A Legfelsőbb Bíróság Bhar.347/2009/4. számú határozata adócsalás bűntette tárgyában. [1978. évi IV. törvény (Btk.) 276. §, 289. §, 310. §, 1996. évi LXXXI. törvény (Tao. tv.) 6. §, 1998. évi XIX. törvény (Be.) 387. §, 388. §, 393. §, 397. §, 416. §, 588. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 72. §] Bírók: Csere Katalin, Katona Sándor, Schäfer Annamária

Kapcsolódó határozatok:

Szegedi Törvényszék B.125/2006/49., Szegedi Ítélőtábla Bf.305/2008/13., *Kúria Bhar.347/2009/4.* (BH 2011.1.6)

***********

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

Bhar.II.347/2009/4.szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!

A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága Budapesten, a 2009. év október hó 1. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

v é g z é s t :

Az adócsalás bűntette és más bűncselekmények miatt az I. rendű vádlott és társai ellen indított büntetőügyben a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség által benyújtott másodfellebbezést elbírálva, a Szegedi Ítélőtábla Bf.I.305/2008/13. számú ítéletét a IV. rendű vádlottra vonatkozó részében helybenhagyja.

A határozat ellen további fellebbezésnek helye nincs.

I n d o k o l á s

A Csongrád Megyei Bíróság - mint elsőfokú bíróság - a 2008. év április hó 29. napján kihirdetett 2.B.125/2006/49. számú ítéletével a IV. rendű vádlottat 2 rendbeli - egy esetben folytatólagosan elkövetett - adócsalás bűntettében (Btk. 310. § (1) és (3) bekezdés), magánokirat-hamisítás vétségében (Btk. 276. §.) és számvitel rendjének megsértése vétségében (Btk. 289. § (1) bekezdés b) pont.) mondta ki bűnösnek.

Ezért a IV. rendű vádlottat halmazati büntetésül 1 évi - végrehajtásában 3 évi próbaidőre felfüggesztett - börtönbüntetésre ítélte. Rendelkezett továbbá a bűnügyi költség viseléséről.

A Csongrád Megyei Bíróság az ítéleti tényállásban a társasági adóval kapcsolatos adócsalások tekintetében rögzítette, hogy az adóalap kiszámítása során a fiktív számlákkal igazolt költségek - a számviteli törvény rendelkezéseivel összhangban - nem vehetők figyelembe.

A tényállás III. és V. pontjában az ítélet felrótta, hogy a IV. rendű vádlott jogtalanul élt a Kft.1 adólevonási jogával. Így összesen 18 415 000 forint ÁFA fizetési kötelezettsége keletkezett, amellyel az állami költségvetésnek kárt okozott.

A továbbszámlázás elmulasztásából adódóan a Kft.1 nem könyvelte le árbevételként a 52 173 000 forint vállalkozói díjat, ezzel a IV. rendű vádlott csökkentette a társaság adóköteles bevételének összegét.

A IV. rendű vádlottat a büntetőjogi felelősség alól nem mentesíti a ki nem állított számla után meg nem fizetett ÁFA és társasági nyereségadót tekintve a Kft.1 és a Kft.2 között létrejött keretszerződés módosítása.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a IV. rendű vádlott terhére súlyosításért, az enyhítő szakasz alkalmazása miatt, hosszabb tartamú és végrehajtásában hosszabb próbaidőre felfüggesztett börtönbüntetés kiszabása érdekében jelentett be fellebbezést.

A IV. rendű vádlott és védője az ítélet megalapozatlansága miatt elsődlegesen felmentésért, másodlagosan a próbaidő tartamának mérsékléséért, valamint előzetes mentesítésért fellebbezett.

A Szegedi Fellebbviteli Főügyészség az ügyész fellebbezését a IV. rendű vádlott tekintetében fenntartotta.

A fellebbezési nyilvános tárgyaláson a fellebbviteli főügyészség képviselője a büntetés súlyosításáért bejelentett fellebbezésen túl indítványt tett a IV. rendű vádlottal szemben 10 millió forint összegű vagyonelkobzás alkalmazására is.

A Szegedi Ítélőtábla a 2009. év február hó 3. napján tartott nyilvános fellebbezési tárgyaláson meghozott és kihirdetett Bf.I.305/2008/13. számú ítéletével a Csongrád Megyei Bíróság ítéletének a IV. rendű vádlottra vonatkozó rendelkezését megváltoztatta. A vádlott magánokirat-hamisítás vétségeként értékelt cselekményét folytatólagosan elkövetettnek minősítette.

A IV. rendű vádlottat az ellene adócsalás bűntette (Btk. 310. § (1) és (3) bekezdés) miatt emelt vád alól felmentette, ugyanakkor 800 000 forint pénzmellékbüntetésre is ítélte. A pénzmellékbüntetést meg nem fizetés esetén 10 000 forintonként rendelte egy-egy napi szabadságvesztésre átváltoztatni. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét a IV. rendű vádlottat érintően helybenhagyta.

A másodfokú eljárásban az ítélőtábla bizonyítást vett fel, meghallgatta Sáfrány Mihály okleveles könyvvizsgálót, igazságügyi szakértőt. Ennek eredményeként mellőzte - a számadat tekintetében iratellenes - tényállásrészt, és azt állapította meg, hogy a társasági nyereségadó adónem vonatkozásában az adóhiány léte és annak összege kétséget kizáróan nem állapítható meg.

A Szegedi Ítélőtábla határozatának indokolásában kifejtette, hogy a társasági adófizetési kötelezettség kizárólagos célja a jogi személy által végzett tevékenységből keletkező nyereség megadóztatása. Az 1996. évi LXXXI. Törvény (Tao.) 6. § (1) bekezdése szerint a társasági adó alapja az adózás előtti eredmény. Az adózás előtti eredményt a beszámoló, illetve a könyvviteli zárlat alapján kell megállapítani.

A társasági adó alapját képező eredmény olyan tény, amely független attól, hogy a cég könyvelését szabályszerűen vezették-e vagy sem. A másodfokú eljárásban meghallgatott könyvszakértő által felvázolt becslési eljárás olyan mértékű bizonytalanság és pontatlanság lehetőségét hordozza, amely nemcsak az adóhiány összegét, hanem meglétét is kétségessé teszi.

A másodfokú bíróság ítélete ellen a Szegedi Fellebbviteli Főügyészség a IV. rendű vádlott terhére - a felmentő rendelkezés miatt - megalapozatlanság okából, hatályon kívül helyezés és a másodfokú bíróság új eljárásra utasítása érdekében jelentett be fellebbezést, melyet írásban részletesen megindokolt.

A IV. rendű vádlott és védője az ítéletet tudomásul vette.