BH 2001.3.131 I. A bank üzletszabályzatának választottbírósági kikötést tartalmazó rendelkezése a szokásostól eltérő rendelkezés, ezért mint általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél megismerte, és kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta [Ptk. 205. § (1), (3) és (5) bek., 1997. évi CXLIX. tv 1. §, 1994. évi LXXI. tv 8. § (1) bek., GK 37. sz.].

II. Ha több felperes ugyanabban a keresetlevélben több alperes elleni követeléseit érvényesíti, a pertárgy értéke meghatározásánál és az ahhoz kapcsolódó megyei bírósági hatáskör megállapításánál a követeléseket össze kell számítani [Pp. 23. § (1) bek. a) pont, 25. § (3) bek.].

Az I-III. r. felperesek 1998. február 5-én névre szóló P. Bank részvényeket vásároltak az I. r. alperestől, míg a IV. r. felperes 1998. január 23-án P. Bank törzsrészvényeket vásárolt a II. r. alperestől. A felperesek állítása szerint a P. Bank az 1997. évi gazdasági helyzetét illetően megtévesztette a részvényvásárlókat. A részvény-adásvételi szerződés megkötésekor mind az eladó I-II. r. alperesek, mind pedig a vevő felperesek tévedésben voltak. Ezért a felperesek keresetükben kérték az adásvételi szerződések érvénytelenségének megállapítását, az eredeti állapot helyreállítását és az I. r. alperes kötelezését arra, hogy az I. r. felperes részére 2 650 000 Ft-ot, a II. r. felperes részére 4 240 000 Ft-ot, a III. r. felperes részére 3 180 000 Ft-ot, s ezen összegek 1998. február 5-étől járó évi 20%-os kamatát, míg a II. r. alperes kötelezését arra, hogy a IV. r. felperes részére 3 135 000 Ft-ot s ennek 1998. január 23-ától járó évi 20%-os kamatát fizesse meg. Egyidejűleg kérték az alperesek feljogosítását a letéti őrzésben tartott részvények tulajdonjogára, továbbá alperesek marasztalását a perköltségben.

A felperesek pertársaságának jogalapjaként a Pp. 51. §-ának c) pontjára, míg a Fővárosi Bíróság hatáskörének jogalapjaként a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének h) pontjára hivatkoztak.

Az I. r. alperes érdemi ellenkérelme elsődlegesen az I-III. r. felperesekkel szemben a per megszüntetésére irányult. Arra hivatkozott, hogy a felek jogviszonyuk elbírálására alávetették magukat a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbírósága döntésének.

Az I. r. alperes állítása szerint az I-III. r. felperesek vele számlaszerződést kötöttek, mégpedig az I-II. r. felperes 1998. augusztus 3-án, míg a III. r. felperes 1998. február 3-án. Az I-III. r. felperesek kereseti követelése az értékpapír-adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítása - szoros összefüggésben áll a számlaszerződésükkel. A számlaszerződés általa megjelölt pontjai tartalmazzák, hogy az I-III. r. felperesek és az I. r. alperes jogviszonyára az I. r. alperes üzletszabályzata az irányadó. Az üzletszabályzatot az I-III. r. felperes megismerte, és magára nézve kötelezőnek ismerte el. A számlaszerződés és az üzletszabályzat pedig a perbeli jogviszony elbírálására a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbírósága döntésének való alávetést tartalmazza. Hivatkozott az 1994. évi LXXI. törvény 5. §-ának (5) bekezdésére is.

Az I. r. alperes megjegyezte, hogy a IV. r. felperes követelését elkülönítve kell vizsgálni, mert a követelése szerinti pertárgyérték nem éri el a megyei bírósági hatáskörre megállapított értéket.

Az I-III. r. felperesek vitatták a választottbírósági kikötés érvényes létrejöttét. Arra hivatkoztak, hogy az általuk támadott szerződés értékpapír-adásvételi szerződés, nem pedig a számlaszerződés. Az értékpapír-adásvételi szerződés választottbírósági kikötést nem tartalmaz, az üzletszabályzatra nem utalt, ekként az üzletszabályzat nem vált a közöttük létrejött szerződés részévé. Hivatkoztak a Ptk. 205. §-a (3) és (5) bekezdésében foglaltakra.

