A Szegedi Ítélőtábla Gf.30155/2010/4. számú határozata szerződés érvénytelenségének megállapítása tárgyában. [1952. évi III. törvény (Pp.) 164. §, 1959. évi IV. törvény (Ptk.) 203. §] Bírók: Kemenes István, Kiss Gabriella, Mányoki Zsolt

SZEGEDI ÍTÉLŐTÁBLA

Gf.I.30.155/2010/4.szám

A M A G Y A R K Ö Z T Á R S A S Á G N E V É B E N !

A Szegedi Ítélőtábla a Vitári Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Petia Csaba ügyvéd) által képviselt (felperes neve, címe) alatti székhelyű felperesnek - a (felszámoló szervezet neve, címe) által képviselt (I.rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű I. rendű, a Szőke Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Szőke Csaba ügyvéd) által képviselt (II.rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű II. rendű és a Dr. Mészáros Judit Ügyvédi Iroda (ügyintéző: Dr. Mészáros Judit ügyvéd) által képviselt (III.rendű alperes neve, címe) alatti székhelyű III. rendű alperesek ellen szerződés érvénytelenségének megállapítása és egyéb követelés iránt indított perében a Békés Megyei Bíróság 2009. december hó 3. napján kelt 3.G.40.050/2009/18. sorszámú ítélete ellen a II. rendű alperes részéről 23. sorszám alatt előterjesztett fellebbezés folytán lefolytatott másodfokú eljárásban meghozta a következő

Í T É L E T E T :

Az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett rendelkezését helybenhagyja.

Kötelezi a II. rendű alperest, 15 nap alatt fizessen meg a felperesnek 207.060,- (Kettőszázhétezer-hatvan) Ft másodfokú eljárási költséget és az államnak - külön felhívásra - 418.800,- (Négyszáztizennyolcezer-nyolcszáz) Ft le nem rótt fellebbezési eljárási illetéket.

Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.

I N D O K O L Á S :

A II. rendű alperesi gazdasági társaságot az I. rendű alperes tagjai alapították 2005. november 21-én.

Az I. rendű alperes 2004. július 15-én megvásárolta (település neve) Város Önkormányzatától a település neve 1... /A/1. helyrajzi számú ingatlant azzal, hogy a vételár fejében a 1.../A/2. helyrajzi számú ingatlan felújítási munkáit elvégzi. A kivitelezésre 2004.

- 2 -

szeptember 2-án kötött építési szerződést a felperessel. A munkavégzés megkezdődött, majd a felperes - az I. rendű alperes felhívására - 2005. február 21-én az építési területről levonult. Az elkészült munkarészek vállalkozói díjáról a felperes - részszámlázást követően - 2005. március 7-én végszámlát bocsátott ki az I. rendű alperes felé 6.979.674,- Ft összegben, amelyet a megrendelő a 2005. április 12-i ügyvédi felszólítás ellenére sem fizetett meg. A felperes a Békés Megyei Bíróság előtt 3.G.0.095/2005. ügyszámon keresetet terjesztett elő igényelt vállalkozói díja és járulékainak megfizetése érdekében. A keresetlevelet az I. rendű alperes 2005. december 2-án vette kézhez. Az elsőfokú bíróság 78. sorszámú ítéletével a keresetet elutasította, azonban a fellebbezés folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.203/2008/6. számú ítéletével az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és az I. rendű alperest a kereseti kérelem szerint marasztalta. A Legfelsőbb Bíróság Pfv.VII.20.022/2009/12. sorszámú határozatával a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.

Az I. és II. rendű alperesek között 2005. december 6. napján létrejött vállalkozási szerződés szerint az I. rendű alperes elvállalta a (település, utca, házszám) alatti, perbeli ingatlanon létesülő üzlet és bankfiók kivitelezését 95.000.792,- Ft bruttó vállalkozói díj ellenében. Másnap az I. és II. rendű alperesek adásvételi szerződést kötöttek, eszerint a II. rendű alperes a vállalkozási szerződéssel érintett beépítetlen telket bruttó 6.250.000,- Ft vételáron megvásárolta.

A szerződéskötést követően - 2005. decemberében - a III. rendű alperes hitelszerződéseket kötött a II. rendű alperessel, amelyek alapján 2005. december 29-én 40.000.000,- Ft, míg december 30-án további 119.441 EUR összeget folyósított. E szerződések kapcsán - a kölcsön biztosítékaként - a perbeli ingatlanra a III. rendű alperes javára 40.000.000,- Ft erejéig keretbiztosítéki jelzálogjogot jegyeztek be.

