BH 2009.7.214 A büntető feljelentés önmagában nem jogellenes és nem valósítja meg a személyiségi jog megsértését, ha nem tartalmaz indokolatlanul sértő, lejárató kijelentéseket, valótlan tényállítást. Nem alapozza meg a feljelentő kártérítési felelősségét az sem, ha azt a személyt, akit a feljelentő - az ügy körülményei alapján - a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított, a büntetőeljárás során felmentik [Ptk. 78. §, 339. §].

A felperes közvetítése mellett az I. r. alperes mint hitelező 2001. június 17-én a B. Kft.-vel (továbbiakban: kft.), mint adóssal 983 000 euró összegű hitelszerződést kötött, majd 2001. augusztus 10-én a hitel első részleteként 20 millió forintot fizetett ki a kft. képviseletében megjelent személynek. A további átutalási megbízást az I. r. alperes már nem teljesítette, mert tudomására jutott, hogy a felperes által közvetített ügylet során nem a kft. valódi képviselőivel tárgyalt, nem részére teljesített készpénz kifizetést, és nem folyt be a kft.-hez a kifizetett 20 millió forint sem. 2001. augusztus 14-én az I. r. alperes feljelentéssel élt ismeretlen tettes ellen. A Megyei Rendőrkapitányság által elrendelt nyomozás során a felperest is gyanúsítottként hallgatták meg, a Megyei Főügyészség 2002. január 24-én elrendelte a felperes úti okmányának elvételét, a Rendőrkapitányság pedig 2002. július 12-én meghozott határozatával 20 millió forint erejéig elrendelte a felperes és házastársa közös tulajdonában álló társasházi ingatlan 1/2 tulajdoni hányadának zár alá vételét, melynek foganatosításával a Bíróság Végrehajtó Irodáját megbízta. Ugyanezen az ingatlanon az I. r. alperest jelzálogjog illette meg a felperes és házastársa által felvett devizahitel visszafizetésének biztosítására. A hitelszerződést 2002. október 30-án az I. r. alperes felmondta. Az ingatlanhányad tulajdonosa 2004. szeptember 24-e óta árverési vétel címén egy gazdasági társaság.

A felperes 2001. augusztus 24-étől 2005. április 26-áig állt büntetőeljárás hatálya alatt. A városi bíróság ítéletével a VIII. r. vádlott felperest különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének kísérletében mint bűnsegédet bűnösnek találta, és végrehajtható szabadságvesztésre ítélte. Az ingatlan 1/2 tulajdoni hányadának zár alá vételét fenntartotta. A megyei bíróság azonban a felperest felmentette. A másodfokú ítélet indokolása szerint bár a felperes 2001. augusztus 21-e után már tudott arról, hogy az I. r. alperesnél a kft. képviseletében megjelent személy nem a kft. képviselője volt, - akinek kiadta magát -, a felperes károkozásra és jogtalan haszonszerzésre irányuló magatartásával szándékosan segítséget nyújtott az I. r. alperes tévedésben tartásához. Erkölcsileg elítélendő magatartása azonban azért nem minősül bűncselekménynek, mert azzal az I. r. alperesnek - amely ekkor már az elkövetésben részt vevő személyek lebuktatásában működött együtt a rendőrhatósággal - további sérelmet nem okozhatott (másodfokú büntető ítélet 8. oldal).

