BH 1992.9.565 I. Az emberölés bűntettének önálló tettese az, aki a tudatzavara folytán büntetőjogi felelősségre nem vonható társával együtt vesz részt a tényállásszerű ölési cselekmény véghezvitelében [Btk. 20. § (1) és (2) bek., 166. § (1) bek., 167. §.].

II. A szabadságvesztésnek fegyelmező zászlóaljban meghatározott fokozata kizárólag végrehajtandó szabadságvesztés esetén alkalmazható a sorállományú katonával szemben; végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztés esetén az általános rendelkezések alkalmazásának van helye [Btk. 127. § (1) bek. a) pont].

A megyei bíróság ítéletével az akkor még ténylegesen sorkatonai szolgálatát teljesítő, honvéd rendfokozatú vádlottat bűnsegédként elkövetett emberölés büntette miatt 2 évi, fegyelmező zászlóaljban letöltendő szabadságvesztésre ítélte, a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.

A megállapított tényállás lényege a következő.

A sorkatonai szolgálatot teljesítő, egyébként kifogástalan életvezetésű, 19 éves vádlott eltávozása során a szülei lakásán tartózkodott. A vádlott alkoholista édesapja szinte az eltávozás minden napján ittasan veszekedett a feleségével és a vádlottal.

Igy történt ez a vádbeli napon is, amikor a vádlott készülődött, hogy az alakulatához visszatér. A vádlott édesanyja - félve a férjétől - valamennyi kést elrejtette, és elhatározta, hogy a fia távozása után a testvéréhez költözik. Az ittas sértett szitkozódva a feleségére támadt, és ököllel meg akarta ütni, amikor a vádlott az édesanyja védelmére kelt, apját arcul vágta, majd a mellénél ellökte, így az hanyatt esett, és miközben a vádlott ruhájába kapaszkodott, őt is magával húzta. A térdelő testhelyzetben levő vádlott az apja környékben behajlított kezeit a csuklójánál leszorította, amikor a vádlott édesanyja a sértett feje mellé térdelt, megfogta mindkét kezével a férje nyakát és erősen szorította, kb. 1/2 percen át. A vádlott rászólt az anyjára, hogy ne tegye ezt, ő azonban olyan kórosan beszűkült tudatállapotba került, hogy férjének a megfojtását befejezte (ellene az ügyész a nyomozást büntethetőséget kizáró ok fennállása folytán megszüntette).

A vádlott nyomban értesítette a rendőrséget.

Az ügyész a társtettesi minőség megállapítása végett és súlyosításért; a vádlott és a védője pedig a tényállás részben téves megállapítása és a téves ténybeli következtetés miatt, valamint felmentésért fellebbezett az elsőfokú bíróság ítélete ellen.

A legfőbb ügyész a megyei ügyészség fellebbezését módosított tartalommal, a vádlott javára tartotta fenn. Indítványozta, hogy a Legfelsőbb Bíróság a cselekményt erős felindulásban elkövetett emberölés bűntettének minősítse, a próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtási fokozatát változtassa meg, és az ítélet további rendelkezéseit hagyja helyben.

A védő a fellebbezése írásbeli indokolásában és a másodfokú tárgyaláson kifejtettek szerint a Btk. 29. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva a jogos védelmi helyzet megállapítását és a büntetés enyhítését kérte.

Az elsőfokú bíróság a tényállás túlnyomó részét a hiánytalanul feltárt bizonyítékokkal összhangban, helyesen állapította meg. A tényállás az iratok tartalmának megfelelően csupán kisebb mértékű kiegészítésre, helyesbítésre szorul az alábbiak szerint:

a vádlott időközben a katonai szolgálatból leszerelt;

a vádlott büntetőjogi beszámítási képességét kóros állapot nem befolyásolta; az elsőfokú bíróság ítéletének a megfogalmazása ugyanis e körben félreérthető, olyan látszatot kelt, mintha az élettani (fiziológiai) indulatnak nem lehetne a tudatot és az akaratot befolyásoló hatása.