BH 2007.4.146 A bíróság a rendelkezésére álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével is megállapíthatja azt, hogy az egyesülési jog gyakorlása mások jogainak és szabadságának sérelmével jár [1989. évi II. tv. 2. §].

A főügyészség felperes keresetében az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény (a továbbiakban: Etv.) 16. § (2) bekezdésének e) és d) pontjai alapján benyújtott keresetében kérte az alperesi társadalmi szervezet megszűnésének megállapítását, illetőleg feloszlatását. Keresetét arra alapította, hogy az egyesület a nyilvántartásba vétele óta az alapszabálya szerinti céloknak megfelelően érdemben nem működik, valós tevékenysége, működése az Etv. 2. § (2) és (3) bekezdésébe ütközik, a törvényes taglétszámmal ténylegesen nem rendelkezik. Az általa használt jelképekből, a Blood and Honour mozgalommal nyíltan vállalt szellemi azonosságból adódóan az egyesület valós tevékenysége, működése az Etv. 2. §-ának (2) és (3) bekezdésébe ütközik.

Az elsőfokú bíróság ítéletével és kiegészítő ítéletével az alperesi egyesületet feloszlatta, elrendelte a bírósági nyilvántartásból való törlését és megállapította, hogy az egyesület bankszámlán lévő készpénzvagyona állami tulajdonba került, és azt közérdekű célra kell fordítani. Ítéletének indokolásában a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként, az Etv. 2. §-ának (2) bekezdésére, az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésére és a Ptk. 76. §-ára hivatkozással megállapította, hogy az alperesi szervezet alapszabályában megfogalmazott célok a jogszabályi rendelkezésekkel összhangban állóak, megvalósulásuk azonban - tekintettel az alperesi egyesület 2003. évben folytatott tevékenységére - a jogszabályi rendelkezésekkel ellentétes. A nagyszámú közönség előtt megtartott alperesi rendezvényeken elhangzott beszédekben olyan gondolattartalmak és kifejezések találhatók, amelyek alkalmasak az emberi méltóság megsértésére. Ha a nem, a faj, a társadalmi helyzet szerinti különbségtétel, vagy bármely más hátrányos megkülönböztetés tapasztalható, az a mindenkit egyaránt megillető emberi méltóság tagadását jelenti. Ezért mindazok a nyilvános kifejezések, közlések, amelyek az ítéletben idézett, az alperesi társadalmi szervezet tagjainak részéről elhangzott beszédekben, szónoklatokban az egyes ünnepségeken elhangzottak, és amelyek általánosságban tartalmaznak kijelentéseket és véleményeket a nemzeti hovatartozással, a származással, vagy bármilyen más, a társadalomban elfoglalt hely vagy helyzetre vonatkozóan különbségtételt is jelentenek, az emberi méltóságot sértő kijelentések. Az alperesi egyesület tagjai által tartott beszédekből, megnyilvánulásokból azt a következtetést is levonta az elsőfokú bíróság, hogy az alperes tagjai az emberi közösség nem minden tagját tekintik különbségtétel nélkül egyformának, ez az emberi méltóság tagadását jelenti. Ezek alapján megállapította az elsőfokú bíróság, hogy az alperes nyilvánosan tartott ünnepségeken a mások jogainak sérelmére járó tevékenységet folytat.

