BH+ 2007.4.180 I. Ha a felperes a választottbírósághoz benyújtott keresetében állította, hogy közöttük választottbírósági szerződés jött létre, az alperes pedig az első válasziratában ezt nem tagadta, az alperes utóbb a választottbírósági közbenső ítélet érvénytelenségi okaként nem hivatkozhat arra, hogy közöttük választottbírósági szerződés nem jött létre [1994. évi LXXI. tv. (továbbiakban: Vbt.) 5. § (4) bek., 6. §, 55. § (1) bek. d) pontja].

II. A polgári bíróság a választottbíróság ítéletét érdemben nem bírálhatja felül. A választottbíróság ítéletének esetleges jogszabálysértő rendelkezése önmagában nem alapozza meg a választottbírósági ítélet közrendbe ütközésének megállapítását [1994. évi LXXI. tv. (Vbt.) 55. §].

A jogerős ítéletben megállapított tényállás szerint a jelen per I-II. r. alperesei az F. Rt. részvényesei voltak, amelynek finanszírozója volt a felperes és az A. Bank Rt. is. A felperes bank és az A. Bank Rt. 1999. március 22-én határozatlan időtartamra szerződést kötöttek, amelyben a kedvezőtlen piaci helyzet miatt kialakult likviditási feszültség kezelésére megállapodtak abban, hogy az F. Rt. (továbbiakban: adós) gazdálkodását az adóssal a későbbiekben megkötött tulajdonosi megállapodás révén az adós felügyelő bizottságába delegált képviselőik útján közösen ellenőrzik. Vállalták, hogy a másik szerződő fél érdekeit nem sértik, s az adósnak juttatott hosszúlejáratú hitelek feltételeit a másik fél hozzájárulása nélkül nem módosítják. A felek kötelezettsége kiterjedt a hitelek esedékességének és a kamatfizetésnek az átütemezésére, továbbá arra is, hogy biztosítéki szerződéseiket a másik fél hozzájárulása nélkül nem változtatják meg, valamint tartózkodnak minden olyan lépéstől, amely az adós fizetésképtelenségét eredményezné. A felek kikötötték, a megállapodásból eredő jogvitájuk elbírálására a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara mellett működő Választottbíróság (továbbiakban: Választottbíróság) rendelkezik hatáskörrel és illetékességgel.

Az előző szerződés alapján, hasonló indokkal a felperes, az A. Bank Rt., az I-II. r. alperesek és K. K., mint az adós részvényesei, illetve az adós 1999. április 1-jén tulajdonosi megállapodást kötöttek. Ebben a részvényesek vállalták, hogy az adósnál rendkívüli közgyűlést hívnak össze, melynek keretében a szerződésben foglaltaknak megfelelő határozatot hoznak, illetőleg vállalták azt is, hogy a bankok által kijelölt egy-egy képviselőt megválasztják felügyelő bizottsági tagnak, s az adós alapító okiratát úgy módosítják, hogy minden 100 000 Ft összeget meghaladó kötelezettségvállaláshoz a felügyelő bizottság jóváhagyása szükséges. A felek kötelezték magukat arra is, hogy az adóssal szemben csőd-, végelszámolási-, vagy felszámolási eljárást nem kezdeményeznek, de abban az esetben, ha az adós ellen ilyen eljárás indul, a megállapodás megszűnik. A felek e szerződésben is megegyeztek abban, hogy a jogügyletből eredő jogvitájuk eldöntésére alávetik magukat a Választottbíróság kizárólagos illetékességének.

Az A. Banknak az adós 1999. május 10-i hitelkérelmét elutasító, s az adós rövidlejáratú hitelállományát felmondó nyilatkozata alapján, az F. Rt. adós 1999. május 12-én önmagával szemben felszámolási eljárást kezdeményezett. A felperes 1999. május 13-án az adóshoz érkezett nyilatkozatában felmondta az adóssal kötött kölcsönszerződéseit. A városi bíróság a megyei bíróság helybenhagyó ítélete folytán jogerőre emelkedett ítéletében megállapította, hogy a felperesnek az adóssal kötött 180 millió Ft összegű kölcsönszerződésre vonatkozó azonnali hatályú felmondása érvénytelen. Az adós a felszámolási kérelmét később a felperessel folytatott tárgyalások eredményeként és egy állami támogatás elnyerésének reményében visszavonta, de a felperes az adós ismételt hitelkérelmét elutasította. Egy másik hitelező kérelme alapján a megyei bíróság az adós felszámolását 1999. július 1-jén elrendelte. A végzés 1999. július 5-én emelkedett jogerőre, s a Cégközlöny a 1999. július 22-i számában került közzétételre.

