A Fővárosi Ítélőtábla Kf.27005/2009/7. számú határozata közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata (KÖZBESZERZÉSI ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata) tárgyában. [2003. évi CXXIX. törvény (Kbt.) 70. §, 81. §, 88. §, 100. §, 104. §, 114. §] Bírók: Páldy Zsuzsanna, Sára Katalin, Szőke Mária

FŐVÁROSI ÍTÉLŐTÁBLA

3.Kf.27.005/2009/7. szám

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN !

A Fővárosi Ítélőtábla a dr. Farkas Mihály ügyvéd által képviselt felperesnek a jogtanácsos által képviselt Közbeszerzések Tanácsa Közbeszerzési Döntőbizottság (1024 Budapest, Margit krt. 85.) alperes ellen közbeszerzési ügyben hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított perében a Fővárosi Bíróság 2008. november 4. napján kelt 25.K.30.008/2008/5. számú ítélete ellen a felperes 6. sorszám alatt bejelentett fellebbezésére meghozta az alábbi

Í T É L E T E T

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 20.000 (húszezer) forint másodfokú perköltséget.

A fellebbezési illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s

A felperes 2007. augusztus 10. napján közzétett részvételi felhívásával a közbeszerzésekről szóló 2003. évi CXXIX. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Második rész IV. fejezete szerinti tárgyalásos közbeszerzési eljárást indított, a szerződés tárgyának és a teljes mennyiségének meghatározása szerint, maximum 1430 tonna galvániszap szállításra való előkészítésére, elszállítására, hasznosítására vagy ártalmatlanítására. A felperes részvételi felhívás kiegészítő információk VI.3.16. pontjában több, az érvényesség feltételéül szabott hatósági engedélyt kért, köztük az átcsomagolást, felszedést végző vállalkozó nevére és címére kiadott, érvényes veszélyes hulladék kezelésre vonatkozó környezetvédelmi hatósági engedélyt. Ez utóbbi elvárásnak, a mások mellett részvételi jelentkező ... Kft. a Közép-Duna-Völgyi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyelőség hulladék előkezelési engedélyének (a továbbiakban: hatósági engedély) csatolásával kívánt eleget tenni, abban a 1101 EWC főcsoporthoz tartozó hulladékból összesen 1000 tonna/év mennyiség, a 1902 EWC főcsoporthoz tartozó hulladékból 500 tonna/év mennyiség előkezelésére kapott engedélyt.

A felperes a ... Kft. jelentkezését a Kbt. 114. § (1) bekezdés e) pontja alapján érvénytelenné nyilvánította, mert a hatósági engedélyében a galvániszap típusának megfelelő, 1101 főcsoportban a kiírás alatti (1000 tonna/év) mennyiség előkezelésére volt engedélye.

A ... Kft. (a továbbiakban: kérelmező) jogorvoslati kérelmére eljáró alperes a D.586/10/2007. számú határozatában megállapította, hogy a felperes megsértette a Kbt. 114. § (1) bekezdés f) pontjára tekintettel a Kbt. 111. § (3) bekezdését, ezért a felperest 3 millió forint bírság megfizetésére, és 900.000 forint igazgatási, szolgáltatási díj viselésére kötelezte. Miután megállapította, hogy a kérelmező az érvényes részvételi jelentkezéshez szükséges hatósági engedély csatolásának eleget tett, azt rótta a felperes terhére, hogy a kezelhető hulladék mennyiségét az EWC kódok alapján vizsgálta, mert azt a felhívásban, a dokumentációban nem határozta meg, és a tevékenység feltételeit meghatározó jogszabályok között sem sorolta fel a hulladékok jegyzékéről szóló 16/2001.(VII.18.) KöM rendeletet (a továbbiakban: R).

Az alperes határozatának bírósági felülvizsgálata iránt a felperes terjesztett elő keresetet, elsődlegesen a jogszabálysértésre, a bírság kiszabására és az igazgatási szolgáltatási díj viselésére vonatkozó rendelkezések mellőzését kérte. Másodlagos kereseti kérelme a határozat hatályon kívül helyezésére, és az alperes új eljárásra kötelezésére irányult a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (a továbbiakban: Ket.) 2. § (3) bekezdésének, az 50. § (1) és 58. § (1) bekezdésének sérelme miatt, mert az alperes a tényállást nem tisztázta megfelelően, elmulasztotta a szükséges (szakértői) bizonyítást lefolytatni.