Az elsőfokú bíróság a 2000. február 4. napján kelt 4. sorszámú végzésében hatáskörének hiányát állapította meg, s elrendelte az I-III. r. felperesek keresetlevelének a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbíróságához, míg a IV. r. felperes keresetlevelének a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz történő áttételét. Utóbb a 6. sorszámú végzésében, a Pp. 129. §-a (1) bekezdése alapján a 4. sorszámú végzését részben megváltoztatta, az I-III. r. felpereseknek az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresete tárgyában az áttételt mellőzte, és az eljárást megszüntette.

Az elsőfokú bíróság végzésének indokolása szerint az I. r. alperes üzletszabályzata második fejezetének 5. 2. pontja szerint az üzletszabályzat a megbízó és a megbízott közötti az 1.5. pontban felsorolt befektetési eszközökre az 1.2., 1.3., 1.4. pontokban felsorolt szolgáltatással nyújtott ügyletek feltételeit tartalmazza, amelyek mind a megbízóra, mind a megbízottra külön szerződéses kikötés nélkül is kötelezőek. Az üzletszabályzat első fejezete 1.2. pontja a befektetési, szolgáltatási tevékenységek között a c. alpontban a kereskedelmi tevékenységet is felsorolja. Az I. r. alperes üzletszabályzata az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben kifüggesztésre került. Utalva a Ptk. 205. §-a (1)-(3) bekezdéseiben foglaltakra, megállapította: abból következően, hogy az ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségben kifüggesztésre került az üzletszabályzat, továbbá ennek hiányát az I-III. r. felperesek az adásvételi szerződés megkötésekor nem kifogásolták - ilyenre a felperesek képviselője nem hivatkozott -, arra a következtetésre jutott, hogy az üzletszabályzatot az I-III. r. felperesek, valamint az I. r. alperes között létrejött értékpapír-adásvételi ügyletre is alkalmazni kell. Az üzletszabályzat pedig a Budapesti Értéktőzsde és Árutőzsde Állandó Választottbíróságának való alávetést kiköti az üzletszabályzat hatálya alá tartozó valamennyi ügylet vonatkozásában. Ezért az elsőfokú bíróság a hatásköre hiányát állapította meg.

Az elsőfokú bíróság a IV. r. felperes kereseti kérelme körében megállapította, hogy annak pertárgy szerinti értéke nem éri el a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének a) pontjában a megyei bírósági hatáskörre megállapított 10 millió Ft-ot, ennél fogva - a Pp. 22. §-a (1) bekezdése értelmében - e per elbírálása a helyi bíróság hatáskörébe tartozik. Utóbb az elsőfokú bíróság észlelte, hogy a választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény 8. §-ának (1) bekezdése értelmében az a bíróság, amely előtt a választottbírósági szerződés tárgyát képező ügyben keresetet indítottak, a pert megszünteti. Ezért megállapította, hogy az I-III. r. felperes keresetlevelének a választottbírósághoz történő áttétele téves volt. Emiatt e rendelkezését a Pp. 129. §ának (1) bekezdésére hivatkozva megváltoztatta, az áttételt mellőzte, s az I-III. r. felpereseknek az I. r. alperessel szemben előterjesztett keresete tárgyában a pert megszüntette.

Az elsőfokú bíróság 4. és 6. sorszámú végzése ellen valamennyi felperes fellebbezést terjesztett elő. Kérték a végzés hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság utasítását a per érdemi tárgyalására.

Egyben a felperesek bejelentették, hogy keresetüket III. r. alperesként kiterjesztik a P. Bank és T. Rt.-re, vele szemben vagylagosan kártérítés címén kívánják követelésüket érvényesíteni. Fellebbezési érvelésük szerint a Ptk. 205. §-ának (3) bekezdése értelmében az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha ezt a fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Ebből következően a Ptk. két együttes feltételt kíván meg ahhoz, hogy az általános szerződési feltétel a szerződés részévé váljon. Az egyik feltétel a megismerhetőség. Ezt a kérdést az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, elfogadta az I. r. alperes egyoldalú előadását arra nézve, hogy az üzletszabályzat megfelelően, jól látható helyen, az ügyféltérben kifüggesztésre került, és bárki kérésére példányt is bocsátanak rendelkezésre. Ez az állítás nem bizonyított, a felperesek vitatták.