EH 2003.973 A törvény a bérpótlék számítási alapjára vonatkozóan diszpozitív, eltérést engedő szabályt tartalmaz. Ezért, ha a kollektív szerződés a személyi alapbérnél alacsonyabb összegű bért határoz meg számítási alapul, az nem ütközik az Mt. 13. § (3) bekezdésébe [Mt. 13. §, 145. §].
A felperes a keresetében az alperes jogerős közigazgatási határozatának hatályon kívül helyezését kérte arra hivatkozva, hogy az alperes határozatában az Mt. 13. § (3) bekezdése és 145. §-a téves értelmezése alapján jogszabálysértően állapított meg terhére szabálytalanságot és munkaügyi bírságot.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes megyei felügyelősége határozatával arra kötelezte a felperest, hogy a munkavállalók bérpótlékát a jövőben a személyi alapbér alapulvételével számítsa, és 40 000 forint munkaügyi bírsággal sújtotta az Mt. 145. §-a megsértése miatt. Az alperes másodfokú határozatával érdemben helybenhagyta az elsőfokú határozatot azzal az indokolással, hogy az Mt. 13. § (3) bekezdése alapján az Mt. 145. §-ától csak a munkavállaló javára lehet eltérni, ezért a személyi alapbérnél alacsonyabb összeg a bérpótlék számítási alapja nem lehet.
A munkaügyi bíróság osztotta az alperes álláspontját, miszerint a bérpótlék számítási alapja tekintetében is érvényes az a korlátozás, hogy a kollektív szerződés csak a jogszabálynál kedvezőbb feltételeket állapíthat meg. Ezért a felperes keresetét alaptalannak találta.
A felperes felülvizsgálati kérelmében - tartalma szerint - a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozatát hozatalát kérte a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) pontja alapján. Jogszabálysértésként az Mt. 13. § (3) bekezdésébe és az Mt. 145. §-ába ütköző, téves jogszabály értelmezésre hivatkozott. E jogszabályhelyek helyes értelmezését jelölte meg elvi kérdésként, amelyben a joggyakorlat egységét biztosító elvi határozat hozatalát tartotta szükségesnek.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján rendelte el.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Fenntartotta álláspontját, miszerint a felperes jogellenesen járt el, amikor a bérpótlék számításának alapjául a felkészültségi foktól függő órabért vette figyelembe. Utal viszont arra, hogy az éjszakai és túlórapótlék mértéke a törvényi minimumot jóval meghaladta, e tekintetben az eltérés a munkavállaló javára történt.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A perben támadott közigazgatási határozat a munkaügyi bírság kiszabását megalapozó jogszabályszegésként azt állapította meg, hogy a felperes az éjszakai és rendkívüli munkavégzés során járó bérpótlék számítási alapjául a kollektív szerződés szerint az ún. felkészültségi foktól függő bért vette figyelembe, amely a személyi alapbérnél alacsonyabb összegű. Ezt az Mt. 145. §-ába ütközőnek tartotta az Mt. 13. § (3) bekezdésére tekintettel.
Az Mt. 145. §-a szerint a bérpótlék számítás alapja - eltérő megállapodás hiányában - a munkavállaló személyi alapbére.
A törvény e rendelkezése a bérpótlék számítási alapja tekintetében kifejezetten megengedi az eltérő megállapodást, amelyből az következik, hogy a kollektív szerződés vagy munkaszerződés a személyi alapbértől eltérő összeget is meghatározhat.
Ehhez képest a kollektív szerződésnek az a rendelkezése, amely a személyi alapbértől eltérő, annál kisebb összeget határoz meg a bérpótlék számítás alapjaként az Mt. 145. §-ával nem ellentétes, tehát megfelel az Mt. 13. § (2) bekezdésében előírt követelménynek, miszerint a kollektív szerződés jogszabállyal ellentétes nem lehet.
Az alperes és a munkaügyi bíróság tévesen nem vette figyelembe, hogy az Mt. 145. §-a a bérpótlék számítási alapjára vonatkozóan diszpozitív, eltérést engedő rendelkezést tartalmaz, így a kollektív szerződésben ennek alapján és nem az Mt. 13. §-a (3) bekezdésben foglalt kivételnek minősülő - az ott meghatározott korlátozással engedett - eltérésre van lehetőség.
Az alperes a határozatában, illetve a perben és a felülvizsgálati ellenkérelemben sem hivatkozott arra, hogy a vitatott kollektív szerződéses megállapodás a joggyakorlás általános követelményébe ütközne, így különösen a jóhiszeműség és tisztesség elvét sértené; ellenkezőleg maga is megállapította, hogy a munkavállalók nem szenvedtek anyagi hátrányt, az éjszaki és túlmunkapótlék a törvényi minimumot jóval meghaladja.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogszabálysértő (Mt. 13. §, 145. §) jogerős ítélet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az alperesnek a keresettel jogszabálysértés miatt alappal támadott határozatát - az elsőfokú határozatra is kiterjedően - hatályon kívül helyezte [Pp. 339. § (1) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.746/2003/2. sz.)