A Fővárosi Ítélőtábla Mf.31013/2021/10. számú határozata sérelemdíj tárgyában. [112/2021. (III. 6.) Korm. rendelet (Veir) 27. § (1) bek.] Bírók: Laczó Adrienn Lilla, Orosz Andrea, Szalai Beatrix

A határozat elvi tartalma:

A munkavállaló jóhírnevét és becsületét sérti az a munkáltatói e-mail, amely több mint 100 ügyfél részére lett továbbítva és a felperest illetően valótlan, a társadalmi megítélését hátrányosan érintő, őt kriminalizáló kijelentéseket tartalmaz.

A képmáshoz fűződő jog megsértése is megállapítható, mivel a levélben a felperes engedélye nélkül szerkesztve szerepelt a róla készült - magáncélból a munkáltatónak továbbított - fénykép is.

A jogsértéssel összefüggésben elszenvedett hátrányok miatt a sérelemdíj iránti igény is alapos volt, a bizonyított hátrányokkal igazolt mértékben.

***********

Fővárosi Ítélőtábla

mint másodfokú bíróság

2.Mf.31.013/2021/10.

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Dr. Melicher Csilla ügyvéd (felperesi jogi képviselő címe) által képviselt Felperes1 (Cím2) felperesnek - a Dr. Viszló Ügyvédi Iroda (alperesi jogi képviselő címe, ügyintéző: dr. Viszló László ügyvéd) által képviselt Alperes1 (Cím1) I. rendű alperes ellen sérelemdíj megfizetése tárgyában indult perében a Fővárosi Törvényszék 4.M.71.030/2020/18. számú ítéletével szemben az I. rendű alperes által 19. sorszámon benyújtott fellebbezés folytán - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi

ítéletet:

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett részében helybenhagyja.

Kötelezi az I. rendű alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg 68.000 forint fellebbezési illetéket az állam javára.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás

Az elsőfokú bíróság ítélete és az általa megállapított tényállás

[1] A Fővárosi Törvényszék a 2020. október 19-én hozott 4.M.71.030/2020/18. számú ítéletével megállapította, hogy az I. rendű alperes a 2015. augusztus 6. napján 0 óra 53 perckor, a 129 címzett számára eljuttatott levelével - annak tartalmára tekintettel - megsértette a felperes jóhírnévhez és becsülethez fűződő személyiségi jogait. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy az I. rendű alperes a felperes képmáshoz fűződő személyiségi jogát is megsértette azzal, hogy a felperesről készült, az ügyvezető részére magáncélból megküldött fényképfelvételt a levélben átszerkesztve felhasználta. Mindezek alapján az elsőfokú bíróság arra kötelezte az alperest, hogy az eredeti levél címzetti körének juttassa el a korábbiakkal megegyező tartalmú levelet annak közlésével, hogy a 2015. augusztus 6. napján megküldött levéllel - a Fővárosi Törvényszék ítélete értelmében - a felperes jóhírnévhez és becsülethez fűződő jogát megsértette. Az elsőfokú bíróság 850.000 forint sérelemdíj megfizetésére kötelezte az I. rendű alperest, ezt meghaladóan a keresetet, illetve az I. rendű alperes viszontkeresetét elutasította és 592.000 forint perköltség megfizetésére kötelezte az I. rendű alperest a felperes javára.

[2] Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes biztonságtechnikai telepítő munkakörben állt munkaviszonyban az I. rendű alperessel. 2015. augusztus 5-én a felperes és ügyvezető ügyvezető, a munkáltatói jogkör gyakorlója között nézeteltérés alakult ki a felperest megillető munkabér tárgyában. Ezt követően aznap este a felperes e-mailt írt ügyvezetőnak, amiben 8 hónapra visszamenőleg készpénzben vagy átutalással kérte az alapbére megfizetését. ügyvezető aznap éjszaka, 0 óra 53 perckor e-mailt küldött az I. rendű alperes ügyfélkörének (129 címzett) az alábbi tartalommal: "Tisztelt Partnerünk! Felperes1 (fotója lejjebb) a mai napig az egyik állandó alvállalkozónk alkalmazottja volt, azonban alvállalkozónk jelentése szerint személyével kapcsolatban rendkívül súlyos problémák merültek fel (részleteket a munkáltatója nem közölt), amelynek következtében munkaviszonya a cégnél a mai nappal megszűnt, ennek megfelelően a továbbiakban cégünk Felperes1 tevékenységével kapcsolatosan semmilyen felelősséget nem tud vállalni. Nyomatékosan kérjük Önöket, hogy - közös érdekünkben - a nevezett személy belépését telephelyeikre és a biztonsági rendszerekhez történő hozzáférését bármilyen indokkal is próbálkozik, semmiképpen ne tegyék lehetővé az esetleges visszaélések megelőzése céljából. Kérem, hogy a jelen levelet a telephelyen szolgálatot teljesítő vagyonőrök részére is továbbítani szíveskedjenek." Az e-mailhez ügyvezető a felperes által a nászútjáról megküldött fényképet átszerkesztve beillesztette. A felperes a küldemény tartalmáról 2015. augusztus 6-án az bevásárlóközpontben szerzett tudomást B.A.tól, aki az bevásárlóközpont üzemeltetőjének munkatársa volt.