A felperes keresetében elsődlegesen az I. és II. rendű alperesek között létrejött ingatlan adásvételi szerződés érvénytelenségének megállapítását kérte színleltségre hivatkozással. Másodlagos kereseti kérelme a szerződés fedezetelvonó jellegének és a felperessel szembeni hatálytalanságának megállapítására, továbbá követelése kielégítésének tűrésére irányult.

Az alperesek a kereset elutasítását kérték.

Az elsőfokú bíróság 34. sorszámú ítéletével a keresetet elutasította. A fellebbezés folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.157/2007/5. sorszámú részítéletével az érvénytelenség megállapítására irányuló keresetet elutasító rendelkezést helybenhagyta, ezt meghaladóan - a szerződés fedezetelvonó természete miatt előterjesztett kereseti kérelmet elutasító részében - az ítéletet hatályon kívül helyezte és ebben a keretben az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.

A megismételt eljárásban az elsőfokú bíróság ítéletével az I-III. rendű alpereseket annak tűrésére kötelezte, hogy a felperes a 6.979.674,- Ft-ból és ennek kamataiból álló követelését a II. rendű alperes kizárólagos tulajdonát képező település neve 1... /3/A/1. helyrajzi számú társasházi különlapon nyilvántartott (település, utca, házszám) alatti ingatlanból végrehajtás útján kielégíthesse. Jogerőre emelkedést követően az ítéletet megküldeni rendelte az illetékes földhivatalnak a tűréssel kapcsolatos tulajdoni korlátozás bejegyzése végett. Határozatának indokolásában megállapította, hogy a felperes kereseti kérelmének alapját képező vállalkozói díjkövetelés jogerősen megítélésre került, amelynek kielégítési alapját - miután az I. rendű alperes vagyonnal nem rendelkezik - az I. és II. rendű alperesek között létrejött adásvételi

- 3 -

Gf.I.30.155/2010/4.szám

szerződés elvonta. A szerződést kötő gazdasági társaságok azonos tulajdonosi összetétele miatt a Ptk. 203. § (2) bekezdése alapján vélelmezte a jogügylet ingyenességét és a II. rendű alperes rosszhiszeműségét, mint a törvényi tényállás megvalósulásának vagylagos feltételeit. A bizonyítékokat mérlegelve megállapította, hogy az alperesek a vélelmeket megdönteni nem tudták. A II. rendű alperes nem igazolta kétséget kizáró módon a vételár megfizetésének tényét, a gazdasági társaságok tulajdonosi körének azonosságából pedig egyértelműen következik, hogy a fedezetelvonási célzatról a II. rendű alperesnek tudnia kellett. Az ingyenesség körében súllyal értékelte az ellentmondásos tanúvallomásokat. Álláspontja az volt, hogy a fedezetelvonó célzattal megkötött szerződések esetében a szerződéskötés időpontjában még rendelkezésre álló meglévő egyéb vagyon csak akkor zárhatja ki a Ptk. 203. § (1) bekezdésében rögzített jogkövetkezmények alkalmazását, ha a követelés a későbbiekben is kielégíthető. A tulajdoni korlátozás tényének ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzése körében az 1997. évi CXLI. törvény (Inytv.) 17. § (1) bekezdés l) pontjára utalt.

Az ítélettel szemben a II. rendű alperes terjesztett elő fellebbezést, kérve annak megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását. Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság okszerűtlenül mérlegelte a tanúvallomásokat a jogügylet ingyenességének elbírálásakor. (személy 1.neve) tanúvallomása a vélelmet megdöntötte, amelyet igazolnak az APEH vizsgálatok, és a visszterhesség könyvszakértői módszerekkel is igazolható. A II. rendű alperes rosszhiszeműségéről ugyanakkor az okiratszerkesztő ügyvéd, (személy 2.neve) meghallgatása nélkül megalapozottan dönteni nem lehet. Hangsúlyozta, hogy a II. rendű alperesi gazdasági társaságnak sem a megalakulása, sem az I. rendű alperessel való szerződéskötése nem fedezetelvonási célzattal történt, hanem azért, mert az I. rendű alperes nem volt hitelképes, így a beruházás további finanszírozását nem tudta vállalni. Hivatkozott arra, hogy a II. rendű alperes az I. rendű alperes felszámolásáig abban a tudatban volt, hogy az adósnak a teljesítéshez megfelelő vagyon áll rendelkezésére. Álláspontja szerint a Ptk. 203. § (1) bekezdésének megvalósulása szempontjából a szerződéskötés időpontjára vetítetten kell vizsgálni azt, hogy a szerződés megkötését követően megmaradó kötelezetti vagyon elegendő-e a követelés kielégítéséhez. A behajthatatlanság ténye ugyanakkor sem erre az időpontra, sem a jelenre vonatkoztatva nem bizonyított.