A Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27062/2015/10. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (ADÓÜGYBEN hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 78. §, 340. §, 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 42. §, 43. §, 2000. évi C. törvény (Számviteli tv.) 165. §, 2003. évi XCII. törvény (Art.) 97. §, 2005. évi CXXXIII. törvény (Szvmt.) 14. §, 2007. évi CXXVII. törvény (Áfa tv.) 120. §, 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet (Kmr.) 13. §] Bíró: Móritz Krisztián

Kapcsolódó határozatok:

*Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság K.27062/2015/10.*, Kúria Kfv.35728/2015/9.

***********

Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság

3.K.27.062/2015/10. szám

Dr. Kovács Ildikó ügyvéd által képviselt felperes neve (felperes címe) szám alatti lakos felperesnek a jogtanácsos által képviselt alperes neve alperes címe szám alatti székhelyű alperes ellen adóügyben hozott közigazgatási határozat felülvizsgálata iránt indult perében a bíróság meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A bíróság felperes kereseti kérelmét elutasítja.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy fizessen meg alperesnek 15 napon belül 50.000.- (ötvenezer) Ft perköltséget.

Kötelezi a bíróság felperest, hogy fizessen meg az állam javára, külön felhívásra 1.500.000.- (egymillió-ötszázezer) Ft feljegyzett kereseti illetéket.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

I N D O K O L Á S

A bíróság a peres felek előadása, a csatolt iratok tartalma, a közigazgatási eljárás iratanyaga, valamint tanú 1, tanú 2, tanú 3, tanú 4 tanúk vallomásai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

Felperes személy- és vagyonvédelmi tevékenység elvégzése érdekében konzorciumi keretszerződéseket kötött más, hasonló profilú gazdasági társaságokkal, köztük a Kf 1-el és a Kft 2-vel olyan céllal, hogy a 2005. évi CXXXIII. törvény 2012. január 1. napjától hatályos 14. §-ában foglaltakra figyelemmel külső megrendelők által személy- és vagyonvédelmi területen adott megrendelések teljesítését közösen, konzorciumként vállalják alvállalkozói láncolat kiépítése helyett. Felperes 2012. évben 12 ilyen konzorciumnak lett részese, a szerződések 2012. január 1. napja és 2012. november 1. napja között keltek. A szerződések meghatározták a konzorcium tagjainak feladatait, illetve a konzorciumi tagok közül a konzorciumot vezető gazdasági társaság külön feladatait. Ezeket valamennyi szerződés akként határozta meg, hogy a konzorcium vezetését az ezzel megbízott gazdasági társaság - akit törvényes képviselője képvisel ennek során - látja el, aki valamennyi konzorciumi tag, tehát a konzorcium egésze képviseletében jogosult ajánlatokat tenni, szerződéseket kötni, illetve bármely, az együttműködés keretébe tartozó jognyilatkozatot megtenni.

A felek megállapodtak abban, hogy a megrendelő által adott megrendeléseket közösen, konzorciumként vállalják, a megrendelések teljesítése érdekében mindannyian közreműködnek, a konkrét vállalkozói, illetve megbízotti tevékenységet közösen látják el. A szerződések szerint az együttműködés fennállása alatt az abban részt vevő tagok egyenrangú szerződő félként járnak el, felelősségük egyetemleges a megrendelő felé, azonban a konzorciumot vezető gazdasági társaság dönt a megrendelések elvállalásának feltételeiről, a teljesítés mikéntjéről, az elszámolás kérdéseiről. A tagok a feladatokat egymás között megosztják, míg a vezető feladatát képezik a megrendelésekre vonatkozó elfogadó nyilatkozat, pályázat, árajánlat, a költségvetés összeállítása és benyújtása, részvétel a megrendelések elnyerésére irányuló eljárásban, és a konzorcium képviselője, ennek hiányában a konzorcium vezetője által meghatalmazott más személy vagy ügyvezető írja alá a megrendelővel megkötendő szerződéseket és a projektek teljesítéséhez kapcsolódó okiratokat. A konzorcium vezetője saját cégnevében állítja ki a teljesítéshez kapcsolódó vállalkozói vagy megbízási díj összegét tartalmazó számlákat, veszi át a vállalkozói vagy megbízási díjat. A díjazás beérkezését követően a konzorcium vezetője fizeti meg a tagoknak azok számlája alapján azon összeget, amelyre a tagok jogosultak.

Felperes 2012. évben személyi- és vagyonvédelmi tevékenységet látott el, ilyen szolgáltatás feltüntetésével számlákat fogadott be és állított ki, ilyen számlákat fogadott be a fenti két gazdasági társaságtól is. Ennek során a konzorcium tagjai fenntartották a 2012. január 1. napját megelőző számlázási rendet, amely ahhoz igazodott, hogy ugyanezen tevékenységet a korábbiakban ugyanezen gazdasági társaságok alvállalkozói láncolat formájában látták el. Felperes a számlák ÁFA-tartalmát levonható adóként szerepeltette nyilvántartásában.