[3] Az elsőfokú bíróság a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 9. § (1) bekezdése, illetve az annak alapján alkalmazandó, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42.§, 2:43.§, 2:45.§, 2:48.§, 2:51.§ és 2:52. §-ai alkalmazásával vizsgálta a keresetet, illetve a viszonkeresetet.

[4] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a jóhírnév megsértése alapvetően sértő és valótlan tény állításával valósítható meg, becsületsértő pedig olyan állítás, kijelentés lehet, amely indokolatlanul bántó véleménynyilvánításnak minősül. A kijelentések tartalmának értékelése, a bizonyítási teher és a jogsértés tényének megállapítása körében hivatkozott a személyiségi jogi perekben is alkalmazható PK 12. számú és PK 14. számú állásfoglalásokra. Mindezek alapján rámutatott arra, hogy a sérelmezett kifejezéseket az általánosan elfogadott jelentésük, a valóságos tartalmuk szerint kell értékelni. A használt kifejezéseket nem elszigetelten, a szövegkörnyezetből kiragadva, hanem összességében és összefüggéseiben kell vizsgálni a társadalmilag kialakult közfelfogásnak, általános vélekedésnek megfelelően. A kijelentések valóságával kapcsolatban a tényállítást közlőt terheli az állítása valóságának a bizonyítása.

[5] Az elsőfokú bíróság 2015. augusztus 5-én kialakult nézeteltérés körülményeit a felek közötti perben a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 60.M.2966/2015/55. számú részítéletében és a Fővárosi Ítélőtábla 2.Mf.31.136/2020/22. számú jogerős határozatában foglaltaknak megfelelően értékelte. Kifejtette, az a körülmény, hogy a felperes a 2015. augusztus 5-i vita során az elmaradt munkabérét követelte és ezzel kapcsolatban hatósági feljelentésekkel fenyegette az I. rendű alperest a jogos igénye kielégítése érdekében, nem minősülhetett a személyével összefüggő olyan rendkívül súlyos problémának, amire az alperes az e-mailben hivatkozott. Az alperes nem bizonyított olyan magatartást, amely alapot adott arra, hogy a felperes személyét érintő, ilyen tartalmú állítást tegyen az alperesi ügyfélkör előtt. Az elsőfokú bíróság azt állapította meg, hogy ez a kijelentés, amellett, hogy valótlan volt, a felperes becsületét is sértő közlésnek is minősült.

[6] A levélben alkalmazott megfogalmazás a személyével kapcsolatos súlyos problémákkal és az ügyfelekhez bejutás megakadályozásával kapcsolatban egyértelműen azt sugallta, a felperes valamilyen valótlan indokkal próbálkozhat komoly károkat okozni az ügyfelek biztonsági rendszereiben. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint a felperes személyének társadalmi megítélését ez a kijelentés kétséget kizáróan hátrányosan befolyásolta, a személyét kriminalizálta, mert az I. rendű alperes azt a látszatot keltette, hogy a felperes veszélyes is lehet, akár jogellenes állapotot is előidézhet az ügyfélkör mindennapi működésében. Mindezt fokozta a "nyomatékosan kérem közös érdekünkben", továbbá a "bármilyen indokkal is próbálkozik", "semmiképp ne tegyék lehetővé" kifejezések használatával. Ezért az elsőfokú bíróság a visszaélésekre történt hivatkozást is indokolatlanul bántónak, a felperes személyét kirívóan negatív színben feltüntetőnek minősítette.