A Kúria Bfv.360/2019/7. számú precedensképes határozata költségvetési csalás bűntette tárgyában. [2017. évi XC. törvény (Be.) 649. §, 662. §, Magyarország Alaptörvénye (Alaptörvény) XXVIII. cikk (1) bek.] Bírók: Domonyai Alexa, Mészár Róza, Soós László

KÚRIA

Bfv.I.360/2019/7. szám

A Kúria Budapesten, a 2019. év július hó 9. napján megtartott tanácsülésen meghozta a következő

v é g z é s t:

A költségvetési csalás bűntette és más bűncselekmények miatt folyamatban volt büntetőügyben a I. rendű terhelt védője által benyújtott felülvizsgálati indítványt elbírálva a Fővárosi Törvényszék 17.B.1284/2014/493. számú és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.16/2018/66. számú ítéletét I. rendű terheltre vonatkozó részében hatályában fenntartja.

A végzés ellen fellebbezésnek és felülvizsgálatnak nincs helye, s ebben az ügyben az indítványozó, valamint azonos tartalommal más jogosult újabb felülvizsgálati indítványt nem nyújthat be.

I n d o k o l á s

A Fővárosi Törvényszék a 2017. április 28. napján kihirdetett 17.B.1284/2014/493. számú ítéletében I. rendű terheltet bűnösnek mondta ki felbujtóként elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (5) bekezdés a) pont], 3 rendbeli felbujtóként, jelentős vagyoni hátrányt okozóan, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett költségvetési csalás bűntettében [Btk. 396. § (1) bekezdés a) pont, (4) bekezdés b) pont], és 16 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett hamis magánokirat-felhasználásának vétségében (Btk. 345. §). Ezért halmazati büntetésül hét év börtönben végrehajtandó szabadságvesztésre és hét év közügyektől eltiltásra ítélte, valamint 614.000.000 forint vagyonelkobzást rendelt el vele szemben, megállapította, hogy a szabadságvesztésből a büntetés kétharmad részének kitöltését követően bocsátható feltételes szabadságra, a szabadságvesztésbe beszámítani rendelte a terhelt által előzetes fogvatartásban és házi őrizetben töltött időt, továbbá rendelkezett a bűnjelekről, valamint a bűnügyi költség viseléséről.

A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla a 2018. október 3. napján meghozott 5.Bf.16/2018/66. számú ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét I. rendű terheltre vonatkozóan az alábbiak szerint megváltoztatta:

- cselekményeit az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés a) pont I. fordulata, valamint az (5) bekezdés a) pontja szerinti felbujtóként, folytatólagosan elkövetett költségvetési csalás bűntettének, 3 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett, az 1978. évi IV. törvény 310. § (1) bekezdés a) pont I. fordulata, valamint a (2) bekezdés bb) pontjára figyelemmel a (4) bekezdés b) pontja szerinti költségvetési csalás bűntettének, 13 rendbeli felbujtóként, folytatólagosan elkövetett, az 1978. évi IV. törvény 276. §-a szerinti magánokirat-hamisítás vétségének minősítette,

- vele szemben a büntetést bűnszervezetben elkövetővel szemben tekintette kiszabottnak,

- a vagyonelkobzás összegét 330.000.000 forintra mérsékelte,

- a szabadságvesztést fegyházban rendelte végrehajtani azzal, hogy abból a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható,

- megállapította, hogy a kényszerintézkedés szabadságvesztésbe történő beszámítása során öt napi házi őrizetben töltött idő felel meg egy napi szabadságvesztésnek, valamint

- helyesbítette a bűnjelekre és a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezéseket.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet e terheltre vonatkozóan helybenhagyta.

A jogerős ügydöntő határozatok ellen az I. rendű terhelt védője felülvizsgálati indítványt terjesztett elő, azt a Be. 649. § (1) bekezdés aa) alpontjára, b) pont ba) alpontjára, valamint a Be. 649. § (2) bekezdés d) pontjára alapítva.

