BH 2000.12.546 A házastárs felelőssége a másik házastárs bűncselekményével okozott kár megtérítéséért [Csjt. 27. §, 30. §, Ptk. 203. § (1)-(2) bek., 339. § (1) bek., 344. § (1) bek., 361. § (1) bek., 685. § b) pont, Pp. 6. § (2) bek., 196. § (1) bek. e) pont].

Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az I. r. alperest arra, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 1 588 824 forintot, valamint annak 1993. október 28. napjától kezdődően a kifizetés napjáig járő évi 20%-os kamatát. Megállapította, hogy az alperesek között létrejött, 1994. február 15-én kelt házassági vagyonközösséget megszüntető szerződés a felperessel szemben hatálytalan, továbbá, hogy a felperes végrehajtás esetén a fenti követelése kielégítését az I. r. alperes nevén álló 127/470 tulajdoni illetőségéből követelheti.

Az elsőfokú ítélet indokolása szerint az I. és II. r. alperes 1978. május 27-én kötött házasságot. A II. r. alperes 1992. május 1. napjától kezdődően határozatlan időre szóló munkaviszonyt létesített a felperes jogelődjével, és e munkaviszonya keretében a felperesi jogelőd nyíregyházi boltjában boltvezetői munkakörben dolgozott. Az 1993. május 6-tól 1993. október 28-ig terjedő időszakban a vezetésére és kezelésére bízott üzlet bevételének egy részét nem fizette be a felperesi jogelőd pénztárába, a pénztár megkerülésével áruféleségeket értékesített, az üzletnek a más cégekkel szemben fennálló tartozását pedig az elszámolás során kiegyenlítettnek tüntette fel, és az említett cselekményeivel a felperesi jogelődnek összesen 1 588 824 forint kárt okozott. E cselekmények miatt a bíróság ítéletével bűnösnek mondta ki folytatólagosan, jelentős értékre, üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettében, és ezért őt kétévi börtönbüntetésre, továbbá - mellékbüntetésül - kereskedő foglalkozástól háromévi eltiltásra ítélte, a felperesi jogelőd sértett polgári jogi igényét pedig egyéb törvényes útra utasította. A felperesi jogelőd keresete alapján eljárt munkaügyi bíróság az 1996. június 29-én jogerőre emelkedett ítéletével arra kötelezte a II. r. alperest, hogy fizessen meg a felperesi jogelődnek 1 588 824 forintot, valamint annak 1993. október 28. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát.

Az alperesek - mint házastársak - 1993 májusában megvásárolták a 102 m2-es társasházi lakást félkész állapotban, 1 700 000 forint vételár ellenében. A lakás építését az alperesek még 1993-ban befejezték, és az ezzel összefüggésben felmerült 3,5 millió forint költség viseléséhez az OTP-től 1 400 000 forint hitelt vettek igénybe, és ezenfelül 95 000 forint szociálpolitikai kedvezményben is részesültek. Az építésügyi hatóság a lakás használatbavételét az 1993. október 26-án kelt határozatával engedélyezte, majd abba az alperesek - akiknek a házassági életközössége az említett időpontban még fennállott - 1993. év végén mindketten beköltöztek. A perbeli társasházi lakás tulajdonjogát az alperesek közösen szerezték meg akként, hogy az I. r. alperes 64/470 részben, a II. r. alperes pedig 63/470 részben vált az ingatlan tulajdonosává.

1994. február 15-i dátummal az alperesek házassági vagyonközösséget megszüntető okiratot írtak alá, amelyben rögzítették - többek között - azt, hogy közöttük a házassági életközösség 1993. szeptember elején megszakadt. A perbeli ingatlanon fennálló tulajdonközösségüket megszüntették: a II. r. alperes hozzájárult ahhoz, hogy a nevén álló 63/470 tulajdoni illetőség az I. r. alperes nevére kerüljön házassági vagyonközösség megszüntetése jogcímén. Megállapodtak abban, hogy az Edit és Rita utónevű közös gyermekeik tartására a II. r. alperes 1993. szeptember 1-jétől kezdődően megfizet a felperesnek összesen havi 8000 forint gyermektartásdíjat akként, hogy az I. r. alperes által fizetendő megváltási árba beszámítják a II. r. alperes által fizetendő gyermektartásdíjat 824 000 forint összegben. Az alperesek a házassági vagyonközösséget megszüntető okiratot 1995 májusában nyújtották be az OTP Rt. igazgatóságához, a tulajdonosváltozást pedig a körzeti földhivatal - az alperesek ugyancsak 1995. évben előterjesztett kérelme alapján - az 1995. június 13-án kelt határozatával vezette át.

