A Fővárosi Ítélőtábla Pf.20497/2008/4. számú határozata jogdíj megfizetése (SZERZŐI jogdíj megfizetése) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 123. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 218. §, 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 1. §, 73. §, 74. §, 94. §] Bírók: Baka András, Kovács Zsuzsanna, Lesenyei Terézia

Fővárosi Ítélőtábla

8.Pf.20.497/2008/4.

A Magyar Köztársaság nevében!

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Borbély Tünde ügyvéd (.....) által képviselt felperes neve (......) felperesnek, a dr. Juhász Miklós ügyvéd (.....) által képviselt :... (......) alperes ellen - szerzői jogdíj megfizetése iránt indított perében, a Fővárosi Bíróság 2008. február 20. napján kelt, 4.P.20.371/2007/9. számú ítélete ellen, a felperes részéről 10. sorszám alatt előterjesztet fellebbezés folytán meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 36.600 (Harminchatezer-hatszáz) Ft másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét és kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 60.000 Ft perköltséget.

A megállapított tényállás szerint a film- és videógyártással foglalkozó alperesi cég 2005. február 3-án szerződést kötött a .... USA-beli gazdasági társasággal a "...." című rajzfilm magyar változatának szinkronizálási munkáinak elvégzésére. A szerződés 10.a. pontjában a felek megállapodtak abban, hogy az alperes köteles biztosítani, hogy minden résztvevő a szerződés mellékletét képező szerződés-tervezet elfogadásával valamennyi jogát, valamennyi felhasználási mód vonatkozásában alperesre ruházza át a megengedett leghosszabb időtartamra, ugyanakkor az alperes vállalta, hogy az így megszerzett jogokat átruházza a ...... cégre.

A film szinkronszereplőinek válogatását követően az alperes gyártásvezetője, .... 2005. tavaszán közölte telefonon a színművész felperessel, hogy kiválasztották a film ..... nevű szereplője szinkronizálására és megállapodtak abban, hogy a mintegy 50 tekercsnyi munkáért az alperes 500 Ft/tekercs + áfa díjat fog fizetni, majd egy későbbi időpontban a szóbeli megállapodásukat kiegészítve megállapodtak a szereplőhöz kapcsolódó dal eléneklésében is, 22.000 Ft + áfa díjazás ellenében. A munka kétszer fél napot tartott, amelyet követően az alperes 2005. április 18-án bruttó 27.500 Ft és 37.500 Ft díjazást fizetett ki a .... Bt által kibocsátott számla ellenében, amelynek személyes közreműködésre köteles beltagja a felperes.

A szerződés teljesítésével egy időben a felperes anélkül aláírt egy angol nyelvű, több oldalas szerződést, hogy annak pontos tartalmát ismerte volna, illetve a szerződés nyelvén értene. A szerződésben a felperes kijelentette, hogy a "megállapodott összeg fejében" visszavonhatatlanul, területi megkötés nélkül, maximális időtartamra átruházza alperesre minden vagyoni és a felhasználáshoz kapcsolódó egyéb jogait, ide nem értve a személyhez fűződő jogokat.

A film magyar nyelvű változata "......" címmel 2005-ben került terjesztésre mozifilmként, többszörözték és terjesztették DVD-n, illetve a felperes által elénekelt "....." című főcímdalt több kereskedelmi rádió is játszotta. A felperes 2005. végén, majd 2006-ban is több ízben jelezte az alperesnek, hogy a már kifizetett díjazáson felül további 1.220.000 Ft megfizetésére is igényt tart, amelytől az alperes elzárkózott.

Az elsőfokú bíróság az ekként megállapított tényállás alapján elsődlegesen a peres felek között 2005. áprilisában létrejött angol nyelvű szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelmet vizsgálta és azt azért utasította el, mert a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-ában írt feltételeit nem látta fennállónak.

Megállapította, hogy a felperesnek a kért megállapításra az alperessel szembeni jogai megóvása érdekében nincs szüksége, mert nincs elzárva attól, hogy akár a jelen perben bizonyítsa, hogy nem mondott le a felhasználói jogairól az alperes javára és ennek hiányában az alperes a felhasználásra jogszerűtlenül adott további engedélyt. Utalt arra is az indokolás a felperesnek a szerződés alaki hibáira vonatkozó érvei miatt, hogy a felhasználói szerződésre a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 45. § (1) bekezdése csak írásbeli formát kíván, érvényességének nem feltétele a teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalása.

Nem találta alaposnak a jogsértés megállapítására irányuló kereseti kérelmet sem, amelyet a felperes arra hivatkozva terjesztett elő, miszerint az előadóművészi teljesítményével kapcsolatban nem jött létre érvényes felhasználási szerződés, amely alapján az alperes jogosult lenne a felhasználásra.

Az elsőfokú bíróság e körben kifejtette, hogy az Szjt. 73. §-ának (3) bekezdése főszabályként megdönthető vélelmet állít fel, miszerint, ha az előadóművész hozzájárult előadása filmen való rögzítéséhez, akkor ellenkező kikötés hiányában ezzel a film előállítójára ruházza át az Szjt. 73. § (1) bekezdésében felsorolt vagyoni jogokat és ez a jogátszállási vélelem a filmszinkron céljára nyújtott jogokra is irányadó. Mivel a felperes maga sem állította, hogy a jogátruházásra vonatkozó vélelemmel ellentétes megállapodást kötött volna az alperessel (vagy mással), így nem hivatkozhat szerzői joggal szomszédos vagyoni jogai megsértésére és nem kérheti a jogkövetkezmények alkalmazását sem.

A felperes 1.220.000 Ft jogdíj igénye kapcsán pedig az volt az elsőfokú bíróság álláspontja, hogy azt a felperes az alperestől nem követelheti, mivel nem az alperes, hanem a ..... cég a film előállítója az Szjt. 64. § (3) bekezdésében írt meghatározásra figyelemmel, az alperes a készítés során csak egy részfeladatot látott el vállalkozási szerződés alapján. A törvényi vélelem alapján tehát az előállítónak nem minősülő alperes felhasználói jogokat nem szerzett, ezért a felhasználás fejében az Szjt. 74. § (1) bekezdése szerint az előadóművésznek járó díjazást a felperes az alperestől alappal nem kérheti.

Az ítélet ellen a felperes élt fellebbezéssel, annak elsődlegesen a megváltoztatását, másodlagosan a hatályon kívül helyezését kérte.

A szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti kereseti kérelemmel kapcsolatban előadta, hogy a keresetmódosítása folytán nem a szerződés érvénytelenségének a megállapítását, hanem annak megállapítását kérte, hogy a felhasználási jogairól nem mondott le érvényesen az alperes javára.

Hangsúlyozta, hogy az alperes rögzítette a felperes előadóművészi teljesítményét, majd a létrejött hangcsíkot továbbította a ...... részére. Ezért szükségesnek látta annak vizsgálatát, hogy az alperes milyen felhasználási engedéllyel rendelkezett, ahhoz a felperesi hozzájárulás megtörtént-e. A szerződés érvényességéből vagy érvénytelenségéből a bíróságnak a felhasználási engedély meglétére vagy annak hiányára kellett volna következtetnie, az érvényesség vizsgálata a felhasználás jogszerűsége tekintetében releváns.

Jogi álláspontja szerint a felek között nem jött létre szerződés, mert annak egyik lényeges elemében, a jogdíjban a felek nem állapodtak meg. Ebben az esetben viszont az alperes részéről a felhasználás jogosulatlan volt és alkalmazhatóak vele szemben az Szjt. 94. § (1) bekezdésében írt jogkövetkezmények.