Az elsőfokú hatóság iktatószám1 iktatószámú, 2014. augusztus 1. napján kelt határozatával a 2012. évre vonatkozó, bevallások utólagos vizsgálatára irányuló ellenőrzés eredményeként felperes terhére 146.682.000,- Ft összegű adókülönbözetet állapított meg, kötelezte annak megfizetésére, egyúttal 44.005.000,- Ft összegű adóbírságban és 21.666.000,- forint összegű késedelmi pótlékban marasztalta. Indokolása szerint a konzorciumi tagok szabálytalanul számlázták a gazdasági eseményeket, hiszen a konzorcium tagjai egymással nem álltak a szerződések alapján jogviszonyban, így a számláknak megfelelő tartalommal egymásnak nem teljesíthettek szolgáltatásokat, a számlák tehát tartalmilag hiteltelenek, azok adólevonási jogot sem alapoznak meg. A tagok elkülönültem végzik az őrző-védelmi feladat rájuk eső részét, ennek során közvetlenül a megrendelővel állnak szerződéses jogviszonyban. Mindemellett a tagok nem feleltek meg a csoportos adóalanyiság követelményeinek sem.

Felperes fellebbezése folytán eljárva alperes iktatószám2 iktatószámú, 2014. december 5. napján kelt határozatával az elsőfokú határozatot megváltoztatta akként, hogy az adókülönbözet összegét 135.242.000,- Ft-ban határozta meg, míg az adóbírság összege 40.573.000,- Ft-ra, a késedelmi pótlék összege pedig 19.884.000,- Ft-ra változott. Az indokolás rögzítette az elsőfokú adóhatóság által feltárt tényeket, egyetértett az abból levont jogi következtetésekkel, kiemelte, hogy a számlázás irányának helytelen volta és az ebből következően nem megfelelő adattartalmú számlák befogadása eredményezte az adókülönbözetet. Az elsőfokú határozat megváltoztatásának oka az volt, hogy az figyelembe vett épülettakarítási tevékenységre vonatkozó számlákat, amelyek nem tartoztak a konzorciumi keretmegállapodások tárgyköréhez. A másodfokú határozathoz tartozó 8. sz. melléklet tanúsága szerint a marasztalás alapjául szolgáló számlák a Kft1. és a Kft2. számlakibocsátoktól származtak.

* * *

Felperes kereseti kérelmében kérte a jogerős alperesi határozat bírósági felülvizsgálatát.

1. Felperesi álláspont szerint az adóhatóság kellőképpen nem tisztázta a tényállást, nem tárta fel a felperes javára szolgáló körülményeket, így megszegte az Art. 97. § (4) és (6) bekezdésében foglaltakat. Nem tisztázta, hogy a perbeli számlákhoz kapcsolódó tevékenységben részt vevő gazdasági társaságok egymás közt mely szerződéses jogviszonyban álltak, nem tisztázta a felek konkrét megrendelő-fővállalkozó-alvállalkozói minőségét, a konzorciumi szerződések és a számlák kapcsolatát, a tényleges teljesítést, annak mibenlétét, és a határozat nélkülözi a vonatkozó bizonyítékokat. Alaptalan azon megállapítás, hogy a konzorcium tagjai a megrendelőnek teljesítettek volna szolgáltatást, viszont nem tisztázta alperes, hogy a kifogásolt számlákat kiállító két gazdasági társaság ténylegesen teljesítette a szolgáltatást, illetve az mely természetű. Felperes nem kötött szerződést a konzorciumok keretében, valamennyi számla esetében a szolgáltatás nyújtása a Kft3. részére történt, méghozzá a felek között 2010. január 4. napján megkötött alvállalkozói keretszerződés szerint, amelyet csatolt. Felperes ezen fővállalkozó alvállalkozójának minősült, míg a Kft1. és Kft2. ezen jogviszonyhoz kapcsolódóan felperes alvállalkozói voltak. Nem vitás tehát, hogy a 2005. évi CXXXIII. törvény 14. § (2) bekezdésében foglaltakat felperes megsértette, azonban ennek a perben nincs jelentősége. Kizárólag azt kell vizsgálni, hogy a felperes felé számlát kibocsátó gazdasági társaságok részéről tényleges teljesítés történt-e felperes felé, és azt adóköteles szolgáltatásnyújtás érdekében használta-e fel, márpedig ezen körülmények fennállnak. Mivel az adóhatóság nem vitatta a felperes fővállalkozója felé történt teljesítést, tulajdonképpen megállapítása kizárólag a fenti törvényi rendelkezés megsértésén alapul, annak megsértése miatt pedig a rendőrség alkalmazhat szankciót, ez nem befolyásolhatja az ÁFA-levonási jogot, az Art. 1. § (7) bekezdése sem jogosítja fel az adóhatóságot arra, hogy a felek között megkötött valódi szerződéstartalomnak megfelelően végbement tényleges gazdasági eseményt meg nem történtté tegye, és előírja a számlázás irányát.