EH 1999.141 Ha az üzemi tanács a tagjait megillető munkaidő-kedvezmény felhasználásáról döntött, a tagok jogosultsága ehhez igazodik [Mt. 62. §].

A felperes - aki az alperesnél szakszervezeti tisztségviselő és az üzemi tanács elnöke volt - többek között 1996 szeptember hónapra 29 048 Ft munkabért követelt az alperestől.

A munkaügyi bíróság ítéletével elutasította a felperes keresetét. Megállapította, hogy a felperes havibére 1996 szeptemberében 55 550 Ft, a munkaideje 168 óra volt. Ebből a felperest 83 munkaóra szakszervezeti tisztségviselői munkaidő-kedvezmény illette meg, és az ennek megfelelő munkabér-összeget a felperes kézhez vette. További munkabér nem járt a részére, mert tényleges munkát nem végzett, az üzemi tanács pedig nem állapított meg üzemi tanácsi tevékenység alapján munkaidő-kedvezményt a felperes részére.

A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta. A munkaügyi bíróság ítéletének indokolását azzal egészítette ki, hogy az üzemi tanács 1996. augusztus 29-ei határozata szerint az üzemi tanács tagjai munkaidő-kedvezményének felhasználását az üzemi tanács igazolja. A felperes javára azonban ilyen döntés az 1996. szeptember 26-ai ülésen az 1996 szeptemberi munkabér tekintetében nem született.

A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet. Kérte a jogerős ítéletnek az 1996 szeptemberi munkabérre irányuló keresetet elutasító rendelkezése hatályon kívül helyezését és az alperesnek 25 130 Ft és kamatai megfizetésére kötelezését. Arra hivatkozott, hogy az üzemi tanács 1996. augusztus 29-ei ülésén hozott határozat jogellenes, az üzemi tanács 1996. szeptember 16-án megszűnt, addig a munkaidő-kedvezmény igénybevételére az elnök jogosult volt és a felhasználást az ÜT-titkár igazolta akként, hogy a felperes 1996 szeptemberében 84 órában üzemi tanácsi feladatokat végzett.

A felülvizsgálati kérelem nem alapos.

A törvény rendelkezése szerint az üzemi tanács elnökét havi munkaideje tizenöt százalékának megfelelő munkaidő-kedvezmény illeti meg, azonban az üzemi megállapodás az összesített munkaidő-kedvezmény felhasználását eltérően is szabályozhatja [Mt. 62. §-ának (2) bekezdése]. Ez utóbbi rendelkezésnek megfelelően az 1996. március 1-jei üzemi megállapodás szerint az összesített munkaidő-kedvezmény felhasználásáról az üzemi tanács dönt. Az üzemi tanács 1996. szeptember 26-ai döntése szerint a felperes 1996 szeptemberében üzemi tanácsi tagsága alapján munkaidő-kedvezmény felhasználására nem volt jogosult.

Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság jogerős ítéletét - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 322/1998/2. sz.)