A Legfelsőbb Bíróság Gfv.30105/2009/9. számú határozata szerződés semmisségének megállapítása tárgyában. Bírók: Gyöngyösiné dr. Gyügyei Klára, Salamonné dr. Solymosi Ibolya, Vezekényi Ursula

A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG LEGFELSŐBB BÍRÓSÁGA

mint felülvizsgálati bíróság

Gfv.IX.30.105/2009/9.szám

A Magyar Köztársaság nevében!

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a dr. Dezső László ügyvéd, valamint a dr. Szikinger István ügyvéd által képviselt felperesnek, a dr. Kádár Zsófia ügyvéd által képviselt I. rendű, és az által képviselt II. r. alperesek ellen szerződés semmisségének megállapítása iránt a Somogy Megyei Bíróságnál 2.G.40.046/2008. szám alatt indult és a Pécsi Ítélőtábla Gf. IV.30.183/2008/3. számú ítéletével befejezett perében az említett számú másodfokú határozat ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán 2009. szeptember 8-án tartott tárgyaláson meghozta a következő

í t é l e t e t :

A Legfelsőbb Bíróság mint felülvizsgálati bíróság a Pécsi Ítélőtábla Gf.IV.30.183/2008/3. számú ítéletét hatályában fenntartja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az I. r. alperesnek 15 nap alatt 600.000 (Hatszázezer) forint felülvizsgálati perköltséget, és az államnak az adóhatóság felhívására 2,500.000 (Kettőmillió-ötszázezer) forint felülvizsgálati eljárási illetéket.

Ez ellen az ítélet ellen további jogorvoslatnak nincs helye.

I n d o k o l á s :

A felülvizsgálati kérelem szempontjából irányadó tényállás szerint a 2005. július 7-én kötött kölcsönszerződéssel az I. r. alperes több devizanemben igénybe vehető 300,000.000 Ft összegű hosszú lejáratú kölcsönt nyújtott a II. r. alperesnek. A szerződést többek között a felperes jogelődje, a felperes és az I. r. alperes között ugyanezen a napon létre jött készfizető kezesi szerződés biztosította. Az I. r. alperes a II. r. alperessel kötött kölcsönszerződést a fizetés elmulasztása miatt 2008. február 5-én azonnali hatállyal felmondta, a tartozás összegéről utóbb a felperest mint készfizető kezest is tájékoztatta.

A felperes a keresetében elsődlegesen annak megállapítását kérte, hogy a kezesi szerződés a jóerkölcsbe ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis. E érelmét azzal indokolta, hogy az adós és kezes ügyvezetője a szerződéskötés időpontjában azonos személy volt, ezért a kezességvállalás nem fért össze az általánosan elfogadott erkölcsi normákkal.

Másodsorban kérte annak megállapítását, hogy az I. r. alperes megszegte a kezesi szerződést - a felmondás előtt nem tájékoztatta az adós mulasztásáról és nem hívta fel a teljesítésre - ezért a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen állt el a kezesi szerződéstől.

Az I. r. alperes a kereset elutasítását kérte, a II. r. alperes annak teljesítését nem ellenezte.

Az elsőfokon eljárt Somogy Megyei Bíróság a 2.G.40.046/2008/6. számú ítéletében a keresetet elutasította. Az volt a jogi álláspontja, hogy nem állnak fenn a megállapítási kereset előterjesztésének a Pp. 123. §-ában írt feltételei.

A Pécsi Ítélőtábla a felperes fellebbezése folytán hozott Gf.IV.30.183/2008/3. számú ítéletében az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Nem osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját avonatkozásban, hogy nem állnak fenn a megállapítási kereset indításának törvényi feltételei. A keresetet érdemben bírálta el, azt azonban érdemben megalapozatlannak találta. Jogi álláspontja szerint az a körülmény, hogy az adós - a II. r. alperes - és a felperes mint kezes ügyvezetését ugyanaz a személy látja el, nem teszi jóerkölcsbe ütközővé a kezesi szerződést. Ez okból a szerződés semmilyen módon nem sérti az általánosan elfogadott erkölcsi normákat.

Alaptalannak találta a felperesnek a kezesi szerződéstől való elállásra alapított keresetét is. Kifejtette, hogy a felperest az elállásra sem a kezesi szerződés sem jogszabály nem jogosította fel, az I. r. alperes részéről pedig nem történt olyan szerződésszegés, amely a felperes részére elállási jogot teremtett volna.

A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy az I. r. alperes mint kötelezett esett késedelembe, ezért és a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdésében biztosított elállási jogát a Ptk. 320. §-ának (1) bekezdése szerint megalapozottan gyakorolta.

Másodlagosan kérte annak megállapítását, hogy a kezesi szerződés nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközik, ezért a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése szerint semmis.

Harmadlagosan a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett az "ügyben eljáró bíróság" új eljárásra és új határozat hozatalára történő utasítását kérte.

A másodfokú bíróság által elkövetett jogszabálysértést a Pp. 206. §-ának (1) és (3) bekezdésében, a Pp. 3. §-ának (5) bekezdésében, továbbá a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdésében, valamint a 320. §-ának (1) bekezdésében foglaltak megsértésében jelölte meg. Előadta, hogy az eljárt bíróságok a tényállást kellően nem tárták fel, a bizonyítékok közül a per eldöntése szempontjából jelentőseket nem vonták mérlegelés körébe, így a megállapított tényállás helytelen, amelyből a másodfokú bíróság téves jogi következtetést vont le. A kereseti kérelemmel érdemben csak a másodfokú bíróság foglalkozott, ami önmagában is sérti kétfokú bírósági eljárás alapelvét. A bizonyítási eljárást is a másodfokú bíróság folytatta le, és az ügy érdemében is a másodfokú bíróság határozott, ezzel megfosztotta a felperest e körben a rendes jogorvoslat lehetőségétől.

A bizonyítékok mérlegelése körében előadta, hogy a másodfokú bíróság nem vette figyelembe magát a kezesi szerződést, illetőleg annak rendelkezéseit. A szerződés 2/a., 5/b. és 6/c. pontjai tartalmazzák a kezes felszólításának szükségességét és mikéntjét. A kezes értesítésének kötelezettségét a fentieken túl az I. r. alperes Üzletszabályzatának a 2.3.1. pontja is előírta.

Hivatkozott arra, hogy a felszólítás elmaradásával a helyzete elnehezült. Az adósnak a kölcsönt 10 év alatt részletekben kellett visszafizetnie. Ha az I. r. alperes teljesítésének elmaradásáról a felperest az I. r. alperes értesíti, az esedékes és az adós által ki nem egyenlített részletekért helyt tudott volna állni. A felmondás következtében egyösszegben esedékessé vált tartozást azonban visszafizetni nem képes. Végül hivatkozott arra, hogy az I. r. alperes magatartása sértette a Ptk. 4. §-ában írt együttműködési kötelezettség elvét is. Mindezekre figyelemmel a Ptk. 300. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerűen állt el a kezesi szerződéstől.