A Be. 649. (2) bekezdés d) pontjára és a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontjára hivatkozva eljárási szabálysértésként sérelmezte a következőket:

- Megítélése szerint a bíróságok törvényes vád hiányában jártak el, és ezzel túllépték hatáskörüket. Ezt azzal indokolta, hogy bár a 2017. évi XC. törvény a törvényes vád fogalmát nem tartalmazza, a bíróságnak továbbra is hivatalból vizsgálnia kell azt, hogy a vádirat a Be. 422. § (1) bekezdés b) pontjára figyelemmel a váddal szemben támasztott minimális követelményeknek megfelelően tartalmazza-e az elkövetési magatartást, és amennyiben ez hiányzik a vádiratból, az ügyészséget hivatalból vagy indítványra a vádirat hiányosságainak pótlására kell felhívnia, ha pedig az nem vezet eredményre, a Be. 492. § (2) bekezdés d) pontjára tekintettel az eljárás megszüntetésének van helye. Utalt arra is, hogy a Be. 567. § (2) bekezdés d) pontjára figyelemmel a bíróságnak ugyanígy kell eljárnia a tárgyalást követően, míg a másodfokú bíróságnak erre tekintettel az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül kell helyeznie és a Be. 607. § (1) bekezdése szerint az eljárást meg kell szüntetnie.

A Kúria Bfv.II.842/2018/9. számú döntésére hivatkozva kifejtette, hogy e határozat szerint ugyan a törvényes vád hiánya már nem minősül a felülvizsgálatot is megalapozó, feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésnek, azonban álláspontja szerint addig, amíg a Be. hiányosságainak jogszabályi módosítására nem kerül sor, ezen hiányosságokat a Kúriának kell azzal pótolnia, hogy a vád törvényességét a bíróság hatáskörének keretén belül vizsgálja, és amennyiben a vád hiányos, megállapítja a Be. 608. § (1) bekezdés c) pontja szerinti eljárási szabálysértést, tekintettel arra, hogy a bíróságnak csak törvényes vád alapján van hatásköre az eljárás folytatására.

Hivatkozott arra, hogy a törvény megköveteli a vádhatóságtól az elkövetési magatartás konkrét rögzítését a vádiratban, annak tartalmaznia kell a bűncselekmény elkövetésének helyét és idejét, a vádirat azonban álláspontja szerint nem tartalmaz sem olyan magatartást, ami a költségvetési csalás elkövetési magatartásának feltétele, sem olyat, amely a felbujtói minőség megállapítására alapot adhatna. A cselekmény pontos körülírását azért tartotta hiányosnak, mert az, hogy a pénztárosok esetleg nem ütöttek be minden fogyasztást a pénztárgépbe, nem volt alkalmas az adócsalás vagy a költségvetési csalás megvalósítására; az ügyészségnek a költségvetési csalás kapcsán azt kellett volna bizonyítania, hogy az ügyvezetők a védence rábírására az áfa összegét nem az általuk is ismert mértéknek megfelelően vallották be. A pénztárgépben történő rögzítés és az adóbevallás között megítélése szerint nincs kapcsolat; az adott ügyben a tényállásszerű elkövetési magatartás az adó be nem vallását jelentené áfa, ilyen tettesi cselekményt azonban a vádirat nem rögzít, ez esetben pedig az ahhoz kapcsolódó járulékos felbujtói vagy bűnsegédi magatartás megállapítása is akadályba ütközik.

- A Be. 608. § (1) bekezdés b) pontja szerinti feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező eljárási szabálysértésként hivatkozott arra, hogy a másodfokú eljárásban a törvény szerint kizárt bíró vett részt, megjelölve azokat a kényszerintézkedések tárgyában hozott határozatokat, amelyek meghozatalában a másodfokú tanács több tagja is részt vett. Utalt a Be. 14. § (3) bekezdés a) pontjára, valamint a 869. § (2) bekezdés b) pontjára azzal, hogy megítélése szerint a Be. ezen rendelkezései alkotmányellenesen korlátozzák az Alkotmánybíróság által meghatározott alkotmányos követelményt; a Be. 869. § (2) bekezdés b) pontja reprodukálja azt a szabályt, amelynek az alaptörvény-ellenes voltát az Alkotmánybíróság megállapította, holott az Alkotmánybíróság a büntetőeljárás bármely korábbi szakaszára nézve fogalmazta meg az alkotmányos aggályokat, ezért a Be. a kizárási szabály alkalmazását az Alaptörvényt sértően korlátozza a vádemelést megelőző eljárásra.