BH 2006.12.392 A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényálláshoz tartozónak kell tekinteni a jogerős határozat indokolása bármely részében szereplő minden ténymegállapítást, amely az elbírált bűncselekmény büntetőjogi megítélésénél jelentős [Be. 420. § (1) bek.].

I. Az elsőfokú bíróság a 2003. május 22-én hozott ítéletében a terhelt bűnösségét jelentős értékre elkövetett sikkasztás bűntettében és közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg. Ezért őt 2 évi börtönre és 2 évi közügyektől eltiltásra ítélte.

A másodfokú bíróság 2004. január 16-án kelt és jogerős végzésében az elsőfokú határozatot helybenhagyta.

1. A jogerős ítélet tényállása szerint a terhelt 1999. október 4-én az R. Lízing Rt.-től egy Volkswagen Passat személygépkocsit lízingelt, melynek forgalmi értéke 5 400 000 forint volt. A szerződés szerint a terhelt 2 160 000 forintot első részletként készpénzben befizetett, további 60 hónap alatt havi 88 876 forintos részletekben kellett volna a lízingdíjat fizetni. A gépkocsi tulajdonjoga a lízingcégé maradt. A lízingszerződéshez szükséges feltételek tekintetében a terhelt munkahelyére és a jövedelmére vonatkozóan hamis adatokat közölt.

A terhelt a díjfizetési kötelezettségének mindössze 3 hónapig tett eleget, ezért az R. Lízing Rt. 2001. május 26-án a vele kötött szerződést felbontotta. Felszólította őt a hátralévő díj megfizetésére, a személygépkocsi használati jogát megvonta és felhívta arra, hogy a járművet haladéktalanul szolgáltassa vissza.

A terhelt a felhívásnak nem tett eleget, a gépkocsit nem szolgáltatta vissza, a lízingdíjat nem fizette ki. A szerződés keretében rábízott járművet eltulajdonította, s ezzel 4 124 000 forint kárt okozott az R. Lízing Rt.-nek. Később az eljárás során a személygépkocsit a nyomozó hatóság megtalálta, lefoglalta, ezzel a kár megtérült.

Az elsőfokú bíróság ítélete indokolásának a bizonyítékok mérlegelésével foglalkozó részében is tett a történeti tényálláshoz tartozó, a terhelt bűnösségének megállapítása szempontjából releváns ténymegállapításokat.

Az elsőfokú ítélet 7. oldal első bekezdése szerint:

"... megállapítható, hogy T. M. L. vádlott 2002. február 26-án egy lopott személygépkocsival lépte át az államhatárt Románia felé, mely jármű az általa lízingelt Voks­wagen Passat típusú személygépkocsira kiadott forgalmi rendszámmal és ugyanezen járműhöz tartozó alváz- és motorszámmal volt ellátva. Megállapítható volt továbbá, hogy ez a vádlott által használt jármű K. P. b.-i lakos tulajdonát képezte, amit tőle 2001. február 3-án a kora esti órákban tulajdonítottak el.

A bíróság tényként állapította meg, hogy: "... a vádlottól nem tulajdonították el az általa lízingelt Volkswagen Passat típusú személygépkocsit". Ugyancsak az indokolásában tett megállapításból tűnik ki, hogy a terhelt az általa lízingelt gépjárműként kívánta feltüntetni a Magyarországról Romániába történő utazásakor használt (lopott) járművet, amely pontosan meg nem állapítható körülmények között került a birtokába. E járművön - megtévesztő módon - a lízingelt gépkocsi rendszáma és azonosító adatai szerepeltek, így a terhelt határátlépése során a gépkocsi lefoglalásakor nem az R. Lízing Rt. tulajdonát képező Volkswagen Passat, hanem egy, a tulajdonosától lopás útján megszerzett autó került a hatóságok birtokába.

2. A terhelt 2002. február 8.-án személygépkocsival Záhonynál akarta elhagyni a Magyar Köztársaság területét. Felmutatta a nevére szóló magánútlevelét, melyről megállapították, hogy hamisított, mivel a 27. és 28. oldalakon vegyszeres mosás alkalmazásával abból eltávolítottak 8 db magyar, illetve ukrán átléptető bélyegzést.