Az alperes és a beavatkozók fellebbezése folytán a másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság kiegészített és kijavított ítéletét helybenhagyta. A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján kiegészítette az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást azzal, hogy az alperes törvényes képviselője a rendezvényein és a fellebbezési tárgyaláson is hungaristának, magyar nemzeti szocialistának jellemezte az egyesületet. Az alperes 2003. május 25-ei megemlékezésekor kifejezésre juttatta, hogy "ha érzik magukban a fegyveres SS magyar önkénteseinek bátorságát, elérkezett az idő, hogy hadrendbe álljanak és megkezdjék Magyarország felszabadítását". Egyebekben az elsőfokú bíróság a tényállást a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelésével állapította meg. Ítéletének indokolásában a másodfokú bíróság kifejtette, hogy az Etv. 2. §-ának (2) bekezdése szerinti társadalmi szervezet működése keretében történő egyesülési jog gyakorlása nem szűkíthető le a társadalmi szervezet létesítésére, taggá válásra, megszűnésre, mint egyesülési jog gyakorlására, hanem a működés törvényessége a tényleges működést jelenti, amely az Etv. 3. § (1) bekezdés és 6. § (1) bekezdése alapján az alapszabályban meghatározott célok megvalósítására irányuló tevékenységekben nyilvánul meg. Az alperes rendezvényei, az ott elhangzottak, az arra meghívottak tevékenysége az alperes tevékenységeként, működésének megnyilvánulásaként értelmezendők és így értékelendők az alperes működésének az Etv. 2. § (2) bekezdés utolsó fordulata szerinti mások jogainak és szabadságának sérelmével járókénti megítélésében, amelyben nem hagyható figyelmen kívül, hogy az alperes közhasznú szervezetként, közfeladat, azaz állami, önkormányzati feladat támogatására, megvalósulása biztosítása érdekében végezte, végzi e tevékenységet. Az Etv. 2. § (2) bekezdésének utolsó fordulata a Párizsban 1947. február 10. napján kelt békeszerződés becikkelyezése tárgyában meghozott 1947. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Párizsi Békeszerződés) 2. § 4. Cikkével az ENSZ Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, (a továbbiakban: Egyezségokmány) az Alkotmány 54. §-ának (1) és (2) bekezdésével, 61-63. §-aival összhangban fogalmazza meg az egyesülési jog korlátjaként a mások jogainak és szabadságának védelmét; az emberi méltósághoz való jogot tartalommal a Ptk. 76. §-a tölti meg. Megállapította a másodfokú bíróság, hogy az Etv. előbbi rendelkezése szerinti, mások jogainak és szabadságának sérelme megvalósulásához nem kell konkrét, jogerős ítélettel megállapított jogsérelem megvalósulása, hanem elegendő annak absztrakt fennállása. Nem feltétlenül konkrét személyek vonatkozásában kell fennállnia a sérelemnek, hanem a szabadságjog elvi sérelmének bizonyítottsága is megvalósítja az Etv. 2. § (2) bekezdés utolsó fordulata szerinti jogsérelmet. A rendelkezésre álló bizonyítékokból az állapítható meg, hogy a MAZSIHISZ által rendezett "ellentüntetés", illetve az egyik parlamenti párt ifjúsági szervezetének a belügyminiszternél előadott "betiltásra" vonatkozó kérelme alapján az alperes tevékenysége konkrét személyeket is sértett. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az Alkotmány 60. § (2) bekezdése szerinti meggyőződésnek egyénileg, vagy akár másokkal együttesen, nyilvánosan való kinyilvánításának, gyakorlásának joga nem jelenti azt, hogy e jog is korlátlan lenne. Korlátját képezi mindezen jogok gyakorlásának az alapjogok közötti primátust élvező emberi méltóság. A kiegészített tényállás szerinti rendezvényen elhangzottak tartalmuk alapján másokkal szemben gyűlöletkeltésre alkalmasak, amely nem más, mint az erőszak érzelmi előkészítése. Ezen túlmenően olyan eszméhez való hasonulásra enged következtetni, amely jellegű szervezetnek a feloszlatására vállalt kötelezettséget Magyarország a Párizsi Békeszerződésben, amelyet így az állam nem támogathat és ezért közfeladat támogatása szerinti tevékenység folytatásában sem nyilvánulhat meg.

A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben kérte annak hatályon kívül helyezését. Álláspontja szerint a jogerős ítélet a Párizsi Békeszerződés becikkelyezése tárgyában meghozott 1947. évi XVIII. törvény (a továbbiakban: Tv.) 2. § 4. Cikkébe - amely összhangban van az Alkotmánnyal, a hatályos magyar jog rendelkezéseivel - ütközően törvénysértő. Az Alkotmánybíróság 14/2000. (V. 12.) számú határozatára hivatkozással előadta, hogy az Etv. alkalmazása szempontjából lényegtelen, hogy a vizsgált szervezet kommunista, demokrata, szocialista, liberális, fasiszta vagy éppen hungarista ideológiát követ, egyedül és kizárólag az mérvadó, hogy céljai a hatályos jogszabályok és az Alkotmány felhívott szakaszaival összhangban állóak-e vagy sem. Bármelyik "-izmust" zászlajára tűző szervezetnek van létjogosultsága a demokráciában. Alakulásában és működésében elfogadta az egyesület az Alkotmányt és a demokratikus jogszabályokat, ezért a demokratikus jogállami működéssel sem áll semmilyen módon szemben, nem volt soha célja, hogy megfossza a népet a demokratikus jogaitól. A jogerős ítélet tévesen alkalmazta a Tv. és az Etv. előbbiekben megjelölt rendelkezéseit, jogszabálysértő és megalapozatlan az ítélet azért is, mert amennyiben alkotmányos alapjogok olyan összeütközését észlelte, amelyek tisztázásához az Alkotmánybíróság megkeresését látta szükségesnek, akkor a másodfokú bíróságnak számot kellett volna adnia ítélete indokolásában arról, hogy miért mellőzte az Alkotmánybíróság megkeresését. A jogerős ítélet megsértette továbbá az Alkotmány 50. §-ának (1) és (3) bekezdését, 57. §-ának (1) bekezdését, 60. §-ának (1) bekezdését és 61. §-ának (1) bekezdését is. További súlyos jogsértés az, hogy a törvénytelen demonstrációt a hatóságok nemcsak hogy eltűrték, de arra mint jogalapra hivatkoznak egy törvényesen működő szervezettel szemben, ez ellentétben áll az Alkotmány 70/A. §-ának (1) bekezdésében rögzített alapelvekkel. Az Alkotmány 63. §-ának (1) bekezdésére, illetve 70/A. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással kifejtette az alperes, hogy az egyesülési jogot álláspontja szerint nem lehet korlátozni, önmagában ezzel az alkotmányos szabadságjogot biztosító szabállyal is ellentétben állnak az Etv. jelen ügyben alkalmazott szabályai, így a 2. és 16. §-ok. A törvény által nem tiltott célra lehet szervezeteket létrehozni, ezzel a szabadsággal ellentétben álló korlátozás a létrehozott egyesület feloszlatása. Az ilyen célra már létrehozott szervezetet sem lehet megszüntetni, akkor sem, ha a célja akár utóbb "törvény által tiltottá" is válna. Az alkotmányos alapelveken túlmenően a másodfokú bíróság megsértette a Pp. 1. §-át, 2. §-ának (1) bekezdését, 8. §­ának (1)-(3) bekezdéseit.