BH 1988.1.2 Ha a közeli hozzátartozók között létrejött ajándékozási szerződés indoka a tartási, ápolási, gondozási kötelezettség teljesítése, úgy az ilyen szerződés a nyújtott ellenszolgáltatások erejéig minősül visszterhes jellegűnek. A kötelesrész iránti igény elbírálásához ezeknek a szolgáltatásoknak a felmérése szükséges [Ptk. 579. és 666. §].

A felek testvérek. Édesanyjuk az örökhagyó - 1979-ben két ízben combnyaktörést, majd vállsérülést szenvedett, emiatt 1984. május 5-én bekövetkezett haláláig fekvő beteg volt. Az örökhagyót a vele egy lakásban lakó alperes ápolta és gondozta.

Az örökhagyó az 1980. szeptember 30-án kelt ajándékozási szerződéssel a perbeli házas ingatlant az alperesnek ajándékozta. A szerződés rögzíti: "az ajándékozás indoka, hogy az ajándékozó hosszú évek óta a megajándékozottal él közös háztartásban, és a beteg ajándékozót ellátja, gondozza".

A felperes módosított kereseti kérelmében a fenti ingatlan és az alperes birtokában maradt hagyatéki ingóságok tekintetében kötelesrész iránti igényt érvényesített. E címen elsődlegesen 188 100 forint megfizetésére kérte az alperest kötelezni, másodlagosan az ingatlan 1/4 tulajdoni illetőségére tartott igényt.

Az alperes 1975 Ft-ot meghaladóan a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint az ajándékozási szerződés tartalmát tekintve valójában visszterhes szerződés volt, így a kötelesrész alapjának számításánál nem lehet figyelembe venni. Másodlagosan - amennyiben ezt a jogi álláspontját a bíróság nem találná elfogadhatónak - az örökhagyó ápolásának és gondozásának ellenértékét "beszámítani kívánta" az ajándékozott ingatlan értékébe.

A kerületi bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy a felperesnek 2850 forintot fizessen meg, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Az elsőfokú bíróság az örökhagyó hagyatékához tartozó ingóságok összértékét 11 400 forintban állapította meg, amelyből a felperest kötelesrész címén 2850 forint érték illeti meg. A bíróság álláspontja szerint viszont a perbeni ingatlan a kötelesrész alapjának számításánál figyelembe nem vehető. Az ingatlan átruházására irányuló szerződés ugyanis valójában nem ingyenes, hanem visszterhes szerződés volt.

Ha ugyanis "az örökhagyó valamely vagyonát tartás, gondozás ellenében ilyen tartalommal szerződéssel leköti, az ilyen szerződések nem ingyenes, hanem visszterhes jellegűek, mert a szolgáltatással ellenszolgáltatás áll szemben. Ezeknek a szerződéseknek ezen jellegén nem változtat az, hogy a hagyaték megnyíltakor a tartás és az átruházott, illetve lekötött vagyontárgy értéke hogyan viszonyul egymáshoz. Ez lényegében annyit jelent, hogy az eredetileg visszterhes szerződés utólagosan nem válik ingyenessé. Minthogy pedig ezek a szerződések tartalmuknál fogva visszterhesek, a velük átruházott, illetve lekötött vagyontárgyak a kötelesrész alapjának kiszámításánál nem vehetők figyelembe".

A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet helybenhagyta. Álláspontja szerint a szerződés tartalmát tekintve "gondozás ellenében létrejött visszterhes jogügylet, ezért az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a felperesnek nem lehet igénye a kötelesrészre.

A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos.

A tartásra szoruló személy tartása, ápolása, gondozása biztosításáról tartási (életjáradéki), illetőleg öröklési szerződés kötésével gondoskodhat. E visszterhes szerződésekre a Ptk. 586-591. §-ai, illetőleg a Ptk. 655-658. §-ai irányadók. Ezeknek a szerződéstípusoknak az érvényességéhez a fenti jogszabályhelyek hatósági jóváhagyást is megkívánnak.

Közeli hozzátartozók között gyakori azonban, hogy az idős személy nagy értékű ajándékot ad fiatalabb hozzátartozójának azzal a kikötéssel, hogy a megajándékozott róla gondoskodni fog, szükség esetén támogatja, ápolja.