A felperes arra hivatkozással, hogy az I. r. alperes, valamint a nyomozóhatóság, az ügyészség és az elsőfokú bíróság jogellenes magatartásával összefüggésben vagyoni és nemvagyoni kárt szenvedett el, a Ptk. 339. § (1) bekezdése alapján 58 208 000 Ft tőke és ennek kamatai tekintetében kérte az alperesek egyetemleges marasztalását.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az elsőfokú bíróság szerint az I r. alperes a feljelentés megtételével nem követett el jogellenes magatartást. A felperest nem vádolta a feljelentésben bűncselekmény elkövetésével, azért pedig nem tehető felelőssé, hogy a nyomozás milyen eredménnyel zárult. Az I. r. alperes alkalmazottai magánszemélyként tettek a büntetőeljárás során tanúvallomást, e tanúvallomásokat az igazságszolgáltatási szerveknek kellett értékelniük, és azok tartalma miatt sem lehet megállapítani az I. r. alperes terhére a jogellenes magatartás elkövetését. Az I. r. alperesnek az ismeretlen személy elleni feljelentés megtétele után már nem lehetett hatása a büntetőeljárás kimenetelére, egyébként pedig a felperes erkölcsi felelősségét a jogerős büntetőítélet is megállapította.

A felperes nem bizonyította, hogy a nyomozás megindulásától kezdődően eljárt igazságügyi szervek jogellenesen és felróhatóan kárt okoztak volna a felperesnek, így a II. r. alperes felelősségre vonása is kizárt.

A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság érdemi döntését és alapvetően jogi indokait is helytállónak találta és helybenhagyta az elsőfokú ítéletet, az alábbi indokolásbeli kiegészítésekkel.

A jogerős ítélet szerint a II. r. alperessel szembeni igényérvényesítés azért megalapozatlan, mert az önálló jogi személyiséggel rendelkező rendőri, ügyészi és bírói szervekért az államnak nincs helytállási kötelezettsége.

A kölcsönszerződés felmondása miatt nem érvényesíthet a felperes az I. r. alperessel szemben kártérítési igényt. A felperes a kölcsönszerződés teljesítésével késedelembe esett, fizetési határidő meghosszabbítása iránti kérelmének nem volt köteles helyt adni az I. r. alperes, és miután a felperes szerződésszegő módon a lejáratkor sem teljesített, nem minősíthető jogellenesnek a kölcsönszerződés felmondása sem.

Az I. r. alperes a feljelentés megtételével sem követett el jogellenes magatartást. Önmagában a feljelentésben előadott tények valótlansága személyiségi jogkérdésként nem értékelhető. Az I. r. alperes a feljelentésben nem valótlanul állította, hogy a felperes a kft. "részéről járt el", mert maga a felperes nyilatkozott úgy a büntetőeljárás során, hogy a hitel közvetítéséért a kft.-től igényelt 2% jutalékot, tehát vele megbízási jogviszonyban állt. Azt viszont alaptalanul állította a felperes és alaptalanul ismerte el I. r. alperes, hogy a felperes az I. r. alperes ügynöke volt, mert közöttük nem jött létre érvényes megbízási szerződés. A kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak minősülő pénzügyi ügynöki tevékenység üzletszerű végzéséhez írásbeli szerződésre és a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének engedélyére lett volna szükség, e feltételek pedig jelen esetben hiányoztak.

Jogellenesség hiánya miatt tehát a kereset jogalapját tekintve sem volt megalapozott, ezért annak elutasításáról helytállóan döntött az elsőfokú bíróság.

A felperes felülvizsgálati kérelmében az első- és másodfokú ítéletek hatályon kívül helyezése mellett elsődlegesen új eljárás elrendelését, másodlagosan a jogszabályoknak megfelelő új határozat meghozatalával annak megállapítását kérte, hogy az alperesek kötelesek megtéríteni a felperesnek a jogellenes magatartásukkal okozott kárt. Felülvizsgálati kérelmét az alábbiakkal indokolta:

- Az eljárt bíróságok megsértették a Pp. 206. § (1) bekezdésében és 4. § (1) bekezdésében foglaltakat azzal, hogy minden egyéb bizonyíték figyelmen kívül hagyásával a másodfokú büntetőítélet indokolásában írtakat vették figyelembe a tényállás megállapításánál. A perbeli bizonyítékok együttes és alapos mérlegelésével kellett volna a tényállást megállapítaniuk, éspedig a felmentő ítélet 8. oldalán tett iratellenes megállapításoktól eltérően.