Az I-II. r. alperesek keresetükben kérték a Választottbíróságtól, hogy kötelezze a felperest 35 700 000 Ft összegű kártérítés I. r. alperes, illetve 10 220 000 Ft összegű kártérítés II. r. alperes részére történő megfizetésére.

A 2005. január 24-én megtartott tárgyaláson a felek kijelentették, hogy a Választottbíróság hatásköre és az eljáró tanács összetétele ellen kifogásuk nincs.

A Választottbíróság közbenső ítéletet hozott, amelyben megállapította, hogy a felperesek követelése alapos, de az összegszerűség tekintetében a per folytatódik. Felhívta a feleket, hogy - az összegszerűség vonatkozásában - indítványaikat, észrevételeiket 30 napon belül tegyék meg. A Választottbíróság az alperesek keresetindítási és kereshetőségi jogának fennállását azzal indokolta, hogy részesei voltak a felperessel kötött megállapodásnak, s a szerződések sorsának alakulása az alperesekre nézve is következményekkel járt. A Választottbíróság megítélése szerint a korábban hivatkozott két szerződést együttesen kell értékelni, mert azokat egymásra tekintettel kötötték, az alperesek az adós tekintetében olyan kötelezettségeket hajtottak végre (felügyelőbizottsági tagok delegálása), amelynek célja a felperes és az A. Bank Rt. között létrejött szerződésben foglaltak teljesítése volt. Az ítélet az alperesekkel összefüggésben utalt a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (továbbiakban: Ptk.) 4. §-ának (4) bekezdésére azzal, hogy az alperesek abban az esetben is jogosultak kártérítési igény érvényesítésére, ha maguk sem úgy jártak el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A kártérítési felelősség kapcsán rámutatott arra, hogy a felperes magatartásával - a kölcsönszerződés felmondásával - olyan mértékű szerződésszegést követett el, amely az adós társaság gazdálkodói létének megszűnéséhez vezetett. Az adós helyzete nem változott olyan mértékben, ami megalapozottá tette volna a jelen per felperesének felmondását. Álláspontja szerint a károsult alperesek önhibáját, közreható magatartását a kármegosztás körében, az eljárás későbbi szakaszában, az összegszerűség megállapítása során kell értékelni.

Az ítéletet dr. K. A. választottbíró nem írta alá, mert azt a jogalap tekintetében nem találta megalapozottnak, ellentétes álláspontját különvéleményében rögzítette.

A felperes a polgári bírósághoz benyújtott keresetében a Választottbíróság közbenső ítéletének érvénytelenítését kérte a Választottbíráskodásról szóló 1994. évi LXXI. törvény (továbbiakban: Vbt.) 55. §-a (1) bekezdésének d) és e) pontja, valamint az 55. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján. Arra hivatkozott, hogy a Választottbíróság eljárása azon a téves feltevésen alapult, hogy az alperesek részesei voltak a felperes és a másik bank között létrejött szerződésnek is, azonban - álláspontja szerint - a 1999. március 22-én és 1999. április 1-jén megkötött jogügyleteket nem lehet egységként kezelni, így a bíróság túlterjeszkedett a hatáskörén. A felperes akként nyilatkozott, számára a választottbírósági ítélettel vált nyilvánvalóvá, hogy a Választottbíróság olyan szerződésre alapítja döntését, amely alapján nem járhat el. A felperes hivatkozott arra is, hogy a közbenső ítélet az indokolási kötelezettség elmulasztásával a Választottbíróság Eljárási Szabályzata 17. §-ának (1) és (2) bekezdését sérti és a közrendbe ütközik azáltal, hogy sérti a polgári jognak, ezen belül a kártérítési jognak azt az alapvető szabályát, miszerint kárfelelősség megállapítására csak akkor kerülhet sor, ha megvalósul valamennyi felelősségi elem.