BH 1987.9.306 A szökés vagy elrejtőzés veszélyét konkrétan kell vizsgálni az előzetes letartóztatás elrendelése vagy megszüntetése szempontjából [Be. 92. § (1) bek. b) pont].

A III. r. vádlott bűnösségét a megyei bíróság társtettesként, folytatólagosan, bűnszövetségben és üzletszerűen elkövetett, különösen nagy kárt okozó csalás bűntettében; társtettesként, folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségében és sikkasztás bűntettében állapította meg.

Ezért a megyei bíróság a vádlottat 3 év 6 hónapi szabadságvesztésre, 4 évre a közügyektől eltiltásra és személygépkocsi vagyonának elkobzására ítélte.

Az ítélet ellen a vádlott és védője részben felmentésért, részben pedig enyhítésért fellebbezett. Az ügyész a vádlott terhére súlyosításért élt fellebbezéssel.

Az ítélet kihirdetése után a megyei bíróság elrendelte a III. r. vádlott előzetes letartóztatását.

A legfőbb ügyész a későbbiekben indítványozta a vádlott előzetes letartóztatásának megszüntetését és egyben vele szemben lakhelyelhagyási tilalom elrendelését.

Az ügyészi indítvány az alábbiak szerint alapos,

A Be. 92. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt a terhelt előzetes letartóztatásának lehet helye, ha megszökött, a hatóság elől elrejtőzött, illetőleg a bűncselekmény súlyossága folytán vagy egyéb okból szökésétől vagy elrejtőzésétől lehet tartani.

Az adott esetben az iratokból megállapítható, hogy a vádlott, bár az eljárás során - egy rövid időszaktól eltekintve - szabadlábon védekezett, szökést vagy elrejtőzést nem kísérelt meg, a hatóság idézésére az eljárási cselekményeknél megjelent.

Kétségtelen továbbá, hogy az eljárás során a vádlott terhére rótt bűncselekmények súlya sem változott, sőt az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni felmentő, illetve megszüntető rendelkezése folytán a bűnösség köre szűkült.