A Kúria Bfv.19/2015/8. számú precedensképes határozata rablás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 85. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 416. §, 427. §, 2012. évi C. törvény (Btk.) 2. §] Bírók: Csák Zsolt, Csere Katalin, Vaskuti András

A határozat elvi tartalma:

Az Alkotmánybíróság döntése alapján a halmazati büntetés törvényes megállapítása.

***********

KÚRIA

Bfv.I.19/2015/8.szám

A Kúria Budapesten, a 2015. év március hó 10. napján tartott tanácsülésen meghozta a következő

í t é l e t e t :

A rablás bűntettének kísérlete és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a Legfőbb Ügyészség által az I. rendű és a II. rendű terheltek javára benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Kecskeméti Városi Bíróság 13.Fk.777/2011/191. számú, valamint a Kecskeméti Törvényszék 2.Fkf.79/2013/15. számú ítéletének az I. rendű és a II. rendű terheltekre vonatkozó részét megváltoztatja,

az I. rendű terhelttel szemben alkalmazott halmazati büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. § (2) bekezdése, míg a II. rendű terhelttel szemben alkalmazott halmazati büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. § (2) bekezdése és 87. § (1) bekezdés, (2) bekezdés b) pontja alapján tekinti kiszabottnak.

Egyebekben az ítéleteket az I. rendű és a II. rendű terheltek tekintetében hatályában fenntartja.

Az ítélet ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, és ebben az ügyben sem az indítvány előterjesztője, sem azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Kecskeméti Városi Bíróság, mint fiatalkorúak bírósága a 2012. november 13. napján kihirdetett 13.Fk.777/2011/191. számú ítéletével

- az I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki 3 rendbeli rablás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c) pont II. fordulat] mint társtettest, garázdaság bűntettében [1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] mint bűnsegédet, testi sértés vétségében [1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdés] mint bűnsegédet, és hivatalos személy elleni erőszak bűntettében [1978. évi IV. törvény 229. § (1) bekezdés]. Ezért őt, halmazati büntetésül öt év fegyházbüntetésre és a közügyektől öt év eltiltásra ítélte. Egyben elrendelte a Budakörnyéki Bíróság 16.Fk.20/2008/27. számú ítéletével kiszabott négy év próbaidőre felfüggesztett egy év három hónap fiatalkorúak fogháza büntetésének végrehajtását.

- a II. rendű terheltet bűnösnek mondta 3 rendbeli rablás bűntettének kísérletében [1978. évi IV. törvény 321. § (1) bekezdés, (3) bekezdés c) pont II. fordulat] mint társtettest, garázdaság bűntettében [1978. évi IV. törvény 271. § (1) bekezdés, (2) bekezdés a) pont] mint bűnsegédet és testi sértés vétségében [1978. évi IV. törvény 170. § (1) bekezdés] mint bűnsegédet. Ezért őt, halmazati büntetésül három év fegyházbüntetésre és a közügyektől három év eltiltásra ítélte.

A bíróság mindkét terhelt esetében rendelkezett az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról és a bűnügyi költség viseléséről.

A kétirányú fellebbezések folytán másodfokon eljáró Kecskeméti Törvényszék a 2013. május 7. napján jogerős 2.Fkf.79/2013/15. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű és II. rendű terheltek tekintetében megváltoztatta. Az I. rendű terhelt fegyházbüntetésének tartamát hat évre, a közügyektől eltiltás mellékbüntetést hat évre súlyosította, míg a II. rendű terheltnél a szabadságvesztés végrehajtási fokozatát börtönben határozta meg.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét az I. rendű és II. rendű terheltek tekintetében helybenhagyta.

A másodfokú bíróság ítéletének indokolásában kifejtette, hogy az I. rendű és a II. rendű terheltek terhére rótt bűncselekmények közül három is a Btk. 137. § 17. pontja szerinti személy elleni erőszakos bűncselekmény, ezért a halmazati büntetést az 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdésére figyelemmel tekintette kiszabottnak.

A 85. § (4) bekezdése szerint akkor, ha a bűnhalmazatban lévő bűncselekmények közül legalább három a 137. § 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik, és amennyiben a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.

Az Alkotmánybíróság a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23-tól 2013. június 30-ig hatályos 85. § (4) bekezdésének folyamatban lévő ügyben történő alkalmazása kizárása, a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése, valamint a jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatának elrendelése kapcsán meghozott 23/2014. (VII. 15.) AB számú határozatában megállapította, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 2010. július 23-tól 2013. június 30-ig hatályos 85. § (4) bekezdésének alkalmazása alaptörvény-ellenes, emellett megállapította azt is, hogy a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenes; ezért az utóbbi törvényhelyet a hatálybalépésére, 2013. július 1-jére visszaható hatállyal megsemmisítette. Ugyanakkor elrendelte a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 85. § (4) bekezdése, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 81. § (4) bekezdésének alkalmazásával meghozott, jogerős határozattal lezárt büntetőeljárások felülvizsgálatát.

Az Alkotmánybíróság határozatára figyelemmel a Legfőbb Ügyészség Fk.BF.1706/2014. számon a jogerős ügydöntő határozat ellen terjesztett elő a Be. 416. § (1) bekezdés e) pontjára alapított felülvizsgálati indítványt, amelyben indítványozta, hogy a Kúria - tanácsülésen eljárva - a megtámadott ítéleteket akként változtassa meg, hogy az I. rendű és a II. rendű terheltek tekintetében a szabadságvesztést az 1978. évi IV. törvény 85. § (1)-(3) bekezdése, a II. rendű terhelt tekintetében továbbá a 87. § (1) bekezdése és (2) bekezdés b) pontja alapján tekintse kiszabottnak. Egyebekben a határozatokat mindkét terhelt vonatkozásában hatályában tartsa fenn. Álláspontja szerint az I. és II. rendű terhelttel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetések az alkotmányos tételkeretek között sem tekinthetők eltúlzottnak, azok a büntetési célok eléréséhez változatlanul indokoltak.

Az I. rendű terhelt az ügyészi indítványra tett észrevételében lényegében az alapeljárásban előterjesztett védekezését ismételte meg, és arra hivatkozott, hogy a bíróságok őt és társait az ártatlanságukat igazoló bizonyítékok figyelmen kívül hagyásával ítélték el. Beadványában a számára releváns bizonyítékok részletes értékelésével kifejtett álláspontja szerint a sértettek a rendőrségen nem saját akaratukból, és nem a valóságnak megfelelő vallomást tettek, mert ittas állapotban és gyógyszer hatása alatt hallgatták ki őket. Ezért vallomásukat később meg akarták változtatni. Mindemellett sérelmezte, hogy a bíróság a bűnösséget megfelelően alátámasztó bizonyítékok hiánya miatt törvénysértően döntött. Ezért a megtámadott határozatok megváltoztatását és felmentését kérte.