1996. december 11-én a munkaügyi bíróság a felperesi jogelőd kérelmére végrehajtási lapot bocsátott ki a II. r. alperessel szemben a korábbi jogerős ítélet alapján 1 588 824 forint tőke és járulékainak a megfizetése iránt. A jelen per befejezéséig a II. r. alperessel szemben indult végrehajtási eljárás eredményre nem vezetett.

A városi bíróság az 1997. szeptember 25-én kelt és 1997. október 30-án jogerőre emelkedett ítéletével az alperesek házasságát felbontotta. A bontóperben az alperesek a bíróság jogerős végzésével jóváhagyott olyan tartalmú egyezséget kötöttek egymással, amelyben rögzítették - többek között - azt, hogy a II. r. alperes gyermektartásdíj-fizetési kötelezettségét a felek teljesítettnek tekintik azzal, hogy "a korábban közös tulajdonú ingatlan az I. r. alperes kizárólagos tulajdonába került".

Az így megállapított tényállás alapján alaposnak találta az elsőfokú bíróság a felperesnek az I. r. alperes 1 588 824 forint és járulékainak a megfizetésére való kötelezése, valamint annak a megállapítása iránt előterjesztett keresetét, hogy az I. és II. r. alperesek között 1994. február 15-i keltezéssel létrejött házassági vagyonközösséget megszüntető okirat a Ptk. 203. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján vele szemben hatálytalan. Tényként állapította meg, hogy a munkaügyi perben hozott jogerős ítélet a II. r. alperest a bűncselekmény elkövetésével a felperesnek okozott kár megtérítésére kötelezte. Tekintettel arra, hogy az alperesek a károkozás 1993. május 6-tól 1993. október 28-ig terjedő időszakában házastársak voltak, a hivatkozott munkaügyi perben a II. r. alperes terhére megállapított kártérítés összege a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése, valamint 30. §-ának (2) és (3) bekezdése alapján olyan közös adósságnak minősül, amelynek megfizetéséért az I. r. alperes a felperessel szemben helytállni tartozik. A házastársi vagyonközösséget megszüntető megállapodás megkötésével az alperesek célja az volt, hogy a felperesi követelés kielégítési alapját elvonják. Ebből következően a megállapodás a Ptk. 203. §-ának (1) bekezdése alapján a felperessel szemben hatálytalan, miért is az I. r. alperes tűrni tartozik, hogy a felperes a II. r. alperessel szemben fennálló követelését a házastársi vagyonközösséget megszüntető szerződéssel utóbb megszerzett 63/470 tulajdoni illetőségből kielégíthesse.

Az elsőfokú ítélet ellen mindhárom peres fél fellebbezéssel élt.

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. A döntését azzal indokolta, hogy az elsőfokú bíróság a bűncselekménnyel okozott kárért való felelősség körében a tényállást helyesen állapította meg, és helyes az I. r. alperest marasztaló érdemi döntése is, téves viszont az érdemi rendelkezés alapjaként a Csjt. 30. §-ának (2) és (3) bekezdésére való hivatkozása. A Csjt. 27-28. §-aihoz kapcsolódó bírói gyakorlat szerint a házastársak különadóssága körébe tartoznak - többek között - a házastárs által egyoldalúan elkövetett bűncselekmény, a szabálysértés miatt kiszabott pénzbüntetés, bírság vagy az egyoldalúan elkövetett magatartással szerződésen kívül okozott kár megtérítése is. Más megítélés alá esnek azonban az olyan adósságok, amelyek a házastársi közös vagyont gyarapító tevékenységgel kapcsolatosak (pl. leltárhiányért való felelősség), és nem minősül különadósságnak a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése sem akkor, ha a bűncselekménnyel szerzett haszon a közös vagyonba került, vagy azt a házastársak közösen élték fel. A bűncselekmény II. r. alperes általi elkövetésekor az alperesek együtt éltek, a közös vagyon vélelme alapján tehát - ellenkező bizonyítás hiányában - helyesen jutott az elsőfokú bíróság arra a következtésre, hogy az elkövetéssel szerzett haszon az alperesek közös vagyonába került, és az ilyenként is nyert felhasználást. A közös felhasználás tényére utalt egyébként a II. r. alperesnek az a nyilatkozata is, hogy a bűncselekménnyel szerzett haszon jelentős részét a személygépkocsi bérleti díjára használta fel.