsátás kizárására vonatkozó rendelkezést mellőzte.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítette az elkövetések idejének pontosításával, továbbá azzal, hogy az ítélet 1. pontjában írt elkövetésnél az eltulajdonítani kívánt összeg a 10 000 forintot nem haladta meg.
A H. R. sérelmére elkövetett cselekmény minősítésével kapcsolatosan rámutatott arra, hogy az ítéleti tényállásból kitűnően a terhelt célja eleve a pénzszerzés volt, ezért alkalmazott erőszakot a sértettel szemben. Eltulajdonítási szándéka már a bántalmazást megelőzően kialakult és az a pénz elvételének érdekében történt. A fentebb kifejtettek alapján az I. rendű terhelt a szóban lévő magatartásával a Btk. 321. § (1) bekezdésében meghatározott és a szerint minősülő és büntetendő rablás bűntettének a Btk. 16. §-a szerinti kísérletét valósította meg.
A jogerős ügydöntő határozat ellen az I. rendű terhelt és külön a védője nyújtott be felülvizsgálati indítványt.
Az I. rendű terhelt indítványában azt sérelmezi, hogy a másodfokon eljárt megyei bíróság megváltoztatta a városi bíróság ítéletét és a kifosztás kísérlete, továbbá könnyű testi sértés vétségeként értékelt cselekményét egységesen rablás bűntette kísérletének minősítette, továbbmenően az elbíráláskor hatályos rendelkezések értelmében kizárta őt a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből.
A védő által beadott indítvány is elsősorban - a régi Be. 284. § (1) bekezdés b) pontjára alapozottan - az említett minősítés-változtatást sérelmezi, de támadja a jogerős ügydöntő határozat tényállását is.
A védő annak a véleményének adott hangot, miszerint a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárása során kötve van ugyan az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz, ezt azonban megváltoztathatja, ha a vádtól eltérő tényállás megállapíthatósága már az elsőfokú tárgyalás során adott, ám a bíróság a bizonyítás anyagából helytelenül von le következtetést és ezáltal az elkövetett bűncselekményeket törvénysértően minősíti.
A terhelt vallomása alapján megállapítható helyes tényállás alapján - a védő okfejtése szerint - az I. rendű terhelt ismeretlen sértett sérelmére elkövetett cselekménye csupán lopás szabálysértéseként lett volna értékelhető.
A H. R. sérelmére végrehajtott magatartásával kapcsolatosan annak a véleményének adott hangot, mely szerint a terhelt valódi szándéka nem az övtáska eltulajdonítására irányult, hanem az őt ért támadást hárította el. Ezért ez a cselekmény csak a verekedés szabálysértésének megállapítására lenne alkalmas.
A védelmi álláspont szerint az I. rendű terhelt bűnösségét csak 1 rendbeli lopás vétségében lehetne kimondani, s ennek megfelelően a rablás bűntettének kísérlete miatt emelt vád alól Sz. Gy. felmentésére tett indítványt.
A Legfőbb Ügyészség átiratában - és a nyilvános ülésen jelen lévő képviselője - a felülvizsgálati indítványokat nem tartotta alaposnak. Az irányadó tényállás szerint helyes az I. rendű terheltnek a H. R. sérelmére elkövetett cselekménye rablás bűntette kísérletekénti minősítése. A kiszabott büntetés pedig inkább enyhe, mint eltúlzott. Utal az indítvány arra is, hogy éppen a másodfokú bíróság mellőzte az elsőfokú bíróság ítéletében a feltételes szabadságra bocsátásból kizáró rendelkezést. A megtámadott határozatok hatályban fenntartását indítványozta.
Az I. rendű terhelt és a védő felszólalásában a felülvizsgálati indítványt fenntartotta.
A felülvizsgálati indítványok nem alaposak.
A felülvizsgálati indítvány olyan rendkívüli jogorvoslat, amely a Be. 420. §-ának (1) bekezdése értelmében a jogerős bírósági határozatban rögzített tényállás alapulvételével, kizárólag a Be. 405. és 406. §-ában felsorolt okokra hivatkozással vehető igénybe.
Abból pedig, hogy a felülvizsgálat keretében az irányadó tényállás nem támadható, értelemszerűen következik az is, miszerint nincs lehetőség a bíróság bizonyítékokat értékelő tevékenységének, s ezen keresztül a bűnösség kérdésének, illetőleg a jogi minősítésnek a vitatására sem.
Ekként tehát a védő felülvizsgálati indítványa a törvényben kizárt.
Az irányadó tényállásra tekintettel törvényes indokok alapján változtatta meg a másodfokon eljárt megyei bíróság a terheltnek a H. R. R. sérelmére elkövetett cselekménye minősítését rablás bűntettének kísérletére.
A Btk. 321. §-ának (1) bekezdésében meghatározott rablás bűntettének a célcselekménye az idegen dolog jogtalan elvétele, amelynek az említett bekezdés első fordulata szerinti eszközcselekménye az elvétel céljából tanúsított erőszak vagy élet, illetve testi épség elleni közvetlen fenyegetés. Jelen esetben - az irányadó tényállás szerint - annak ellenére, hogy Sz. Gy. terhelt esetleg a korábbi sérelmét is meg akarta torolni - a terhelt szándéka mindenekelőtt a sértett pénzének a megszerzésére irányult. Erre utal egyértelműen az a magatartása is, hogy a kölcsönkérés sikertelensége után a férfit bántalmazta, miközben az értékeit tartalmazó övtáskáját le akarta szakítani. Ez a tevékenysége azonban nem vezetett sikerre.
Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a cselekmény jogi minősítése szempontjából teljesen közömbös, hogy a terhelt tudatában az idegen dolog jogtalan elvételére irányuló szándék a sértett bántalmazását megelőzően vagy a bántalmazás közben alakult ki, a rablás az idegen dolog erőszakkal történő elvételével megvalósul. Mindebből következik, hogy az eljárt megyei bíróság nem sértett anyagi jogszabályt, amikor a H. R. sérelmére elkövetett terhelti magatartást a Btk. 321. § (1) bekezdése szerint minősülő és büntetendő rablás bűntette Btk. 16. §-a szerinti kísérletének minősítette.
A fentebb kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság az I. rendű terhelt és védője által benyújtott felülvizsgálati indítványnak nem adott helyt, ezért a megtámadott határozatokat a Be. 427. §-a alapján a Sz. Gy. I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Bfv. III. 244/2004. sz.)