Azzal érvelt, hogy nem volt kötelezettsége az EWC kód megadása, és nem kellett az R.-re hivatkoznia sem mert az, hogy a jelentkezőknek a tárgyi munka elvégzéséhez milyen engedéllyel kell rendelkezniük nem csupán a beszerzés tárgyából, a felhívásban és dokumentációban meghatározottakból következik, hanem az egyéb, a közbeszerzési eljárás tárgyát képező tevékenység folytatására vonatkozó, kötelezően alkalmazandó jogszabályok egyértelmű előírásaiból is. A "galvániszap" megnevezés a veszélyes hulladékot önmagában és egyértelműen beazonosítja, az keletkezése szerint az R. szerinti 11. főcsoportba, ezen belül a 1101 alcsoportba tartozik, a pontos EWC kódja a 110109, ezért nem sorolható a 19-es, az iszapok általános kategóriája főcsoportjába, és ezen belül a 190205* fizikai-kémiai kezelésből származó veszélyes anyagokat tartalmazó iszapokhoz. Következésképpen a két EWC kódhoz tartozó veszélyes hulladék kezelési engedélyhez rendelt mennyiséget sem lehet egybeszámítani. Mivel szerződést csak olyan céggel köthetett, amely rendelkezett a tárgyi eljárás 1430 tonnányi teljes mennyiségére vonatkozó galvániszap kezelését magába foglaló engedéllyel, a kérelmező hatósági engedélye pedig ettől kevesebb galvániszap kezelésére szólt, nem követett el jogsértést, amikor a jelentkezést érvénytelenné nyilvánította.

Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. A felperes eljárási jogszabálysértésre vonatkozó kereseti kérelmére kifejtette, hogy az alperes a tényállást a szükséges mértékben és helyesen tárta fel, a jogorvoslati eljárás során keletkezett bizonyítékokat egyenként és összességében mérlegelte és a feleknek a releváns kérdésben adott egyező nyilatkozata alapján szakértő igénybevételére, a jogorvoslati eljárás során nem volt szükség. Az alperes az ügyre vonatkozó tényeket vette figyelembe, a bizonyítékokat a súlyúknak megfelelően értékelte, döntését valósághű tényállásra alapozta, ezért a döntése nem ütközik a Ket. 2. § (3) bekezdésébe, az 50. § (1) bekezdésébe és az 58. § (1) bekezdésébe sem. Az anyagi jogi sérelmet illetően a Kbt. 104. § (1) bekezdése, a 111. § (1) és (2) bekezdései, valamint a Kbt. 114. § (1) bekezdés f) pontja alapján azzal évelt, hogy a felperes sem EWC kód meghatározásával, sem pedig szövegszerűen nem konkretizálta a közbeszerzés tárgyát képező galvániszapot, és ilyen megkülönböztetést a jelentkezés érvényességének feltételeként meghatározott engedély meglétét illetően sem tett. Így bármilyen technológiából származó, akármelyik EWC kódszám alá sorolható, az 1430 tonnányi mennyiségre megadott, galvániszap kezelését magában foglaló engedély megléte volt szükséges az érvényes jelentkezéshez. Egyetértett az alperessel abban, hogy a galvániszap pontos EWC kódja, és az engedélyben elvárt mennyiség meghatározása nélkül a felperes ezeket a jelentkezés elbírálása során nem vizsgálhatta, ilyen okra a jelentkezés érvénytelenségét nem alapozhatta volna, hiszen a felhívásban és a dokumentációban meghatározott feltételeket a jelentkezések elbírálása során már nem szűkíthette. Ugyanakkor az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a galvániszap, mint hulladék, a keletkezési technológiája alapján több EWC kódszám alá is sorolható, így tartozhat a 110105 kódszámhoz, de a 190205 kódszámhoz is. Mivel a felperes az engedélyekkel kapcsolatos elvárásai körében az EWC kódszámot konkrétan nem jelölte meg, a galvániszap elnevezés mellett pedig mind a 1101, mind pedig a 1902 főcsoport is szóba jöhet, és ezekre a kérelmező engedélye kiterjedt, megállapítható, hogy nincs olyan elvárása a felperesnek, amelyet a kérelmező jelentkezésével ne teljesített volna.