ÍH 2019.113 ÖSSZBÜNTETÉSBE FOGLALÁS FELTÉTELEI KÜLFÖLDI ELÍTÉLÉS ESETÉN

Ha a külföldi ítélettel kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának az átvétele nem történik meg, ezen elítélés tekintetében nincs helye összbüntetésbe foglalásnak [Btk. 93. § (1) és (2) bekezdés; 1996. évi XXXVIII. törvény 47. § (3) bekezdés, 49. § (1) bekezdés, 51. § (2) és 53. § (3) bekezdés].

A törvényszék a 2019. július 19-én kelt végzésével H. M. elítélt védője útján előterjesztett összbüntetésbe foglalás iránti indítványát elutasította.

A határozat ellen a védő jelentett be fellebbezést az összbüntetési eljárás lefolytatása érdekében.

A fellebbviteli főügyészség átiratában az elsőfokú bíróság határozatának a helybenhagyását indítványozta.

Az ítélőtábla a védelmi fellebbezést nem látta megalapozottnak és határozatában a következőkre mutatott rá.

Az elsőfokú bíróság helytállóan rögzítette az ügy elbírálása szempontjából lényeges előzményi adatokat, így az alapítéletek jogerőre emelkedéséhez, illetve a bűncselekmények elkövetéséhez kapcsolódó időpontokat. Köztük azt is, hogy az egyik esetben az elítélt büntetőjogi felelősségét külföldi bíróság állapította meg, melynek jogerős ítéletét utóbb a magyar bíróság ítéletével azonos érvényűként ismerték el.

A Btk. 93. § (1) bekezdésében írtak szerint a határozott ideig tartó szabadságvesztés-büntetések

- további anyagi, illetve eljárásjogi feltételek esetén - összbüntetésbe foglalhatók, ha a terhelt valamennyi bűncselekményét a legkorábbi elsőfokú ügydöntő határozat kihirdetése előtt követte el. Az elsőfokú határozatban írt elítélések közül két alapítélet között ez a quasi halmazati viszony megállapítható.