A Székesfehérvári Törvényszék Mf.21607/2011/4. számú határozata tartozás megfizetése tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 253. §] Bírók: Kaló Zsuzsanna, Kozma Tamás, Müllerné dr. Hradszky Erzsébet

Kapcsolódó határozatok:

Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság M.446/2010/17., *Székesfehérvári Törvényszék Mf.21607/2011/4.*, Kúria Mfv.10253/2012/4. (BH 2013.5.135), 3154/2014. (V. 9.) AB végzés

***********

Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság

3.Mf.21.607/2011/4. szám

a magyar köztársaság nevében!

A Fejér Megyei Bíróság, mint másodfokú bíróság a ..................... Szakszervezet (cím, ügyintéző: Dr. Fodor Zita ügyvéd) által képviselt I.rendű felperes neve (cím) lakos I.r., II.rendű felperes neve (cím) lakos II.r., III.rendű felperes neve (cím) lakos III.r., Dr. IV.rendű felperes neve (cím) lakos IV. r. felpereseknek,- a Dr. ................jogtanácsos által képviselt alperes neve (cím) székhelyű alperes ellen devizaellátmány megfizetése iránt indított perében a Székesfehérvári Munkaügyi Bíróság 2.M.446/2010/17. számú ítélete ellen az alperes által 18. sorszám alatt benyújtott fellebbezés folytán az alulírott helyen és napon, nyilvános tárgyaláson meghozta és kihirdette az alábbi

í t é l e t e t :

a bíróság az elsőfokú ítéletet részben megváltoztatja, és

a II.r. felperesnek járó marasztalás összegét 6.672.957 (hatmillió-hatszázhetvenkettőezer-kilencszázötvenhét) forintra, és 2011. január 1. napjától számított törvényes késedelmi kamatának megfelelő euró összegre felemeli,

a IV. r. felperesnek járó marasztalási összeget 2.510.014 (kettőmillió-ötszáztízezer-tizennégy) forintra, és 2010. október 1-től a kifizetés napjáig számított törvényes mértékű késedelmi kamatainak megfelelő euró összegre leszállítja.

Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az I.r. felperesnek 100.000 (százezer) forint, a II.r. felperesnek 90.000 (kilencvenezer) forint, a III.r. felperesnek 70.000 (hetvenezer) forint, a IV.r. felperesnek 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

A le nem rótt fellebbezési illeték az állam terhén marad.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s :

A keresetnek helyt adó elsőfokú ítéletet az alperes támadta meg fellebbezéssel, és annak megváltoztatását, a felperesek keresetének az elutasítását kérte.

Elsősorban változatlanul azzal érvelt, hogy a felperesek a pert megelőző igényérvényesítéssel elkéstek, mert a szolgálati panaszukat jóval az (állítólagos) sérelmük kialakulásától, illetve az arról való tudomásszerzésüktől számított 30 napos elévülési határidőn túl terjesztették elő. Álláspontja szerint nemcsak a keresetindítási, hanem a panaszlási határidő elmulasztása is hivatalból figyelembe veendő pergátló akadálynak számít.

Az ügy érdemét illetően pedig arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által választott jogi megoldás, miszerint a béketámogató műveletet irányító nemzetközi szervezet által közvetlenül (devizában) folyósított missziós létfenntartási juttatás (MSA) az alanyi jogon járó természetbeni ellátás pénzbeli megváltásnak felelne meg, nem illeszthető be a magyar jogi szabályozásba, mert az sem explicit, sem implicit formában nem ismer ilyen fogalmat,

Hozzátette még, hogy szerinte az MSA sajátos, kettős rendeltetésű költségtérítés jellegű pénzbeli ellátási forma, ami egyrészt valóban fedezi a magyar jognak megfelelő ingyenes természetbeni ellátás költségeit, az ezen felül fennmaradó rész viszont megfeleltethető a devizaellátmánynak, vagyis minden jogos igényt kielégítő kombinált, komplex juttatásról van szó.

E felfogás alátámasztásául utalt arra a nem vitatott tényre is, hogy az ENSZ az MSA bevezetésével egyidejűleg a törzstisztek vonatkozásában beszüntette a nemzeti kormánynak azelőtt járó refinanszírozási fejkvóta folyósítását. Szerinte ezt úgy kell érteni, hogy a magyar törzstisztek külföldi küldetésével kapcsolatos magyar (pénzügyi) kötelezettségek a törzstisztekkel szemben ilyen módon megszűntek, teljes mértékben átszálltak a nemzetközi szervezetre, a magyar munkáltató pedig ettől kezdve kizárólag a belföldi illetmény folyósítására volt köteles.

A jogalap tagadása mellett, attól eltekintve a II-IV. rendű felperesek vonatkozásában a marasztalás összegét is vitatta, mondván, hogy az elsőfokú bíróság a kereseten túlterjeszkedve olyan időszakra is megítélt devizaellátmányt, amelyre nem kértek. Másrészt sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a II. r. felperes napidíj kiegészítésben részesült, így az ítélet eredményeként kétszeres ellátásban részesülne - következetes álláspont mellett - ennek elkerülése érdekében a devizaellátmányból a napidíj kiegészítést le kellett volna vonni.

Mindezekre tekintettel a II.r. felperes vonatkozásában 4.382.506,- Ft-ra, a III. r. felperes vonatkozásában 4.693.657,- Ft-ra, a IV. r. felperes tekintetében pedig 2.510.014,- Ft-ra kérte a marasztalás összegét leszállítani.

A felperesek a jogalapot illetően az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérték, bár a devizaellátmányra jogosító időtartamok meghatározása körében maguk is szükségesnek látták az ítélet indoklásának pontosítását.

A II. r. felperes nem ellenezte a fellebbezés részbeni teljesítését, s annak ellenére, hogy az alperes az elsőfokú eljárásban az összegszerűséget nem vitatta, hozzájárult a napidíj kiegészítés beszámításához. Ugyanakkor a keresetét felemelte az időközben esedékessé vált devizaellátmány megfizetésére.

A IV. r. felperes is elfogadta az alperes számításait, s annak megfelelően hozzájárult a neki megítélt marasztalás leszállításához.

***

A fellebbezés részben, de csak az összegszerű marasztalás mértéke tekintetében alapos.

Az igényérvényesítés határidejének megtartottsága